“A költészet, mint művészet, nem tiszta. De hát – attól tartok – az ember sem az” – 25 éve halt meg Nemes Nagy Ágnes

Szarka Nóra | 2016. Augusztus 23.
Kevés ismert női költővel dicsekedhet a magyar irodalom, Nemes Nagy Ágnes azonban prominens helyet vívott ki magának műveivel. A költőnő életében csak egyszer ment férjhez, pedig sokan udvaroltak neki.

Nemes Nagy Ágnes 1922. január 3-án, Budapesten született, mindvégig lánykori nevén publikált. A Baár–Madas Református Leánylíceumban kitüntetéssel érettségizett, utána a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–latin–művészettörténet szakos hallgatója lett, s itt szerzett diplomát 1944-ben. Egyetemi évei alatt ismerkedett meg Szerb Antallal és Halász Gáborral.

Nemes Nagy Ágnest leginkább a gyermekverseiről ismerik (pl.: Bors néni, Gondolj rám virág). Nemzedékek nőttek fel ezeken, melyek közül Halász Judit meg is zenésített párat (Akácfa, Jön a kutya, Égi fagylalt stb.). 

Te tudtad azt Nemes Nagy Ágnesről, hogy…

Agyvelőm: tó. Hasznos, komoly.

Hullámzik déltől hajnalig,

virágot öntöz, fényt sodor,

s a mélyén lent egy szörny lakik.

[…]

S így gyakran hallom éjszaka

ahogyan illik, nyög, hereg,

s csukladozva a szortyogó,

növő iszapban hentereg.

(A szörny)

Egy ismeretlen

Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában,

hol néhány szék van és egy zongora,

itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek,

s talán nem is szerettelek soha.

S átölelne a kongó, ismeretlen,

s egyedül maradhatnék, mint a fa,

jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam,

mert oly nehéz. De hol van a szoba?

Első verseskötete 1946-ban jelent meg. Férjével, Lengyel Balázzsal közösen alapította az Újhold című irodalmi folyóiratot, amely csak 1948 őszéig jelenhetett meg, de betiltása után mintegy emblémája lett a babitsi Nyugat eszmeiségét és minőségigényét vállaló írói-irodalmi törekvéseknek. 1947–1948 augusztusa között ösztöndíjjal Pilinszky Jánossal, Károlyi Amyvel, Ottlik Gézával vagy Weöres Sándorral – a Római Magyar Akadémián és Párizsban volt tanulmányúton, megpróbálva a háború szörnyűségeit feldolgozni. Elsősorban francia és német nyelvű műveket fordított (így Corneille, Racine, Molière drámáit, Victor Hugo, Saint-John Perse verseit, Rilke és Bertolt Brecht műveit), de antológiákban számos más nyelvből is készült fordítása megjelent. A Petőfi Sándor Gimnáziumban is tanított néhány évig. 1958-tól szabadfoglalkozású író. Költői munkája mellett a magyar esszéirodalom kimagasló művelője volt.1986-ban Lengyel Balázzsal közösen – évkönyv formában – újraindították az Újholdat Újhold Évkönyv címen.

1991. augusztus 23-án halt meg, sírja a Farkasréti temetőben van.

 Nem akarok (részlet)

Hajamban ősz szál. A világ

haját tavaszi szél zilálja.

Hiába – mondom – mindhiába,

de mégis moccan, kél a vágy,

hogy élni, lélegzettelen,

hogy élni étlen, egyedül –

méláz az ég: borul, derül –

nem akarok meghalni, nem.

 Még több költőkről: 

Exit mobile version