Vass Virág: Szoknya-bluesAz esküvő előtt álló várandós menyasszony számára megáll az idő, amikor megkapja a szörnyű hírt. Leendő férje egy másik nővel ült az autóban azon a végzetes éjszakán… de vajon mi volt köztük? |
BARNA
Ami azt illeti, elég könnyű valakit a megszállottunkká tenni.
A kulcs a magatartástudomány legalapvetőbb elvében rejlik, a megerősítésben. Az előre betervezhető megerősítés nem jó, tudjuk, hogy megkapjuk, és majd ez biztosítja a beteljesülést. Az időszakos megerősítés hatékonyabb. Amikor nem tudhatjuk, mitől függ, hogy megkapjuk a jutalmunkat.
A nőt a teste elárulja. Olvasok a szájszegletből lefutó árkokból, amelyek a keserű mosolyok lenyomatai, észreveszem az áll rándulását, a térd, a homlok ráncolódását.
Látom, hogy a verbális dorombolás, a flörtölős mosoly mögött erős érzések kavarognak, de a teste szó szerint harcol ellene, hogy felfedje ezt a valamit. Az előreeső, leeresztett haja mögül olykor rám pillant. A tekintete nyílt, de a szava halk.
Rákérdezek, tetszik-e neki itt. Körbenéz a verőfényben.
– Nagyon… Olyan, mintha… – elgondolkodik – nyaralnánk.
Elégedett vagyok a válasszal. Lerúgom a cipőmet, és rálépek a Kopaszi-gát gondozott gyepére. Követi a példámat, és lerúgja a cipőjét, lehámozza a zoknit is. Keskeny, formás lábfeje van, lakkozatlan körmökkel.
– Húúú – mondja, és szélesre tárja a karját –, mezítláb a parkban!
– Piknik a parkban! – pontosítok, és a futártáskámra mutatok.
Lesétálunk a Duna-partig, ott előveszem a rosét meg a sonkás szendvicset.
Nem tiltakozik. Hagyja, hogy itassam, etessem.
– Ma nem lesz túrád? – kérdem, és a vízbe lógatom a lábamat. Elsőre hideg, de aztán egyre kellemesebb.
A hajsátor mögül rám emeli a szemét.
– Hogy mondod?
Úgy látszik, annyira azért mégsem tudja lekötni a társaságom, nehezére esik figyelni rám.
– Azt kérdeztem, hogy mennyire kell rohannod – mosolygok –, lesz ma csoportod?
– Ja. Igen. – Felkapja a fejét, és elpirul. – Nem! Nem!
Van ebben a nőben valami, ami arra késztet, hogy alaposan megrázzam.
Próbálom oldani a feszültségét, de közben mindenféle képek villannak be, ami egyáltalán nem segít.
A legnagyobb döbbenetemre a csaj feláll, és közelebb húzódik.
– Ugye nem baj… valami kő volt a fenekem alatt…
Szerintem csak közelebb akar ülni hozzám. Leheveredem a fűbe, és csukott szemmel, lüktető szemhéjjal arra gondolok, hogy tökéletes megnyitás. Milyen könnyen és zökkenőmentesen sétál be a csapdámba! Hiányzik belőle a 8-10 pontos nők beképzeltsége, pimasz mesterkéltsége. (Na, ezt kéne, hogy lássák a követőim… Férfi!)
– Mióta elváltam – kezdem szomorkás, kihasznált, kidobott, “megunt férj hangon”, és egy pillanatra felnézek –, nem járok sehova. Csak az iroda… a kisbolt, ilyen hely, mint ez… – körbenézek. – Nem is tudom, mióta nem jártam… Érzelmileg… meg nem is volt kivel.
Látszik, hogy emészti az információt. Együttérzőn bólogat.
– Hát, igen… a válás is olyan, mint… – elhallgat.
Előttünk a Duna csak egy szürkészöld csík.
– Egy gyászfolyamat – mormolom magam elé, és ezt most tényleg így is gondolom. A teljes megsemmisülés, elhagytak, nem vagy kívánatos többé, egyszerűen nem kellesz! – Én hittem a hűségben. Soha sem csaltam meg a feleségemet. Azt hittem, örökké tart…
Ez igaz volt. Valóban tisztelem a férfias értékeket, mint hűség, szavahihetőség, jellem. A házasságon belüli vezető szerep…
– Mind az öt fázison át kell esni – bólogat Anni –, nem lehet megúszni.
Nézem a festetlen arcát. Ritkán nézek meg magamnak festetlen nőket. Azok a nők, akik nem akarnak a férfiaknak tetszeni, vagy már hülye, önző köcsögök tulajdonai, akik azt akarják, hogy egyetlen hím se nézzen rá az ő nőjükre, vagy azok a randa, gusztustalan feminácik, akik látványosan az arcodba akarják dörgölni, hogy nem nők, hanem egyenlők.
A nő létezése a férfi vágyán keresztül nyer értelmet, ha valaki ezt tüntetően negligálja, annak vagy az önértékelésével, vagy a nemi identitásával lehet gond. Vagy olyan bűn ronda, akit bottal sem piszkálnék meg. Újabban divat, hogy a nők elérnek egy kort, és a löttyedt hasukat meg a ráncos arcukat mutogatják. A férfiaknak vagy a nőknek akarnak imponálni? Na ezért van a Fűevőknek jövőjük.
Olvass bele…:
- Vass Virág: Franciadrazsé könyvébe
- A Szoknya-blues első részletét itt találod
- A Szoknya-blues második részletét itt találod