Pedig már majdnem elhittem, hogy jó lesz. Amikor a mozis világ atyaúristene, az első két részt rendező James Cameron egy lelkes videóban bejelentette, hogy most nézte végig a Terminator: Genisyst, és a film teljesen elvarázsolta őt, sőt mostantól ezt tekinti igazából a harmadik résznek, a lelkem legbelül egy kicsit ujjongani kezdett. A lelkesedésemet fokozandó azt is hozzátette, hogy az új film maximálisan tiszteletben tartja a sorozat hagyományait, és valahogy képtelen voltam azt hinni, hogy a világ egyik leggazdagabb filmese pár százezer dollárért cserébe eladja a lelkét, és a szemébe hazudik a rajongóknak. Pedig vagy ez történt, vagy az, hogy James Cameron hatvanéves korára annyira elhülyült, hogy képtelen megkülönböztetni egy jó filmet egy pocséktól. Ki-ki döntse el, hogy az A vagy a B verzióval járunk-e jobban.
A Genisysben csak a nosztalgiafaktor működik
Azt azért leszögezem, hogy a film tényleg érdekesen és hangulatosan indul. Újfent látjuk az ítélet napját, küzdenek a lázadók a Skynet robotseregeivel, miközben szól a franchise feledhetetlen zenéje.
Aztán már 1984-ben járunk, újból megmutatják nekünk a meztelen – és ezúttal digitálisan megfiatalított – Schwarzi érkezését a kukásautó mellé, ahogy láthatjuk Kyle Reese bezuhanását a sikátorban alvó hajléktalan mellé, szóval eddig a pontig azt is hihetnénk, hogy egy remake-et nézünk. Aztán amikor a megfiatalított Terminator éppen odamenne, hogy a késelős punkoktól elkérje a ruháját, egyszer csak megjelenik az idős Arnold Schwarzenegger, és egy “Neked itt nem lesz szükséged ruhára” mondat után elkezdi lőni fiatalkori önmagát. És ekkor már tudod, hogy itt valami nagyon nagyot kavartak az időutazós szálban. És amikor Sarah Connor (ezúttal a Trónok harcából ismert Emilia Clarke alakításában) Papának szólítja az öreg Terminátort, akkor sejteni kezded azt is, hogy itt valami nagyon nem kóser.
A világ legelcseszettebb időutazásai
Az időutazás az egyik leghálásabb filmes téma, ugyanis ha ügyesen használják, egy sajátos, belső logikát felépítve egészen lenyűgöző történeteket lehet a segítségével megalkotni (12 majom, Vissza a jövőbe, Donnie Darko…). A film játékidejének első felében az optimistábbak talán még elhiszik, hogy a szálak egyre vadabb keveréséből és a sok idősíkból – ugyanis hőseink a fent említetteken felül is utazgatnak még az időben – a végén csak kisül valami, legkésőbb az első óra után mindenkinek leesik, hogy amit lát, az nem több, mint egy óriási, fortyogó katyvasz, amibe az alkotók random módon bedobálták a legelvetemültebb ötleteiket, szigorúan nélkülözve bármiféle logikát vagy történetet, amivel normálisan összekötnek őket.
A filmet nézve számtalan kérdés merült fel bennem, de ezeket csak az olvassa el, akit nem zavar, hogy néhány fontosabb fordulatot a filmből lelövök bennük. (spoilerveszély!)
- Honnan került egy T-800-as robot a hetvenes évekbe a még gyerek Sarah Connorhoz? Ki küldte? Miért nem derül ki erről semmi?
- Ha a film szerint Kyle Reese és Sarah Connor mégsem szexel egymással a nyolcvanas években, akkor később hogy a csudába születik meg a fiuk, John Connor, akivel a 2017-ben játszódó jelenetekben ők ketten megküzdenek?!?!
- Egy terminátor számára megoldható-e két másodperc alatt egy elfutás egy helikopterért, a jármű beindítása, a felszállás és egy másik, jókora előnnyel bíró helikopter utolérése?
- Az öreg Schwarzi és Sarah Connor hogy a jó életbe barkácsoltak össze egy időgépet 1984-ben?
- Miért praktikus dolog egy 2017-ben bekövetkező eseményt úgy megállítani, hogy 1984-ből odautazunk az időben arra a napra, amikor az bekövetkezik, és egy rohanó tempójú akcióban próbáljuk rendbe tenni a dolgokat? Nem lett volna egyszerűbb kihasználni a bő harminc évet arra, hogy ne ilyen kamikaze módon kelljen beavatkozni?
- Lehet-e ennél pofátlanabbul és olcsóbban visszahozni egy bekrepált főhőst?
- Mi a jó fene ez a teljesen követhetetlen maszlag?
Tragédia helyett paródia
Bár már ennyi is elég volna ahhoz, hogy egy film rosszul sikerüljön, a Terminator: Genisysnek nem ez az egyetlen hibája. A film folyton, minden erejével arra törekszik, hogy valahogy visszahozza az első két rész hangulatát, így konkrét jelenetek, idézetek és beállítások köszönnek azokból vissza, de itt mindez nem tiszteletadásként, hanem egyszerűen egy rossz fajta utánérzésként hat. Aztán ott az elhibázott casting. Nem tudom, ki lát bármit is ebben a Jai Courtney nevű fickóban, vagy honnan szalasztott magának egy olyan ügynököt, aki a nyilvánvaló tehetségtelensége és a karizma teljes hiánya ellenére egy csomó nagy produkcióba (Die Hard V, A beavatott…) bepakolja. Amit ebben a filmben Kyle Reese-ként nyújt, az egyszerűen csapnivaló, és arra se méltó, hogy Michael Biehn (aki a klasszikus filmben játszotta a szerepet) lábát megcsókolja.
Sajnos Sarah Connor figurájának tragédiája se jön át a Genisysből, de ezt most nem akarom Emilia Clarke-ra kenni: egy ilyen forgatókönyvből nehéz lett volna bármi drámaiságot kihozni. Egyedül Schwarzenegger az, aki nem okoz csalódást. Jó őt újra viszontlátni a legismertebb szerepében. Láthatóan élvezte, hogy ismét egy nagy költségvetésű moziban akciózhat, és kellő humorral és öniróniával terminátorkodik a rajongóinak.
Bár a Terminator: Genisyst egy új trilógia nyitódarabjának szánták – a végefőcím közben van is erre egy nem túl árnyalt utalás –, minden valószínűség szerint az lesz a sorsa, mint A gépek lázadásának és a Megváltásnak volt. A belebegtetett folytatás sosem készül el, és pár év után mindenki elismeri majd, mennyire rossz film volt, és még néhány év elteltével megint lesz egy új, megváltozott szereposztású Terminator-film, ami magát a hivatalos harmadik résznek tartja majd, tudomást sem véve arról, hogy ezt előtte már hárman is eljátszották.