| Szabó T. Anna |
Szabó T. Anna: Se tűz, se föld
Tengeri szél jön,
szoknyám alá nyúl,
combomat éri,
bújik, aláfúj,
meggömbölyíti, lökve dagasztja,
mint a vitorla, csattog a szoknya.
Hulláma gördül
éjféli víznek,
combomat éri,
felcsap a permet,
hold, hasasodj meg, szoknya, dagadj meg,
széltől szüless meg, tengeri gyermek!
Hold hasasodjon,
szoknya dagadjon,
éjjeli tenger
gyermeket adjon,
nőjön a vízzel, sírjon a széllel,
ringjon a vízzel, fusson a széllel…
Tengeri szél jön,
felcsap a permet…
Légtől a semmi.
Halszemű gyermek.
Égi magasság, tengeri mélység –
már nem is élek, jaj, nem is élsz még…