Süss a rák ellen!
Ez az aktivitás érthető módon megnövekszik karácsony közeledtével. Egy ideig én magam csak távolról figyeltem a különböző eseményeket, csupán az aprómat dobtam be egyszer-egyszer az elém tartott kis műanyag dobozkába. Október végén azonban úgy alakult, hogy aktív részese lettem egy, a mellrák elleni küzdelmet támogató jótékonysági eseménynek, a Breakthrough Bake Off-nak.
Angliában hihetetlen népszerűségnek örvendenek a sütős-főzős műsorok (és meglepő módon a kertészkedősek is, ha már itt tartunk), és különösen a British Bake Off, amelynek műsorvezetője egy szimpatikus idős hölgy, Mary Berry, az ország egyik legnépszerűbb tévés karaktere. Ennek a műsornak a nyomán indítottak egy országos akciót, amelyhez bármely szervezet, munkahelyi kollektíva csatlakozhatott. A mi szerkesztőségünk is jelentkezett, és az életmódrészleg újságírói szervezték meg az önkéntes sütést. Habár nem vagyok egy nagy szakács, és sütni még annyira sem tudok, úgy éreztem, hogy nem maradhatok ki, kénytelen leszek hadba vetni nem létező sütési képességemet.
Az akció lényege ugyanis az, hogy néhányan készítünk egy adag sütit, és egy megadott napon a szerkesztőségben kiárusítjuk a finomságokat, amelyeket minden egyes vásárló tetszőleges áron vásárolhat meg.
Eleinte úgy terveztem, hogy viszek egy kis nemzeti színt a dologba, és valamiféle magyar süteményt készítek, vagy olyasmit, amit a munkatársaim még biztosan sosem kóstoltak. Csakhogy a sütés előtti napon végiggondoltam, hogy mik az esélyei annak, hogy sikerrel tudok abszolválni mondjuk egy mézes zserbót. Úgy döntöttem, hogy mindenki jól felfogott érdekében inkább talán nem kísérletezem. Ezért aztán a könnyebb utat választottam, és egy adag karamellás muffinporral felszerelkezve érkeztem meg Londonban élő barátnőmhöz, aki vállalta, hogy besegít a sütésbe.
A sütik ehetőek lettek, ügyes kezeimnek köszönhetően azonban formátlanok, és a másnap reggeli metróút sem tett nekik különösebben jót, ennek ellenére örömmel fogadták őket a szerkesztőségben, és legnagyobb meglepetésemre délután egykor már egy darab sem volt belőlük. Ráadásul senki nem jött vissza a pénzét követelve – amit szintén jó jelként könyveltem el. Az akció rendkívül sikeres volt és jókedvet hozott magával, az egész épületből (egy 10 emeletes monstrumról beszélünk) jöttek az érdeklődők, és több száz fontot gyűjtöttünk a jó ügy érdekében.
Pirosba borul a város
Alig ocsúdtunk fel az akció sikerén, már beköszöntött a november, és ezzel az év talán legnagyobb, több héten át tartó jótékonysági megmozdulása, az úgy nevezett The Poppy Appeal, amelynek jelképe a pipacs, és amellyel minden évben a fegyveres testületek tagjai, hadi rokkantak és hadi özvegyek megsegítésére gyűjtenek. Ezt az akciót szinte lehetetlen nem észrevenni, hiszen beborítja a várost a piros pipacs, mindenki a kabátján viseli az egy-két fontért kapható, kitűzhető jelképet, de ezt láthatjuk a taxik elejére tűzve, sőt idén a Tower előtti pázsit is pipacserdővé alakul az első világháború százéves évfordulójára: 888 246 szál kerámiapipaccsal emlékeznek a világháború hőseire. Legnagyobb szerencsémre a munkahelyem épp 5 percre van gyalog a Towertől, így a nagy tömegek ellenére is kétszer tudtam megnézni a pipacserdőt, ami valóban lenyűgöző látvány.
Movember – avagy növessz te is bajuszt!
Amikor az egyik helyes férfi kollégám egyszer csak elkezdett borostásodni, először arra gondoltam, hogy tán rossz hete van. Aztán ahogy teltek a hetek, és a borosta csinos (SE) bajuszkává növekedett, rájöttem, hogy egy újabb jótékonysági akció ütötte fel a fejét a szerkesztőségben: a Movember. Ez a kezdeményezés Magyarországon is egyre ismertebb, és arra irányul, hogy a férfiak november hónapban bajuszt növesztenek, amivel a prosztata- és hererák veszélyeire és a kivizsgálások fontosságára hívják fel a figyelmet. A kezdeményezéssel az elmúlt évek során 346 millió fontot gyűjtöttek a rákkutatásra, illetve a férfiak egészségi állapotának javítására.
Minél giccsesebb, annál jobb
Emlékeztek még Mark Darcy rénszarvasos pulcsijára a Bridget Jonesból? Eddig talán azt hihettük, hogy csak az ő anyukája nyúlt mellé, és szokatlan dolog, ha egy sármos férfi ronda, giccses ünnepi pulóvert visel. Nos, a helyzet az, hogy Darcy csúnya pulcsija is egy jótékonysági kezdeményezéshez kötődik. Karácsony előtt minden egyes divatüzletben feltűnnek a csúnyábbnál csúnyább, esetenként cuki, de sokkal jellemzőbben a túlzó, érthetetlen karácsonyi pulcsik. És ha valaki azt hinné, hogy ez csupán divatkellék, az bizony téved.
December egy adott napján (idén december 12-én) a britek karácsonyi pulcsiban mennek dolgozni, iskolába, és a pulcsi viselése mellett minden résztvevő minimum egy fonttal támogatja a Save The Children alapítványt, amelynek célja, hogy a rászoruló gyerekeknek ingyenesen biztosítsanak antibiotikumot világszerte. Idén ráadásul a brit kormány minden egyes adományozott fontot megdupláz, így aztán az alapítvány várhatóan jelentős összeggel tudja majd támogatni a gyerekeket.
A Christmas Jumper Day azonban nem csupán jótékonysági ügy, hanem nagyon jó móka is, ugyanis a visszafogottságukról ismert britek ilyenkor versenyt űznek abból, hogy kinek giccsesebb a pulcsija. Van, aki karácsonyfadíszekkel teszi teljesebbé az öltözetét, más a saját kezével köti a pulóverét, megint más a végletekig extrém darabot választ. Így történhetett, hogy a múlt évben az egyik grafikus kolléga egy 3D-s rénszarvasos pulcsiban érkezett, amelyen LED-es égősor világított, és az egész kompozíciónak köszönhetően gyakorlatilag képtelen volt dolgozni, mert nem látta a képernyőt. Én már most nézegetem a karácsonyi pulcsikollekciókat, és nektek is mutatok néhány darabot, hogy átérezzétek a dolog jelentőségét és komolyságát:
