Az elmúlt 10 évben egyszer sem mentem ki a hármas metróval Kőbánya-Kispestig. Nem azért, mert sznob vagyok, hanem mert nem vitt arra az utam. Illetve vitt, ha a reptérre mentem, de azt nem tömegközlekedéssel oldottam meg. Pár napja, az Angliában élő nővérem elé mentem ki Ferihegyre (igen tudom, hogy Liszt Ferenc a neve, de nekem a Moszkva tér is Moszkva tér maradt), és mivel sok időm volt, meg egyébként is, “miért ne” alapon a tömegközlekedés mellett döntöttem.
Több a rozsda, mint a festék
Szóval nem vagyok sznob, angyalföldiként remekül elvagyok a 105-ös busszal és az 1-es villamossal, de ha az Ecseri útnál vagy a Pöttyös utcánál laknék, már biztosan naponta mennék ajtót csapkodni a hivatalba a metró miatt. És ne jöjjön nekem senki azzal, hogy már elfogadták a terveket, és hamarosan elkezdődik a hármas metró megállóinak a felújítása, mert az elmúlt 30 évben hagyták szépen elrohadni. Kíváncsi vagyok, hogy az elmúlt évek vezetői közül kik jártak a büdös, legnagyobb jóindulattal is erősen megkopottnak nevezhető állomásokon. Mert az a helyzet, hogy az ott élők pont annyira budapestiek, mint a belvárosiak.
Tudom, hogy most minden a Széll Kálmán térről és a Körútról szól. De engedjetek meg egy cikkre elegendő kirohanást a kék metróról. Mert a retró bájnak is megvan a határa.
Aki utazott már valaha Budapestről Borsodba, azon belül is Ózdra a 23-as és a 25-ös főúton keresztül, az ismeri az érzést, amikor minden egyre szegényesebb lesz, egyre szürkébb, egyre szomorúbb. Miközben a hármas metró végállomása felé zötykölődtem, én is pont ezt éreztem.
Azon pedig már kínomban felröhögtem, amikor elképzeltem, hogy egy turista hányszor kap sokkot, amíg Ferihegyről eljut a Deákig. Mert miért ne használná ki, hogy a tömegközlekedéssel 700 forintból eljuthat a belvárosba, ráadásul viszonylag gyorsan. “Hát Gatwickből is vonattal mentünk be Londonba, anyukám!” – győzi meg feleségét Georgio, az olasz turista, aki a fix tarifás taxi helyett a csuklós buszt meg a metrót választja, de még nem sejti, hogy milyen remek út vár rá.
Tudom, hogy most minden a Széll Kálmán térről és a Körútról szól. De engedjetek meg egy cikkre elegendő kirohanást a kék metróról. Mert a retró bájnak is megvan a határa.
2015 van! HAHÓ!
Egyáltalán miért nem lehetett ’89 óta kiépíteni egy kötött pályás közlekedési hálózatot Ferihegy és a belváros között? Életemben először Nürnbergbe repültem (akkoriban épp ott élt világutazó nővérem), és mélyen él bennem az emlék, hogy pár lépést kellett sétálni a metróig, ami egyenesen a belvárosba vitt. De nem kell nekem metró, elég egy vonat, ami befut a Nyugatiba. Ez is tervben van, de 2015 lett közben, HAHÓ!
Valóban nem lehet mindig mindenkinek megfelelni. És tudom, hogy rettentő demagóg leszek, de bármennyire örülök a vizes EB-nek, a Szigetnek (vagy bármilyen eseménynek az elmúlt 30 évből) tessék mondani, az infrastruktúrát nem kellett volna már ezekhez kiépíteni? De felejtsük el a turistákat, akik itt tapsolják el az eurót, beszéljünk az adózó fővárosiakról. Ők nem érdemlik meg, hogy biztonságban, kulturáltan utazzanak? Elmúlt 4-8-12-16… év. Nem érdekel. Fejlődjünk, szépüljünk! Max. két stadionnal kevesebb lesz.
Tudom, hogy most minden a Széll Kálmán térről és a Körútról szól. De engedjetek meg egy cikkre elegendő kirohanást a kék metróról. Mert a retró bájnak is megvan a határa.
| Miközben Ferihegyről a városba már sikerült normalizálni a taxirendelést és a tarifákat, addig a Keletinél továbbra is szívatják a külföldieket. Így jártak alkalmi olasz ismerőseim. |