Irodalmi bulvár
Képzelj el egy világot, ahol a legújabb bulvárhetilapot kinyitva nem VV Attila legújabb hódításáról, hanem Parti Nagy Lajos, Weöres Sándor vagy Kányádi Sándor magánéleti problémáiról olvashatsz. Egy kicsit még ez a műfaj is jobban esik, ha olyanokról szól, akik valódi teljesítményt felmutatva váltak híressé, nem a puszta létezésük okán. Nyáry Krisztián nem titkoltan irodalmi bulvárt ír (ezt első könyve előszavában bevallja), és mint ilyet, hiánypótlót. Ráadásul, amíg egy színész vagy egy tudós esetében a szerelmi élete jó eséllyel nincs túl nagy hatással a munkásságára, addig egy költőnél vagy egy írónál a szerelem maga a művészet múzsája. A róluk szóló történeteket – mindkét könyv negyvenet kínál – olvasgatva így azzal vigasztalhatom magam, hogy nem a magánéletükben vájkálok, hanem próbálom megérteni a művészetüket.
„Tíz évvel korábban azt írta: egy morfinista egy nap alatt ötezer esztendőt él. A házasságuk eszerint 12 millió év pokol volt” – Csáth Géza és Jónás Olga kapcsolatáról.
A Facebook-irodalom
Nyáry Krisztián az élő bizonyíték arra, hogy a Facebook nemcsak a macskás videók és az ebédünkről készült fotók megosztására való. Viszont ami a neten jó (munka)ebédhez szóló olvasmányként tökéletesen működik, könyvben kiadva némi hiányérzetet hagy bennem. Az Így szerettek ők mindkét részében a nemváltoztatástól kezdve az elképesztő korkülönbségeken át (Jókai Mór és Grósz Bella között 54 év volt) a házasságtörésig annyi szaftos sztori van, hogy még a Barátok közt írógárdája is megirigyelné.
Ezek a történetek vannak annyira izgalmasak, hogy tovább akarjuk olvasni őket. Vágytam a további részletekre, az elsöprő drámára. Mert amíg a Facebookon a munkaidő unalmasabb perceiben olvasgatva tökéletesen működnek Nyáry rövid szösszenetei, addig könyv alakban túl tömörek a sztorik. Hiába merülnék el jobban Karinthy Frigyes és Böhm Aranka viharos házasságában, ha az egész nem több röpke három oldalnál, ami pusztán a történések gyors összefoglalására elég. Talán Nyáry jobban tenné, ha a könyveiben nem negyven, hanem mondjuk csak tíz kapcsolat történetét dolgozná fel, viszont azt sokkal részletesebben, mélyebben, mint a Facebook-posztjaiban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a második kötet ilyen szempontból mutat némi fejlődést.
„»Mi voltunk az első hippik, nem tartottunk esküvőt« – emlékezett később az író. Ez persze azért alakult így, mert Lola szülei nem tartották megfelelő partinak az ismeretlen zsurnalisztát” – Márai Sándor és Matzner Lola kapcsolatáról.
A könyv alak előnyei
Persze a könyv változatnak nemcsak hátrányai, de előnyei is bőven akadnak. A stílusos külalak és a gazdag, sok újdonságot rejtő fotóanyag visszavisz a polgári Magyarország kávéházi világába, ráadásul a történeteket egymás után olvasva feltérképeződött előttem a teljes magyar művészvilág, ami legalább annyira bennfentes volt, mint ma a Hal a tortánban főzőcskéző celebek gyülekezete. A szereplők sorra járnak át egymás történeteibe hol barátként, hol mentorként, hol szeretőként, sőt nem ritka, hogy egymás feleségeit/szerelmeit (tudtad, hogy Illyés Gyula és József Attila egymással versengtek Flóra szerelméért?) szerették el, márpedig ez tényleg csak akkor áll össze, ha egyben olvasod ezt a kétszer negyven nem mindennapi sztorit.
„1920 decemberében a húszéves Szabó Lőrinc felhívta telefonon menyasszonyát annak külügyminisztériumi munkahelyén. Közölte a huszonöt éves Tanner Ilonával, hogy megegyezett lakótársával, Babits Mihállyal, hogy a nőt őhelyette Babits fogja elvenni feleségül. Ilona először ugratásnak vélte a hívást, de aztán Lőrinc átadta harminchét éves mesterének a kagylót” – Szabó Lőrinc, Babits Mihály és Tanner Ilona kapcsolatáról.
 |
 |
Dráma nélkül nem az igazi
Nyáry jó érzékkel válogatta könyveihez a történeteket, viszont bármilyen szomorú, be kell látni, hogy a boldog, komolyabb konfliktusok nélküli kapcsolatok nem igazán izgalmasak. „A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az” – olvasható az Anna Kareninában, és mélyen egyetértek vele. Hiába öröm a léleknek Tóth Árpád és Lichtmann Anna egy életen át tartó szerelme, Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza több évtizednyi boldogsága vagy Lesznai Anna és Gergely Tibor kapcsolata, sajnos mindhárom elintézhető annyival, hogy „és boldogan éltek, amíg meg nem haltak”.
A könyvekben szerencsére az ilyen, kevéssé izgalmas sztorikból van kevesebb, bár félő, hogy a téma gazdagsága ellenére előbb-utóbb egyre több kevésbé drámai párkapcsolat is sorra kerül majd. Ez azonban még egyáltalán nem érezhető a második köteten, ami legalább annyi megdöbbentő, vitaindító és az újdonság erejével ható történetet tartalmaz (Örkény gyilkossági kísérlete, Kölcsey szerelme…), mint az első.
„A 33 éves Weöres Sándor és a 37 éves Károlyi Amy 1946-ban egy temetőben randevúztak először. Beszélgetés közben rájuk esteledett, a temető kapuját bezárták. Amikor reggel végre kiengedték őket, már tudták, hogy össze fognak házasodni” – Weöres Sándor és Károlyi Amy kapcsolatáról.