Együtt márkanévvé vált a párosuk, akárcsak Stan és Pan vagy Hacsek és Sajó. Esetük annyiban volt más, hogy Fred Astaire önmagában is a csúcsra ért, míg Ginger Rogersnek örökké az ő árnyékában kellett bizonyítania. A filmvásznon álompárnak tűntek, holott a magánéletben nem nagyon állhatták ki egymást. Fred hamarabb volt sztár, maga mellé emelte Gingert, azonban soha nem engedte, hogy nélküle is létezzen.
Virginia, a vándortáncos
Virginia Katherine McMath 1911. július 16-án született egy missouri kisvárosban. Keresztneve még egészen kis korában rövidült Gingerre, ugyanis a családtagoknak gondot okozott a Virginia kiejtése. Nem voltak magasan képzett, tanult emberek. A kis Ginger szülei igen korán elváltak, aminek természetesen ő itta meg a levét. Anyja és apja szó szerint harcoltak a kislányért, a férfi kétszer el is rabolta őt. Csak akkor nyert némi megnyugvást, amikor anyja másodszor is férjhez ment egy Rogers nevű pasashoz, aki a nevére vette a bájos kis hölgyet.
Hamar kiderült, hogy Ginger vérében van a tánc. Már 13 évesen varietében lépett fel, egy évvel később pedig megnyerte a texasi charlestonbajnokságot, ami után végérvényesen és kérlelhetetlenül eldöntötte, hogy a táncnak szenteli az életét. A nagy áttörés persze nem jött egyik pillanatról a másikra, a még mindig csak tizenéves Ginger évekig egy vándortársulattal járta Amerika ördögszekeres útjait, amiben nyilván az is közrejátszott, hogy menekülni akart az otthonától. Lázadását annyira nem tudta kordában tartani, hogy tizenhét évesen férjhez ment a társulat egyik tagjához. Gyorsan el is váltak.
A szőke lány a revüből
Az úton töltött évek azzal a tagadhatatlan előnnyel jártak, hogy sokan látták a tehetséges lányt szerte a hatalmas országban. Tizennyolc évesen már a Broadway-n kápráztatta el a közönségét, és a mellékszereplők közül hamarosan a világot jelentő deszkák igazi sztárjává lépett elő. Ginger érezte a korszellemet, amelyben élt, haját barnáról szőkére festette, és minden báját bevetette, hogy feljebb és feljebb jusson a sztárrá válás rögös útján. Pályatársai szerint nem is mindig a legerkölcsösebb utat választotta ehhez, azt tartották róla, hogy csak akkor mondott nemet, ha nem értette a kérdést. Jött is nemsokára a szerződés a Paramount stúdiótól, hiszen rosszindulatú pletykák ide vagy oda, az ottani nagyfőnököket elbűvölte az a hallatlan könnyedség, amellyel a filmvásznon is mozogni tudott. És bár Ginger Rogersnek minden tehetsége megvolt a tánchoz, ez a fajta légies elegancia kínkeserves munka és gyakorlás eredménye volt, ő maga így fogalmazta meg: “Addig gyakoroltam, amíg véres nem lett a lábam.”
Freddel ellopták a show-t
A csípős nyelvű, kék szemű szőkeség skatulyája jutott Ginger Rogersnek Hollywoodban, és bár elhalmozták szerepekkel, a nagy áttörés csak nem akart eljönni. Ehhez a kor legnagyobb táncos-komikusa, Fred Astaire kellett, akivel a Flying Down to Rio című filmben hozta össze először a sors. Ebben a filmben nem az övék volt a főszerep, de ellopták a show-t, frenetikus összhangjuk, sugárzó kémiájuk egy csapásra elvarázsolta a szakmát, és ami még fontosabb, a közönséget. Tökéletes párost alkottak – ráérzett erre Fred Astaire is, aki lelkesen finomítgatta az amúgy is igen tehetséges nőt, aki kezdetben nem mutatkozott kifejezetten elegánsnak, ám a lábmunkája a tánc “öreg rókája” szerint is kikezdhetetlen volt. Fred Astaire oldalán Ginger Rogers nem csupán professzionális táncos, de igazi úrinő is lett, aki mellett Fred is igazi férfi lehetett, nem tűnt ugráló Miki egérnek a vásznon. Egyhamar koruk legnagyobb sztárjaivá váltak, örömöt és reményt vittek a gazdasági válság alatt nyögő amerikaiak életébe. Noha szinte kivétel nélkül civódó szerelmespárt alakítottak, a magánéletben semmilyen romantikus szál nem kötötte őket egymáshoz, sőt nem is nagyon bírták egymást. Megtehették, a hollywoodi varázslatnak nem kellett tartania a stúdió falain kívül, élték a maguk életét.
A Ginger és Fred formáció dübörgött, a legnevesebb dalszerzők versenyeztek a kegyükért. Ginger Rogers karrierje csúcsán az álomgyár legjobban fizetett színésznője volt, népszerűségét jól jellemzi, hogy a texasi haditengerészet tiszteletbeli admirálisának is kinevezte őt.
Fellini: Ginger és Fred
Ginger Rogers minden népszerűségét és ismertségét a Fred Astaire-rel alkotott párosának köszönhette, holott egymaga is sok-sok maradandót alkotott. Kevesen tudják, de annak idején a Hello Dollyt ő vitte sikerre, nem Barbra Streisand, és 1940-ben Oscar-díjat is kapott a Kitti Foyle főszerepéért. Azonban hiába voltak saját rajongói is – Anne Frank szobájának falán is ott díszelgett a fényképe –, ő a bájos kis szőke maradt az isteni Fred Astaire oldalán. Jellemző, hogy Ginger Rogers élete során mintegy száz filmben játszott, ebből mindössze kilencet forgattak együtt, és mégis… Lehetett tragika vagy komika, játszhatott komoly hangvételű filmben vagy könnyed komédiában, soha többé nem tudta levetkőzni magáról a skatulyát, amely bár felemelte, de soha többé nem eresztette.
Márpedig a fekete-fehér filmes korszak elmúltával kettévált a páros, és karrierjük mélyrepülésnek indult. Fred Astaire továbbra is az ellenállhatatlan szívtiprót próbálta hozni, akárhogy is látszott rajta egyre jobban a kor. Még a Pokoli torony című katasztrófafilmben, sokak szerint legjobb szerepében is a kiöregedett, aranyszívű szélhámost hozta, de igaz, ami igaz, katartikus pillanatai voltak ebben a kései filmjében. Szomorú, de mindenkinek be kellett látnia, hogy külön-külön már nem hoznak akkora sikereket, mint együtt. Ironikusan erre hajaz Fellini 1986-os filmje, a Ginger és Fred is, ahol Giulietta Masina és Marcello Mastroianni hozzák a híres művészneveket felvett, kiöregedett revütáncospár se veled, se nélküled történetét.
Öt sikertelen házasság a színpadi siker mögött
Ginger Rogers ragyogott a vásznon, ám a magánéletében nem boldogult olyan jól a férfiakkal, mint ahogy Fred Astaire-t rendszerint elbűvölte. Öt sikertelen házasságot is maga mögött tudhatott, soha nem lelt nyugodt és biztonságot adó magánéletre. Fénykorában minden bizonnyal tartottak is tőle a körülötte lebzselő férfiak, hiszen nem a buta, szereposztó díványról leugrott sztárocska volt, hanem okos és független nő, aki a színészeten és a táncoláson kívül szobrászkodott, festett, sportolt és még divattanácsadóként is tevékenykedett. 1965-ben állt utoljára a felvevőgép elé, aztán visszatért a színpadra, ismét a Hello Dollyval indult körútra, visszatérve az amerikai országutak poros, ördögszekeres világába. Négy évvel később még egyszer hatalmas sikert aratott Londonban a Mame című musical címszerepében, utána azonban már nem termett neki szakmai babér.
Halála előtt tizenöt évvel az érezhetően kiégett színésznőnek elege lett a saját szavai szerint csillogó konfettiéletből, és egy oregoni farmra költözött. Visszavonult, de nem gubózott be, golfozott, teniszezett és továbbra is festegetett, bár nagy bánatára egyetlen képét sem sikerült eladnia. Életének legvégén szélütést kapott, tolószékbe került, elhízott, és trillázó hangja is reszelőssé vált. Ezt az állapotot azonban nem sokáig kellett elszenvednie, 1995. április 25-én, 83 éves korában Ginger Rogers meghalt. Hét évvel élte túl partnerét, mesterét és “fogva tartóját”, Fred Astaire-t.