Néha riasztóan kevesen vagyunk csajok egy forgatáson – az Aranyélet női szereplői áttörik a falat

Négy színésznő, négy egyéniség, négy karakter. Mind máshol tartanak az életükben és a karrierjükben, de van valami, ami összeköti őket: az Aranyélet. Amikor találkozom velük a második évad apropóján rendezett fotózáson, azonnal érződik a köztük lévő összhang, és az, mennyire élvezik, hogy szuperül megírt szerepeket kaptak Magyarország legnívósabb, mozifilmes minőségű sorozatában. Semmi fúrás, semmi féltékenykedés, pedig létezik egy ódivatú és enyhén hímsoviniszta felfogás, miszerint sok nő egy csapatban hamar rivalizálásba kezd egymással. Kívülről nézve talán még okuk is lehetne rá, hiszen például Waskovics Andrea már az első évad castingján is részt vett, ahol pont arra a szerepre jelentkezett, amit végül Döbrösi Laura kapott meg. De minek bosszankodna, ha most itt lehet a folytatásban, és arról beszélgethetünk, hogy milyen érzés Ónodi Eszter karakterét, a fiatal Jankát alakítani. “Ha valaki kap egy jó szerepet, akkor nem az ugrik be, hogy ezt nekem kellett volna megkapnom, hanem inkább az, hogy de jó, hogy lehet ilyen szuper szerepeket kapni mostanában” – magyarázza Laura, aki kétségtelenül az Aranyéletnek köszönheti, hogy egy év alatt már az egész ország ismeri őt.

Nekik ez az Aranyélet

Az Aranyéletben szerepelni mindnyájuknak mást jelent. Waskovics Andrea számára (akit nemrég még Kiss Andrea néven ismerhettünk, de mivel egy másik színésznőt is így hívnak, ezért a szakma íratlan szabályai alapján nevet változtatott) például az indulást, és az első komolyabb lehetőséget, hogy kamerák előtt próbálja ki magát. Döbrösi Laura számára azt, hogy végre komolyan vegyék színésznőként: “Emlékszem, az első évad előtt az újságírók csak olyanokat kérdeztek tőlem, hogy hogyan kerültem a sorozatba, és milyen karakter ez a Mira, most pedig már tényleg én érdeklem őket, és az, hogy mit gondolok a világról. Kicsit féltem, hogy beleragadhatok egy skatulyába, de már látom, hogy túléltem Mirát, sőt ez a szerep hatalmas segítség volt nekem”. Farkas Franciska (interjúnkat a színésznővel itt olvashatod) számára az Aranyélet egy lehetőség, amivel kitaposhat egy ösvényt, amin talán majd más tehetséges, fiatal roma színésznők is elindulhatnak, hiszen bár Magyarország lakosságának tíz százalékát a cigányság teszi ki, a színpadokon és a filmekben alig találkozhatunk velük. Ónodi Eszter számára megújulást hozott az Aranyélet, mivel bár játszott ő már öreget, fiatalt, fiút és lányt, ellenszenves, anyagias törtetőként még nem gondoltak rá a magyar rendezők, és ennyire távol még sosem kerülhetett a saját egyéniségétől, mint Janka szerepében. Márpedig egy színésznő számára ez hatalmas ajándék.

Ragyogó színésznők kihívásra várva

Most ugyan egy olyan sorozat kapcsán ülünk le beszélgetni, ami teli van izgalmas női szerepekkel, az Aranyélet inkább csak a szabályt erősítő kivételnek számít. “Magyarországon az a módi, hogy karaktereket választanak a szerepekhez, míg Hollywoodban időt és energiát áldoznak arra, hogy átváltoztassák a kinézett színészt a szerephez. Ezt itthon nem merik megcsinálni. Csányi Sándor húsz éve hősszerelmest játszik, Csuja Imre mindenütt a vicces, nagydarab csávó, Laurát meg naivaként látják a magyar rendezők, pedig ezek az emberek rengeteg másra is képesek lennének” – magyarázza Farkas Franciska, aki maga is küzd a saját skatulyájával, ugyanis a Viktória és az Aranyélet után, ha egy magyar produkcióban egy cigány prostituált szerepére keresnek színésznőt, egyből az ő telefonja csörren meg. “Ezek a produkciók és ezek a szerepek sokat adtak nekem, de megfogadtam, hogy soha többé nem vállalok ilyen karaktert. Tavaly egyszerre két filmhez hívtak, abból az egyik ugyanez a szerepkör volt, így automatikusan a másikat választottam, ahol egy pubertáskorú, vidéki tinilány bőrébe bújhattam. Most kilátásban van egy orvos szerepe is, szóval van esély a változásra”. Döbrösi Laura szerint a filmekben ma az igazán jó szerepek nagy részét férfiak kapják, a női főszerepek pedig sokszor halálosan unalmasak és egyformák.

Jó mellékszerepeket még lehet találni, de kicsit olyan ez, mint a párkapcsolatokban. A férfiak szeretőnek bevállalják az öntörvényű és nagyszájú nőket, de feleségül csak akkor vesznek, ha ilyen, meg olyan, meg amolyan vagy az elvárásaik szerint.

Ónodi Eszter tudja, hogy a szakmájában igazi kivételnek számít – ilyen szempontból talán nem túlzás a magyar Meryl Streepnek nevezni –, mert sosem szenvedett hiányt az izgalmas, kihívást jelentő szerepekben az Aranyélet előtt sem. A főiskolai vizsgaelőadásában például kapásból egy túlsúlyos, szellemileg és testileg is visszamaradott kisfiút alakított parókában, akinek egyfolytában folyt az orra – ezt hajzselével oldották meg –, és a darab egy pontján a színpadon egy lábos közepébe kellett pisilnie. Persze attól még, hogy a saját karrierjében nem tapasztalja ezt, ő is látja maga körül a problémát. Magyarországon nem létezik olyan, hogy filmszínész, így a magyar színésznek a filmezés mellett dolgoznia kell színházban, el kell mennie szinkronizálni, hogy megéljen. Senki sem fizeti meg azt, hogy egy forgatásra felkészülve két hónapos hízókúrát tartson, majd a forgatás végeztével pár hónap alatt lefogyjon, így a rendezők inkább biztonsági játékot játszanak, és azt a színészt választják ki, aki már eleve úgy néz ki, mint az általuk megálmodott karakter.

Helytállni egy férfias szakmában

A filmszakma férfiközpontú hely. “Néha riasztóan kevesen vagyunk csajok egy forgatáson, és azonnal mindenki le akarja szedni azt a két szem nőt, aki oda kerül” – meséli Döbrösi Laura. Az Aranyélettel még szerencséjük van, ugyanis itt nemcsak az írói stábban akad nő (Zomborácz Virág, az Utóélet író-rendezője), hanem a producerek között (Stalter Judit és Fodor Judit), valamint a kreatív oldalon is (Závorszky Anna executive producer) erős a női képviselet, de ez nem minden stábban van így. És hogy ez mennyire számít? Egybehangzóan állítják, hogy az Aranyélet kapcsán is azonnal érzik, amikor olyan részhez érnek, ami Zomborácz Virág billentyűzetéből származik. “A nő-férfi viszonyba mindig bele tud csempészni valami nagyon eredetit. Van egy rész az új évadban, amikor Janka Attilával elmegy vendégségbe, és nem igazán sikerül elcsípniük a dress code-ot. Ennek a helyzetnek a humorára például a férfi szerzők nem hiszem, hogy rá tudtak volna érezni” – magyarázza Ónodi Eszter. Döbrösi Laura ezt annyival egészíti ki, hogy nem feltétlenül azt látja meg egy forgatókönyvben, ha nő írta, hanem inkább azt, ha nem, mivel az évek során adtak már a szájába olyan mondatokat, amiket szerinte egy nő sosem mondott volna ki. Persze hiba lenne általánosítani, hiszen akadnak férfi szerzők, akik nagyon érzik a női lélek minden rezdülését (Laura a Félvilág íróját, Köbli Norbertet hozza fel példaként), de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene törekedni arra, hogy ez megváltozzon.

Kanyarban a fordulat

A probléma súlyát jelzi, hogy a négyesből egyedül Ónodi Eszternek sikerült nagyjátékfilmen női rendezőkkel dolgoznia.

Egy játékfilm megrendezése bármilyen emberre extra terheket ró, tízszeresen kell teljesíteni, és ha nő, akkor ehhez még plusz húsz százalékot hozzá kell tenni, mert ez egy nagyon macsó közeg.

Szerencsére már érződik a változás szele, és a fiatalok között egyre több nő alkotó tűnik fel. “Több olyan vizsgafilmben játszottam az elmúlt két évben, amit lányok rendeztek, mint amit fiúk” – meséli Franciska, aki szerint amíg olyan fiatal tehetségekkel találkozik, mint Kiss Hajni vagy Szilágyi Fanni, addig jó irányba mennek a dolgok. Laura is úgy érzi, hogy nagyon tehetséges alkotók vannak most a fiatalok között, és muszáj melléjük állni, mert az ő energiájukból és lelkesedésükből sokat lehet profitálni. Persze az, hogy rengeteg a tehetség, még nem jelenti azt, hogy könnyű volna most a fiatal színészeknek.

A kezdés nehézségei

Waskovics Andrea például, aki jelenleg a Nemzeti Színházban gyakornokoskodik, és készül arra, hogy lediplomázzon a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, úgy látja, hogy nem könnyű most egy fiatalnak színházban érvényesülni. Többnyire csak apró, pármondatos szerepeket kapnak, mert a rendezők félnek rájuk bízni a komolyabb kihívást jelentő karaktereket. Ezért is döntött úgy, hogy a szabadidejében is színészkedni fog, és a szintén az Aranyéletből ismerős Olasz Renátóékkal csinál alternatív színházat puszta lelkesedésből. Ónodi Eszter pályakezdésekor még könnyebb volt egy friss diplomás színésznek színházi szerződéshez jutnia, az ő osztályukból például még mindenkit szerződtettek. Ma már csak öt-hat ember kerül be társulathoz rögtön a diploma után, ám cserébe a filmek terén lett sokkal szélesebb a választék. A magyar filmek mellett az utóbbi években megerősödő sorozatgyártás, valamint a hazánkban forgó bérmunkák és külföldi produkciók is sok lehetőséget adnak a pályakezdőknek.

Hogy ez mennyire ingatag világ, jól jelzi, hogy Laura az Aranyélet interjúk és fotózások közben épp a szakdolgozatát írja, de nem színészként, hanem nemzetközi tanulmányok szakon: “A filmforgatást és a színházat én varázslatos helyeknek látom, egyfajta csodaként élem meg. Az én szememben van ez, és vannak a normális munkák. Szeretnék színésznő maradni, de mivel ez egy labilis világ, fontosnak tartom, hogy adott esetben a szakmán kívül is megálljam a helyem az életben.”

A férfiak az igazi primadonnák

Talán igaz, hogy a filmezés és a színház is férfiközpontú világ, de ezt némileg ellensúlyozza, hogy a színészkedés egy nagyon is nőies munkakör. “Nálunk még a férfiak is színésznők. A színészethez szükség van exhibicionista hajlamra. Kint állsz, és arra vársz, hogy csodáljanak, márpedig ez inkább a nőkre jellemző” – meséli Eszter, és a sztorihoz Franciska gyorsan hozzáteszi, hogy a legtöbb férfi színész sokkal hisztisebb, mint a nők, és a lelkük mélyén gyakran ott lapul egy primadonna. Abban egyetértenek, hogy akadnak kivételek, például sorozatbéli kollégájuk, Thuróczy Szabolcs, aki nem az a fajta fickó, aki órákig csodálja magát a tükör előtt.

Hollywoodban nemrég jókora botrányt kavart, amikor a Sony stúdió levelezése egy hackelés után nyilvánosságra került, és abból kiderült, hogy a férfi színészeket a legtöbb esetben sokkal jobban fizetik, mint a színésznőket. Érdekelne, hogy ez a probléma nálunk is létezik-e, de gyorsan kiderül, hogy Magyarországon a színészek között nem igazán szokás gázsiról beszélgetni. “Hallottam egy esetről, amikor egy színész irreálisan magas fizetést kapott egy filmszerepért, de ez inkább baráti alapon történt, nem azért, mert férfiról van szó” – meséli Ónodi Eszter, és abban mind egyetértenek, hogy egy színész számára nem a legkényelmesebb helyzet, amikor gázsiról kell egyeztetni. Ónodi Eszter és Döbrösi Laura ezért is dolgozik együtt egy ügynökkel, mert leveszi a vállukról ezt a terhet. Nem hiszik, hogy itthon is létezne ez a különbség, de Laura azért hozzáteszi, hogy ha a tudomására jutna, hogy egy hozzá hasonló ismertségű kollégája ugyanabban a produkcióban egy hasonló méretű szerepért jóval nagyobb gázsit kapna, biztosan nem hagyná szó nélkül.

Írta: TóCsa, Fotók: Erdőháti Áron, Képszerkesztő: Leéb Ádám, Kreatív szerkesztő: Balázs Enikő, Smink: Seybold Anikó, Haj: Horváth Lilia

Az Aranyélet második évada november 6.-án mutatkozik be az HBO műsorán, és az első rész ingyenesen elérhető lesz az HBO GO-n.