1. Rendszerezek. Az egész lakást, gyakorlatilag mindent. A konyhaszekrénnyel kezdtem, ahol végre külön polcokat kaptak a biotermékek és a többiek, majd a mélyhűtővel folytattam, ahol már három csomag fagyasztott meggyet is találtam, és a fürdőszobai kencékkel zártam a sort. Amúgy… hogy járhat le egy szemhéjpúder szavatossága?! Nem is értem.
2. Kertészkedem. Na jó, ezt előtte is csináltam, de most nagyon. Imádom a teraszomat, ahol egy minidzsungelt rendezek be minden évben. Van négy bokor paradicsomom, négy láda muskátlim, négy láda dáliám, öt kaspó rózsa… Ezzel is eltelik reggel 30 perc, este pedig a véres Híradó műsorideje.
Jelentem, logisztikai problémák miatt június 4-e óta nincs tévé otthon. Értem én, hogy menjek szabadba, színházba, meg egyébként is, de én tévéfüggő vagyok. Zörög a doboz főzés közben, alvás alatt, cikkírás közben (nyilván ezért van ennyi elütésem). Szóval 22 napja tartó megvonás ez, amit ugyan túlélek, de nem szeretek. Íme 10 dolog, amivel helyettesítettem a tévét.
3. Zenét hallgatok. Otthon többnyire háttérzajnak használtam a zenét. Aztán elkezdtem értékelni, hogy hanyatt vágom magam a padlón, brutális hangerőre állítom Idina Menzel koncertlemezét, és vele együtt éneklem, hogy:
“It’s time to try
Defying gravity
I think I’ll try
Defying gravity
And you can’t pull me down!”
4. Felmegyek anyukámhoz. Esetemben ez tényleg furcsa, mert többnyire hétvégén járok át hozzá, hét közben inkább ő toppan be. Viszont két napja egyszer csak megálltam délután ötkor a kapujában, és felcsöngettem. Mindkettőnknek szabadnapja volt, így felmentem, ledőltem a kanapéjára, és kifaggattam mindenről. Majd rászóltam, hogy halkítsa le a Váratlan utazást, mert Hetty nénitől nem hallom a gondolataimat. GYÓGYULOK?
5. Olvasok. Igen, mekkora bunkó vagyok, hogy nekem “tévéleállás” kell az olvasáshoz, de tisztázzunk valamit! Szeretek olvasni – igazából már a padlón tartom a könyveket, mert a polcokon nincs több hely – hétvégén és a szabadságom alatt. De hétköznap nem. Ha az ember napi tíz-tizenkét órában cikkeket olvas, akkor este már aludni akar. A pék sem süt otthon kenyeret. De a tévé hiánya a hétvégéből a hétköznapokba is elhozta a könyveket. Így a végére jutottam – többek közt – a Da Vinci életéről szóló könyvnek.
6. Kifestőzök. Nem vicc, és nem vagyok őrült. Próbáljátok ki! Ha munka után zaklatott vagyok, és még főzéskor meg a kádban is egy cikken jár az agyam, akkor leveszek a polcról egy kifestőt (amit az unokahúgom használ, ha nálam alszik), előkapom a színes ceruzákat, és nekiállok pingálni. Mire végzek a hercegnőkkel, az agyam totálisan lekapcsol a munkáról.
7. Dolgozom. Úgy értem otthon, éjszaka, a kanapén is. Mert ki vár a megírással holnapig, ha egyszer este tízkor húzza fel magát azon, hogy ebben az országban mindenki ért mindenhez? Jó, belátom, sokkal nehezebb dolgom lenne a munkával, ha bérszámfejtő lennék.
8. Főzök. Sütök. Ez nem újdonság, mindig is imádtam főzni. Viszont most sokkal több ételt készítek, többnyire a rokonoknak és a barátoknak. Vasárnap este nyolckor például gluténmentes meggyes piskótát sütöttem annak a barátomnak, aki kimaradt a szombati pizzapartiból.
9. Jöjjön az egyik dolog, ami tévéhez kapcsolódik és nem voltam képes róla lemondani. Nos, focivébé van, és tetszik vagy sem, én bizony tizennégy éve a németeknek szurkolok. Szerencsére a meccseket online is lehet nézni, szóval éljen az internet meg a szupererős laptopom!
10. A függők csalnak. Én is csalok. Eddig is hetente nyolc-tíz sorozatot néztem angolul vagy magyarul DVD-n, és ez most sem változott. A Da Vinci démonai első két évadát újra megnéztem három nap alatt. Lassan lediplomázhatnék belőle…
