70 éves lenne Freddie Mercury, aki a pokolba vágyott

Forradalom elől menekült egy sorsfordító találkozásba

“Az élet manipulátora vagyok” – jelentette ki magáról egyszer Freddie Mercury, és talán nem is állt távol a valóságtól. Élete ugyanis mindig bővelkedett az izgalmas, különleges momentumokban, átlagos mindennapokat képtelen lett volna élni. Farrokh Bulsara néven született Zanzibáron, 1946. szeptember 5-én, párszi indiai származású felmenők sarjaként. 18 évesen menekült Angliába a családjával együtt a zanzibári forradalom elől, ahol barátnőjével használt ruhákat árult egy piacon. Londonban, az egyetemen ismerkedett meg Brian May-jel és Roger Taylorral, ahol művészeteket és grafikát tanult, velük együtt alapította meg minden idők egyik legsikeresebb együttesét, a Queent. A zenekar nevéhez, bármilyen furcsa is volt férfiaktól ezt választani, Mercury ragaszkodott, fenségesnek és nemesnek tartotta az elnevezést. Bár tinédzserként is énekelt és zenélt amatőr bandákban, az igazi áttörést a Queen hozta meg számára, amellyel 1971-ben léptek a nyilvánosság elé végleges felállásban.

Nagy változás volt ez az életében, mondhatni, sorsfordító. Ahogyan a magánélete is örökre megváltozott. Ekkoriban ugyanis együtt élt egy hölggyel, Mary Austinnal, de az évek múlásával felvállalta érzéseit, és elmondta Marynek, hogy úgy érzi, a férfiakhoz vonzódik. Mary és az énekes jó barátságban maradtak. Ő lett a titkárnője, tanácsadója, egyetlen bizalmasa, aki élete végéig elkísérte az énekest. Freddie Mercury az egyetlen igaz szerelmének tartotta őt, akinek a Love of my life című dalt írta.

Két végén égette a gyertyát, de soha nem volt boldog

Mercury a Queennel rövid időn belül letarolta a világot. Zenei karrierjében megállíthatatlanul tört felfelé a siker útján, magánéletében pedig le a lejtőn. Az 1980-as évek hangosak voltak a tivornyáitól, a féktelen társasági életétől, kicsapongásaitól. Két kézzel szórta a pénzt, elit partikat adott barátai számára, amely összejövetelekről a mai napig anekdotáznak. Egy alkalommal például egy véget érni nem akaró bárbuli során magánrepülőt bérelt, és az összes jelenlévőt Ibizára repítette. Úgy hódolt a vásárlás szenvedélyének, hogy a hölgyek is megirigyelhették volna. A legexkluzívabb üzletek zárás után fogadták őt általában, hogy zavartalanul shoppingolhasson.

Pénzének és hírnevének köszönhetően rengetegen csapódtak mellé az évek során, akikben általában csalódott. Sokan kihasználták őt, róluk dalaiban mesélt. Úgy vélte magáról, hogy “Vehet körül engem sok ember, akár nagy tömeg is, mégis a legmagányosabb ember vagyok, mert valójában senkihez sem tartozom.”

Senkinek nem mutatta meg a valódi énjét

Mercury ellentmondásos személyiség volt, akin nem igazán lehetett kiigazodni, talán ezért is lengi körül a személyét még a mai napig is annyi legenda. Külsejében jellegzetesek voltak az elálló fogai is, de őt ez nem zavarta, soha nem akarta megcsináltatni. Ahogyan ő vélekedett magáról: “Nem szeretem, hogy a fogaim előreállnak. Ettől eltekintve tökéletes vagyok.” A nyilvánosság előtt extravagáns öltözékekben jelent meg, energikusan és kirívóan viselkedett, pedig saját bevallása szerint a magánéletben zárkózott, visszahúzódó ember volt.

“Van egy kemény, férfias leplem, amit a színpadon magamra öltök, de van egy sokkal lágyabb oldalam is. Senki sem az igazi énemet szereti, mind a hírnévbe, a sztárba szerelmesek” – nyilatkozta egyszer. Az emberekből ugyan sokszor kiábrándult, az állatok azonban mindig gyógyírt jelentettek számára. Imádta a macskákat, több cicája is volt, akik annyira hiányoztak neki a turnék alatt, hogy szinte mindennap felhívta őket telefonon, és olykor órákig beszélt hozzájuk. 1986-ban ezt Budapestről is eljátszotta, hiszen két hetet töltött nálunk a zenész, sőt az itteni koncerten még magyarul is énekelt a rajongóknak.

A könnyűzenétől az operáig bármit képes volt elénekelni

A Queen együttesbeli sikerei után Mercury szólókarrierbe kezdett, méghozzá nem is akármilyen eredménnyel. 1985-ben jelent meg az első szólólemeze, a Mr. Bad Guy, amelyben szinte önéletrajzot adott magáról, az érzelmi viharoktól dúló lelkéről és egy legendás korszak lezárásáról. Hihetetlenül tehetséges énekes volt, négy oktávos hangterjedelemmel, ilyennel csak nagyon kevesek büszkélkedhetnek. Ezáltal olyan produkciókra volt képes, amikre mások nem. Montserrat Caballéval, minden idők egyik legkiválóbb operaénekesével, szopránjával készített közös lemezt, és adott közös koncerteket, amelyeken a rajongóknak páratlan élményben lehetett részük. Az előadásokon ugyanis műfajok találkoztak egymással, a rock, a könnyűzene és a komolyzene, méghozzá úgy, hogy egy tökéletes és egyedi stílust tudtak létrehozni.

Mercury zenei érdeklődése ugyanis behatárolhatatlan volt. Jimi Hendrix volt a példaképe, de imádta Liza Minellit is. Szerette Elvis Presley-t, és rajongott az operáért. Minden műfajból elcsípte azokat a momentumokat, amelyekből ő különlegeset, újat tudott produkálni, ő maga pedig egyik kategóriába sem nagyon fért bele. 1987-ben a Barcelona című dalt énekelte Caballéval, amely akkora siker lett, hogy a spanyol nyári olimpia hivatalos dalává választották.

Haláláig titkolta, hogy AIDS-es

A zenész valószínűleg 1987-ben fertőződött meg HIV-vírussal, ezután ugyanis egyre kevesebbet lehetett őt látni, alig-alig jelent meg a nyilvánosság előtt. Betegségét egészen a halála előtti napig próbálta titkolni, de a lesifotósok több alkalommal lencsevégre kapták, amikor is csontsoványan mászkált az utcákon, bár akkor még nem lehetett tudni egyértelműen, hogy mi baja van. Kollégáival is csak 1989-ben tudatta a betegségét. A közönségnek csak a halála előtti napon mondta el, hogy AIDS-ben haldoklik. A hír annyira sokkolta a rajongóit, hogy a letaglózott tömeget rendőröknek kellett féken tartaniuk az énekes háza előtt. A bejelentés után egy nappal, 1991. november 21-én, 45 évesen meghalt.

Hamvait ismeretlen helyre vitték, a rajongók még a búcsúztatón sem lehettek jelen. A londoni Kensal Green temetőben csak egy tábla őrzi az énekes emlékét, amelyet egy titokzatosnak gondolt hölgy, sokak szerint Mary Austin állíttatott számára “M.” aláírással, jelezvén, hogy régi szerelmük mindig élni fog. A temetőben dolgozók szerint azonban emléktáblát csak annak állítanak ott, akinek a hamvait szétszórták a szóróparcellában. Így tehát valószínűleg soha senki nem fogja már fellelni a zenész földi maradványait. Mercuryra mindenki úgy emlékszik, hogy igazi showman volt, aki állítólag mindig is úgy gondolta magáról, hogy egyszer sztár lesz. Talán tévedett, ugyanis ennél több lett ő, már életében legendává vált.