A Holtodiglan az a mozi, ami olyan dolgokkal szembesít minket, amik csak a legritkább esetben szoktak szembejönni. A népi bölcsesség szerint ugyanis egy jó kapcsolat kompromisszumokra épül. De mi van akkor, ha túl sok kompromisszumra? És olyankor, ha az egyik fél sokkal több kompromisszumot köt a boldogság kedvéért, mint a másik? A boldog párocska image-ével igazából saját magunknak, vagy a társadalomnak próbálunk megfelelni? Hol van az a pont, ahol a kompromisszumok sorában már feloldódik a saját személyiségünk? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tett fel Gillian Flynn bestsellerré vált könyve, aminek most a filmváltozata is megérkezett, és a regény rajongói megnyugodhatnak: a Harcosok klubja rendezője abszolút hű maradt az anyaghoz, tényleg csak ott változtatott, ahol feltétlenül muszáj volt.
A Holtodiglan a legsötétebb randifilm az Elemi ösztön óta
David és Amy már öt éve házasok, és a film egy rövid bevezető után – amiben a csodaszép Rosamunk Pike arcát láthatjuk, amint Ben Affleck azt narrálja, hogy legszívesebben meglékelné a koponyáját, hogy lássa, mi van benne – már ott tartunk, hogy Amyt elrabolták, vagyis a férj a hűlt helyét találja otthon, és rengeteg jel csúnya dulakodásra utal. A film egyik fele indul itt, ahol a sztorit a férj nézőpontjából ismerhetjük meg, míg ezzel párhuzamosan megelevenednek Amy eldugott naplójának lapjai, hogy a kettejük kapcsolatának történetében is elmerülhessünk, de ezúttal már úgy, ahogy ezt a házasságot a feleség látja.
Bizonyos szempontból a Holtodiglan egy klasszikus whodunit, aminek feszültsége arra épít, vajon ki lehet a hunyó Amy eltűnésében vagy meggyilkolásában, csakhogy ez mégsem teljesen így van. A film egyik nagy fordulata már a felénél bekövetkezik, és innentől kezdve a mozi inkább éjsötét fekete komédiává válik, ami gyilkos élvezettel marcangolja szét a házasság intézményének legszentebb szentségeit. A karakterek és a szituációk ugyan némileg eltúlzottak, de még így is könnyen magunkra, régi és új kapcsolatainkra ismerhetünk bennük, és egy ilyen felismerés nem túl jó érzés. A Holtodiglan a legsötétebb randifilm az Elemi ösztön óta, amiben az a durva, hogy pszichopata hősei az elcseszett házasságukkal akár a szomszédban is élhetnének. Vagy a lakásunkban. Vagy bennünk…
