Gasztrotörténelem: így lett ehetetlenből menő a brit konyha

V.V.V. | 2014. Március 02.
Van egy régi vicc az angol konyháról: ha meleg, akkor leves, ha hideg, akkor sör. Nagyjából ez volt a véleményük a turistáknak arról, hogy mire képesek a szigetország szakácsai, megspékelve a gyomorforgató élményeket az olajban áztatott fish-and-chipsszel és a barna mártásos hússal, amelyet hagyományosan ragacsos krumplipürével és péppé főzött zöldborsóval tálalnak. Ezeket figyelembe véve azért furcsa ellentmondásnak tűnik, hogy éppen a britek közül kerültek ki a világ legismertebb tévészakácsai.

Ellentmondás vagy magyarázat

 

Persze, talán nem is annyira ellentmondás, mint éppen magyarázat mindez, hiszen Gordon Ramsay, Jamie Oliver, Nigella Lawson és Keith Floyd is azért vált gyorsan népszerűvé a szigetországban, mert egyszerű és ízletes fogásokat tudott bemutatni. Nagyszerű konyhai technikákat tanítottak, bemutatták, hogyan lehet beszerezni a legjobb alapanyagokat, és nem titkolt céljuk volt, hogy feldobják a britek étkezési szokásait. A missziójukhoz pedig többen is csatlakoztak, és ma már a szigetországban is igényes ételekre vágynak a helyiek.

Heston Blumenthal

Már a franciák sem röhögnek

 

Pedig nem is olyan régen még a nemzetközi találkozókon is nyíltan élcelődtek a briteken. A leghíresebb Jaques Chirac egykori francia miniszterelnök megjegyzése volt. “Nem lehet megbízni azokban, akiknek ilyen rossz a konyhájuk. Az egyetlen, amit a britek az európai mezőgazdasághoz hozzátettek, az a kergemarha-kór. Finnország után náluk vannak a legrosszabb ételek a világon.”
Mindez 2005-ben történt, és a britek nem felejtenek. A tavaly 15. alkalommal megrendezett spanyolországi Gastronómika kiállításon London volt a díszvendég, és a szigetország legjobb szakácsai nyitották meg a találkozót. Heston Blumethal, a britek egyik legkísérletezőbb kedvű szakácsa szerint ma már a világ vezetői méltatnák a brit konyhát, amely folyamatos, gyors fejlődésen ment és megy át az elmúlt években.

Vissza a gyökerekhez

 

Heston Blumenthal a molekuláris  gasztronómia egyik úttörője, de rengeteg ötletét a régi szakácskönyvekből meríti. Hozzá hasonlóan a tévészakácsok és a legelismertebb brit éttermek szakácsai is visszanyúlnak az egykor ízletes angol ételekhez. Nehéz elhinni, hogy ilyen létezett? Pedig így van. A téma egyik kiváló ismerője, Andrew Zimmern szerint a brit konyhának vannak hullámvölgyei, de manapság már az egykori pompájában tündököl. “Kétszáz évvel ezelőtt a »jó angol étel« jelző elismerést jelentett, aztán az elmúlt évszázadban az angol konyha zuhanórepülését nézhettük végig, mígnem húsz évvel ezelőtt általános vélekedés szerint a világ legrosszabbjai között volt: unalmas, főtt és ízetlen. Sokak szerint ez a két háború következménye is volt, de manapság már az étkezési hagyományokat felidéző kezdeményezéseknek hála, ismét az étkeztetés élvonalába került az ország.”

A változás tényleg érezhető, ha nem a megszokásaink és a régi rossz beidegződések mentén akarunk gasztronómiai kalandozásba kezdeni, akkor Nagy-Britannia biztosan felkerül a listánk élére.

Ki mit tett a brit konyháért?

 

Nigella Lawson

Sikeres újságíróként a szakterülete a gasztronómia volt, rengeteget írt a Time és a Vogue magazinoknak Angliában, és a Bon Appetitnek Amerikában. A szakácskönyvei is a kutatómunkái, interjúi során összegyűjtött receptek gyűjteménye, ám mindezeket olyan élvezettel olvasták a háziasszonyok, hogy a tévétársaságok is felfigyeltek Nigellára. Így kezdődött Nigella sztárszakács karrierje, noha annak idején sokszor elmondta: nem szakács, nem profi, csak képzett ételfaló. A jó hangulatú műsoraiban átadta a főzés szeretetét, az ő segítségével sokan újra fakanalat ragadtak, és örömmel próbáltak feldobni egy-egy régi receptet.

Jamie Oliver

A Pucér Szakács sorozat hozta meg számára az ismertséget. A BBC csatorna teljesen rábízta, hogy milyen ételeket mutat be, és Jamie az egyszerűen elkészíthető, de ízletes fogásaival egy csapásra népszerű lett. Ma az egészséges étkeztetésért kampányol, Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban is. Mindezt az iskolai étkeztetéssel kezdte, de később pert indított a McDonald’s ellen is, amelyet meg is nyert, és ma már az otthoni rossz főzési szokások helyett akar egészséges alternatívát mutatni.

Gordon Ramsay

Akkor figyeltek fel rá a tévések, amikor a minőségről ismert étterem, az Aubergine vezetőszakácsaként felmondott, mivel az egyik beosztottját kirúgták a beleegyezése nélkül. Ekkor a BBC mini sorozatot készített a munkájáról és a mindennapjairól, és imádták a nézők. Ez 1998-ban volt, azóta számtalan különböző műsorban láttuk, és célja többnyire, hogy a profi szakácsokat megtanítsa a fegyelemre, a minőség fontosságára, és hogy ne pazaroljanak. Főzőműsoraiban nemzetközi ételek receptjeit mutatja be, rövid filmjeiben pedig egy-egy hasznos konyhai trükköt mutat be, mint például a húsok megfelelő sütési módja, vagy a zöld fűszerek helyes aprítása.

Keith Floyd

A néhány évvel ezelőtt elhunyt szakács a BBC sztárja volt, képzett szakértőként 1984-ben kezdte a sorozatát, eleinte a kocsma kajákról, majd a következő években folytatta a tematikus bemutatókat. A halakról és az ételekről tartott általános ismertetése után Floyd a műsorával lassacskán bejárta a világot, ahol minden alkalommal helyi ételeket fordított át a britek “nyelvére” és a legegzotikusabb ételek így beszivárogtak az átlag angolok életébe. Az persze kétségtelen, hogy a főzés közben elfogyasztott italmennyiségről legalább annyira ismert volt, mint a receptekről, tíz évvel ezelőtt Magyarországról is 34 üveg bort vitt magával szuvenírként.

Heston Blumenthal

A brit szakács megszállottja a kémiának, és tudományos alapon szereti megközelíteni a főzést. Szerinte az ételeket tanulási folyamat eredményekét társítunk ízekkel: például a vaníliát sokan édesnek gondolják, pedig valójában kesernyés. Éppen ezért ő elhatározta, hogy a régi, megszokott recepteket atomjaira szétbontja (többnyire szó szerint), és újra összeállítja, ezért érdekes és teljesen új ételeket kreált. A főzőműsorában az ókori recepteket is megpróbálja leutánozni, és mindenre tudományos magyarázattal szolgál, amit a konyhában teszünk. Például, hogy miért érdemes a húst pihentetni sütés után.

Exit mobile version