Telefonkártya
Ha még nem érted meg a huszadik életévedet, jó esély van arra, hogy fogalmad sincs, mi a csuda egy telefonkártya, és a néhány megmaradt utcai telefonfülke mellett is értetlenkedve szoktál elsétálni. Ezek egy része annak idején – a mobiltelefonok előtti ősi világról beszélünk – telefonkártyával működött, és a kártyán lévő összeget lehetett letelefonálni. A legtöbben a kredit lejártával a kártyát egyszerűen kidobtuk, az elvetemültebbek azonban ezt is gyűjtötték. Nekik szóltak a különféle gyűjtői kiadások (pl.: Eddás, Macskafogós…)
Rágópapír
Ó, a régi szép idők, amikor a gyümölcsös ízű rágógumi papírja nemcsak magát a rágót, hanem egy másik papírt is rejtett, amit aztán lehetett gyűjtögetni rendesen. Én és a fiúk az autós papírokra specializálódott Turbo rágókra álltunk rá, de az osztályban az Alf és a Donald kacsás rágók is nagy népszerűségnek örvendtek.
Sörös doboz
A söröket még ma is árulják dobozban, viszont csak a nyolcvanas és kilencvenes évtizedben találkoztam olyanokkal, akik ezeket a dobozokat kiürítés után nem kidobták, hanem feltették a szekrény tetejére, a gyűjteménybe. Ideális porfogónak bizonyultak, én is kipróbáltam, ráadásul az egymásra halmozott dobozokat egy-egy nagyobb huzat vagy az alattuk lévő bútor meglökése képes volt maradéktalanul leborítani. A legenda szerint olyan emberek is léteztek, akik az üdítős dobozokat gyűjtötték, de úgy tűnik, én csak alkoholistákat ismertem gyerekkoromban.
Csokipapír
Be kell vallanom: én egyetlen embert sem ismertem, aki a csokoládék papírjait nem a kukába dobta fogyasztás után, hanem kilapítva elrakta, hogy a szebb és üres óráiban gyönyörködjön bennük, de némi internetes kutakodás igazolta, hogy valóban léteztek egyedek, akiknek például örömöt okozott, ha megvolt nekik a Forma 1 autós szelet (kakaós-kókuszos ízű) csomagolása.
Bélyeg
Oké, ezt lehet, hogy nem te gyűjtötted gyerekkorodban, hanem még a szüleid vagy a nagyszüleid, de az én osztályomban (a harmincas éveim közepén járok) még akadt két olyan srác, aki komoly bélyeggyűjtőnek tartotta magát. Arról nincs tudomásom, hogy becsajoztak-e valaha a “Feljössz megnézni a bélyeggyűjteményemet?” szöveggel, de az biztos, hogy az eladott gyűjteményből egyikük sem lett milliomos. Majd az ükunokájuk, ha egyszer megtalálja az albumokat a poros padláson…
Lutra albumos matricák
Anno nagy zseni volt, aki kitalálta a gyűjtögetős, albumba rendezhető matricákat. Emlékszem, nálunk az egész osztály a WWF védett állatos és a Sebesség nevű autós Lutra albumon pörgött, és nem elég, hogy gyakorlatilag ráment az összes zsebpénzünk, hanem még a szabadidőnkben is ezeket cserélgettük. Aztán amikor megtelt a cucc, gyorsan mindenki elfelejtette. Később a húgom is megfertőződött a Barbie-s változattal, utána azonban már nem követtem a gyűjtögetős matricák divatják. Még mindig népszerűek?
Kártyanaptár
A minden pénztárcába beférő kártyanaptár mindig kéznél volt, ha meg akartuk tudni, hogy például szeptember huszadika éppen milyen napra esik, és ha már úgyis nálunk volt, miért ne választottunk volna valami menőt? A Bíró Icás mellett jól megfért a Petőfi Sándoros, negyvenes pasiként alap volt a meztelen csajos, a hetvenes és nyolcvanas években pedig nem volt igazán népszerű az a magyar színész, akinek nem volt saját képes kártyanaptára.
Videokazetta
Máig élénken él bennem az a téli, piszkosul hideg este, amikor költözéskor zsákokba pakoltam a nagyjából ezerötszáz darabos VHS-gyűjteményemet, és minden zsákot egyenként kivágtam a kukába. Persze nagyrészt nem eredeti, hanem másolt kazikat dobtam ki, de akkor is olyan érzés volt, mintha a szívem egy szeletét vágtam volna ki magamból. Kíváncsian várom, hogy a hasonló nagyságú DVD-gyűjteményem mikor jut ugyanerre a sorsra…
Magnókazetta
A lemezeket nem írhatom ide, ugyanis a vinyl ismét divatba jött techsznob körökben, viszont a magnókazetták lassan az utolsó lerobbant autórádióból is kikopnak, és velük együtt a fantasztikus válogatáskazetták is a feledés homályába vesznek. Ugyan ki nem dühöngött gyerekként, amikor a kölcsönadott Szandi kazettáját a szomszéd gyerek béna magnója ripityára tépte? És akinek a legtöbb kazija volt, az lehetett az osztálybulin a DJ! A kazetta hamarosan a CD lemezekben találhat méltó követőre a feledésben.
Kitűző
Az első kitűzős élményem úgy 1990 környékére tehető, amikor a játszótéren megjelent egy szomszéd házban lakó srác farmermellényben, ami teli volt Metallicás, Skid Row-os, Iron Maidenes és Motörheades kitűzőkkel. A hatás – legalábbis tízéves fejjel – lenyűgöző volt, azzal viszont csak később szembesültem, hogy nemcsak a metálosok körében divat a kitűző, hanem a tömegkultúra teljes horizontját átfogja ez a divat. Időnként egy-egy darabot még ma is látok embereken, viszont a tömegével hordás és a gyűjtés szerencsére kikopni látszik a világból.
És te mit gyűjtöttél?