Magyar filmsztárok újratöltve – a következő generáció

Pofátlanul fiatalok, pofátlanul tehetségesek, és most egy új magyar filmben, a Couch Surfben lehetőséget kaptak a bizonyításra. Mivel a film kanapék körül játszódó kisfilmek füzéréből áll, itt mindenki főszereplője a saját történetének, így a Társas játék II. évadából ismert Döbrösi Laura, a fehérvári Vörösmarty színház színésznője, Törőcsik Franciska és A legyőzhetetlenek című tévéfilmben látott Fehér Balázs Benő számára ez ideális lehetőség a bizonyításra.

Döbrösi Laura

A film rendezője, Dyga Zsombor hogyan talált rátok?

Döbrösi Laura: A Terápia castingján találkoztunk, ahol ő is dolgozott. A végén a fiatal lány szerepére ketten maradtunk a Sztarenki Dórival…
Törőcsik Franciska: Én úgy tudtam, hogy mi ketten maradtunk a Dórával. (hangosan felnevet).
Döbrösi Laura: Ez érdekes. Khm. (nevet) Na, mindegy.
Törőcsik Franciska: Egyébként engem a Terápia castingján készült felvételeken látott, aztán felhívott, hogy szeretne velem dolgozni. Személyesen nem is találkoztunk addig.
Fehér Balázs Benő: Én A legyőzhetetlenek című tévéfilmben forgattam vele, ahol rendezőasszisztensként dolgozott.

Nem is volt casting?

Fehér Balázs Benő: Nem, egyszerűen csak felhívott, hogy lenne ez a szerep.

Casting híján ezek a szerepek gyakorlatilag rátok íródtak?

Törőcsik Franciska: A szerep neve Franci volt, úgyhogy gyanús, hogy igen. (nevet)
Fehér Balázs Benő: Olyan rég volt a forgatás, hogy lassan már azt is elfelejtem, milyen voltam benne.
Törőcsik Franciska: Kicsit olyan teszetosza vagy a filmben.
Fehér Balázs Benő: Akkor abszolút illik rám. (mosolyog)
Döbrösi Laura: Zsombor felhívott, hogy írt egy jelenetet és az egyik szereplőnél pont engem lát maga előtt, de azért a dolog kicsit necces. Átküldte a forgatókönyvet, én meg olvasom, olvasom… Hááát. Ezt a szexuálisan szabados lányt nem tudtam, hogy bókként értékeljem-e vagy sem. (nevet)

Nagyon rég volt a forgatás?

Döbrösi Laura: Franciskával és Fullajtár Andreával még két éve forgattam egy jelenetet, amit a Magas Tátrában vettünk fel, csak kilátás helyett akkora köd volt mögöttünk a felvétel napján, hogy használhatatlan lett az anyag. Aztán ehelyett végül másik jelenetekbe kerültünk, amit a Benővel nagyjából másfél éve forgattunk le.
Törőcsik Franciska: Engem meg úgy két hónapja hívtak újból forgatni. Úgy tudom, a miénk a legfrissebb jelenet a filmben.

Úgy tudom minden jelenetre összesen egy napnyi forgatási idő állt rendelkezésre. Nem stresszes így dolgozni?

Fehér Balázs Benő: Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy ötször próbálhattunk a forgatás előtt.
Törőcsik Franciska: Mi csak odamentünk, és hat óra alatt felvettük az egészet. Zsombor pontosan tudta, mit akar látni, így nem voltak üresjáratok. Csodálkoztam, hogy ezt ilyen hamar meg lehet csinálni.
Döbrösi Laura: Az egyik munkatársa mesélte egyszer nekem, hogy ha Zsombor valamire azt mondja, hogy az készen lesz időben, az biztosan készen is lesz.

Törőcsik Franciska

Idősebb kollégáitok gyakran panaszkodnak, hogy kevés a castinglehetőség Magyarországon. Ezt ti is így látjátok?

Törőcsik Franciska: Szerintem elég sok casting van mostanában.
Döbrösi Laura: Én kicsit külön utas vagyok, mert nem jártam a Színművészetire, és egy gyerekfilmmel kerültem be ebbe a körforgásba, de így is folyamatosan hívnak. Külföldi film, reklám, tévéfilm, hazai film.

Így, nagyon a pályátok elején azért van olyan munka, amire már nemet mondotok? Statisztaszerep?

Törőcsik Franciska: Filmben nem mondok statisztaszerepre sem nemet, pláne ha az egy külföldi produkció. Örülök, ha forgathatok.
Fehér Balázs Benő: Egy kis szerep is kihívás lehet. Magyar filmeknél amúgy sem nagyon hívnak színészeket statisztálni. Van erre olcsóbb munkaerő.
Törőcsik Franciska: A színészeknél nincs olcsóbb munkaerő. Mi egy csomószor ingyen is dolgozunk. De ezt bele ne írd! (nevet)Kedvenc szövegem, hogy “Lenne egy szerep, de ez ilyen low budget.”  Ez általában azt jelenti, hogy mindenki kap pénzt, csak a színész nem. (nevet)

Gyakran próbálkoznak ilyesmivel? Hányszor találkoztatok már ezzel?

Fehér Balázs Benő: Magyar filmnél általában.
Törőcsik Franciska: A vizsgafilm az más. Oda szívesen megyek szinte bármikor. De amikor mondjuk egy low budget videoklipbe hívnak, aminek még csak nem is tetszik a zenéje, oda már nem megyek túl nagy kedvvel. Ami még ennél is durvább, az a low budget reklám. Szerencsére ilyen azért még nem volt. (nevet)
Döbrösi Laura: Én két videoklipes megkeresésre mondtam eddig nemet. Maguk a számok sem tetszettek, ráadásul low budget. Ha tetszettek volna a dalok, akkor azért simán elmegyek.

A reklámokkal hogy álltok?

Fehér Balázs Benő: Magyar reklámba már sokba hívtak, de nem mentem el. Egyszer elmentem egy lengyel vagy ukrán energiaitalhoz, de sajnos nem éltem eléggé át, hogy az energiaitaltól mennyire felpörög a srác, úgyhogy nem jött össze a dolog. Azt hiszem még szemérmes vagyok ehhez.
Törőcsik Franciska: Egyszer egy török csokireklám castingján voltam. Az volt a sztori, hogy annyira finom a csoki, hogy ettől elkezdek vezényelni, és ezzel világokat teremtek. Próbáltam minél nagyobb átéléssel vezényelni, de azért egy kicsit furán éreztem magam.

Fehér Balázs Benő

Fehér Balázs Benő: Én még orosz Nutella-reklámban is voltam, ahol oroszul kellett volna énekelnem. Nagyon durva volt.

A filmes vagy a színházi munkákat értékelitek többre?

Törőcsik Franciska: Színházban nagyon sok jó szerep megtalált, szóval ott nincs hiányérzetem, de szívesen forgatnék többet. Imádom a forgatások hangulatát, és én szeretem azt a munkamódszert, hogy a sok várakozás ellenére egy adott pillanatban a lehető legtöbbet kell nyújtani. De a legjobb az egészben, hogy a filmezés maradandó.
Döbrösi Laura: Színházban eddig a vígszínházi Augusztus Oklahomában volt az egyetlen munkám. Kényelmesebben érzem magam a kamerák előtt, és nekem egyelőre nagyobb kihívás egy ilyen óriási teret bebeszélni. Ezt szívesen gyúrnám még, de közben forgatni is imádok.

Létezik egyfajta képzeletbeli ranglétra a színészek között az alapján, hogy a Színművészetiről érkezett vagy sem?

Törőcsik Franciska: Filmen pusztán a tehetség is érdekes lehet, de színházban azért technikára és hangerőre is szükség van. Filmen inspiráló lehet együtt dolgozni egy amatőr színésszel, rendezőként és színészként is.
Fehér Balázs Benő: Nem amatőr meg profi van, hanem színész meg nem színész. Sokat kell próbálni. Nem a Színművészeti az egyetlen út.

Franciska, te nemrég szerződtél társulathoz Székesfehérvárra. Hogy látjátok, manapság társulathoz tartozni divatosabb, vagy függetlenként boldogulni?

Törőcsik Franciska: A társulati létben egymás megismeréséből szerintem egy idő után tök jó dolgok születhetnek. Biztonságot ad, és ez előny, de nyilván annak is megvan a varázsa, hogy mindig új helyre csöppensz és mindig új emberekkel próbálsz.
Fehér Balázs Benő: Ahhoz, hogy erre valódi választ adjak, hiányzik a tapasztalat. Sem szabadúszó nem voltam, sem társulati tag. Vannak kőszínházi és független társulatok, amik vonzanak, és az előadásokon látszik milyen munka folyik ott, de más oda tartozni. Mindenhol lehet tanulni. Most az tenne nekem jót, ha sokat játszanék sokféle szerepben, de lenne lehetőségem rendezni is.
Döbrösi Laura: Ha valami furcsa véletlen folytán ezen a pályán maradok, akkor elkezdek rajta gondolkodni. Nagyon szeretem csinálni, és nem bánnám, ha ez így maradna, de én nem ezzel a koncepcióval indultam neki ennek. Nem véletlenül nem iratkoztam be a színműre. Én ezt nem gondoltam túl komolyan. Még mindig nehezen hiszem el, hogy ez sínen van, mégis egyre több olyan gondolatom támad, hogy érdemes lenne ezen az úton maradni.

Fehér Balázs Benő, Törőcsik Franciska és Döbrösi Laura

A Youtube-on láttam egy videót, ahol egy Christina Aguilera-számra vannak bevágva a képeid Aguilera felvételei közé. Ehhez van valami közöd?

Döbrösi Laura: Azt én éneklem. Nagyjából hatodikos koromban vettük fel. A videót nem én csináltam, távol álljon tőlem, hogy a saját képeimből ilyesmit rakjak össze. Elmentem egy énekversenyre és nyertem, a nyeremény pedig az volt, hogy stúdiókörülmények között felvehettünk két dalt. Ez volt az egyik, és ehhez csinálták ezt a kis videót. A zene állt mindig a legközelebb hozzám. Kiskoromtól zongorázom, énekelek, bár ez egyelőre inkább csak hobbi, de azért vannak ezzel jövőbeni terveim.

Volt már olyan munkátok, ami után megismertek benneteket az utcán?

Döbrösi Laura: Velem a Társas játék után olyan is előfordult, hogy egy szilveszteri házibulin hajnali öt és hat között ismertek fel, amikor már én sem ismertem volna fel magamat. Hárman is felismertek, nem tudom, mi volt a levegőben aznap éjjel. De minden ilyen alkalom kifejezetten pozitív volt.
Fehér Balázs Benő: Engem eddig még nem, de majd most. Ismerjetek fel! (nevet)
Törőcsik Franciska: Egyszer az IKEA-ban odajött egy lány, és kérdezte, hogy nem én voltam-e a Csilluka a sorozatból, és amikor mondtam, hogy igen, akkor még autogramot is kért. És egyszer a H&M-ben egy lány odajött gratulálni, hogy sokszor látott az Örkényben.

Stresszel benneteket, amikor a szüleitek vagy a családtagjaitok elmennek megnézni titeket a színházba?

Döbrösi Laura: Az én anyukám mindig ott van az Oklahomán. Legalább 44-szer látta. Mondhatom, hogy már megszoktam. Taps közben mindig próbálom megkeresni, mert tudom, hogy nagyon örül neki, ha rámosolygok közben. Arra kíváncsi leszek, hogy a Couch Surfnek milyen visszhangja lesz a családban. (nevet)
Fehér Balázs Benő: Pont tegnap játszottuk a Téli utazást a Vígszínházban, és előadás közben kiszúrtam, hogy a nagyapám, aki Balatonberényben él, és még sosem látott színházban, ott ül az első sorban. Egyrészt nagyon meghatódtam, másrészt… meghatódtam.
Törőcsik Franciska: Nagyjából tudom ezt kezelni, maximum ha olyan előadásban néznek, ahol frivolnak kell lennem, akkor vagyok zavarban egy kicsit, de csak a takarásban. A színpadon már tudok a szerepemre koncentrálni.

Külföldi karrierben gondolkodik bármelyikőtök?

Fehér Balázs Benő: Engem az angol színház – bár nem tudtam átfogó képet alkotni – eléggé untatott. Oda nem nagyon mennék. Németországban láttam olyan színházat, ami vonzott, de még nem tudok németül.
Döbrösi Laura: Külföldet az egyetemi tanulmányaim – az ELTE nemzetközi tanulmányok szakára járok – miatt amúgy is tervezem. Egyébként ennek kapcsán pont az jutott eszembe, hogyha itthon nem is próbáltam meg a Színműt, mi lenne, ha kint próbálnám ki magam egy színészsuliban? Ez csak egy ábránd volt, de érdekes, hogy pont most kérdeztél rá, amikor amúgy is gondolkodtam ezen.
Törőcsik Franciska: Nekem nagy vágyam utazni és világot látni, de ezzel a szakmával van egy nagy probléma: általában az anyanyelveden tudsz benne jó lenni. Más nyelven főleg csak karakterszerepeket játszhat az ember. Sok év kellene a fejlődéshez. Most vagyok 23, itthon már vannak lehetőségeim, de kint megint mindent a nulláról kellene kezdenem. Ehhez nagy bátorság kell, és nem is vagyok biztos benne, hogy ezt szeretném.