Őfelsége egérelhárítója
A macskák már VIII. Henrik uralkodása idején betették a mancsukat a brit politikába, azonban Humphrey-nál nagyobb karriert egyikük sem futott be. Humphrey 1989-ben sétált be a brit miniszterelnök állandó rezidenciájára, a Downing Street 10.-be és rögvest ki is nevezték a kormány fő egérfogójának. Munkáját akkora beleéléssel végezte, hogy három brit miniszterelnök alatt is szolgálhatott.
Ez azonban a politika kegyetlen világa, így a botrányokból még Humphrey sem maradhatott ki: 1994-ben azzal vádolták meg, hogy több vörösbegyfióka halálát is ő okozta. Az akkori kabinetfőnöki iroda sietett az egérelhárító védelmére, ugyanis azt állították, Humphrey a kérdéses időben beteg volt, ezért “még egy narancsmártásos sült kacsát sem tudott volna elkapni, akkor sem, ha tálcán kínálják neki”. Végül hivatalos nyomozás során sikerült tisztáznia a nevét. Humhprey végül 1997. november 13-án vonult nyugdíjba, noha a rossz nyelvek szerint Tony Blair kormányfő felesége, Cherie Blair közbenjárására kényszerült erre a lépésre.
A macska, amely nemzetközi botrányt okozott
John Kenneth Galbraith az USA indiai nagyköveteként dolgozott 1962-ben. Ez idő alatt ellátogatott Gujarat tartomány kormányzójához, ahová családját is magával vitte. A kormányzó Galbraith két fiát egy-egy sziámi kiscicával ajándékozta meg. Egyiküket Ahmedabadnak nevezték el, szülővárosuk után. Catherine Galbraith, a nagykövet felesége abban az évben később nyilvánosan mesélt el egy történetet, amelyben a macska becenevét használta: a család röviden csak Ahmednek nevezte az állatot.
Amire azonban nem gondolt, hogy az Ahmed néven Mohamed prófétára is szoktak hivatkozni. A történet azonban eddigre már megjelent a Time magazin nemzetközi kiadásában, és óriási tiltakozóhullámot robbantott ki Pakisztánban. A helyi szélsőségeseknek már eddigre is csípte a szemét, hogy az USA az indiai hadseregnek nyújt támogatást, ez azonban az utolsó csepp volt a pohárban. Az amerikai konzulátust megtámadták, egy amerikai utasokat szállító terepjárót pedig felborítottak. Galbraith igyekezett enyhíteni a krízist, elsőként azzal, hogy a macska nevét Gujaratra változtatták. Később azt írta: “a laikusok sosem fogják megérteni, hogy mennyi minden múlhat egy macska nevén”.
A macska, amely kiirtott egy egész fajt
Tibbles the Merciless, vagyis Tibbles, a kegyetlen néven vonult be a történelembe az a macska, amely kipusztított egy madárfajt egy Új-Zélandhoz közeli kis szigeten. Tibbles gazdáival érkezett a Stephens Island nevű kis földdarabra, 1892-ben, ahol összesen 17 ember lakott. Itt élt a Stephens-szigeti álfakusz nevű madár, amely a verébalakúak családjába tartozott, de nem tudott repülni. Ez lett a veszte, ugyanis Tibbles elkezdte levadászni az álfakuszokat, és 1895 végére ki is pusztította az egész fajt. Egyetlen példány jutott csak ki a szigetről, de az sem élve: a szigeten lévő világítótorony egyik karbantartója, David Lyall küldött egyet a madarak közül egy új-zélandi ornitológusnak, aki örömmel konstatálta, hogy hazájához igen közel új madárfajt fedeztek fel. Aztán jött a kegyetlen macska…
A macska, amelyet polgármesternek választottak
Az alaszkai Mt. McKinley nevű hegy lábánál található Talkeetna nevű kis faluban élt Stubbs, akit 1997-ben polgármesterré választottak a lakók. Bár hivatalosan nem indult a választáson, Talkeetna polgárai annyira elégedetlenek voltak a hivatalos “kínálattal”, hogy éltek az amerikai választási rendszer adta lehetőséggel, hogy a szavazólapok utolsó rubrikájába tetszőleges nevet is be lehet írni.
Legalábbis ez volt a hivatalos verzió, valójában csupán reklámfogásról volt szó, amellyel a kisváros turistaforgalmát szerették volna fellendíteni.
A macska, amely meggyőzte a bíróságot
Shirley Duguay 1994 októberében tűnt el Prince Edward Island-i otthonából. Miután megtalálták a holttestét, a rendőrség a barátját, Douglas Beamisht vádolta a gyilkossággal. Az ellene felhozott vádak azonban gyenge lábakon álltak, amíg a rendőrség meg nem talált egy vérrel borított kabátot, amelyet a közeli erdőben dobott el a gyilkos. A vér Duguay-é volt, a kabát bélésén pedig fehér macskaszőrt találtak. Beamishnek pedig történetesen egy Snowball nevű fehér macskája volt.
Ez azonban még nem volt bizonyító erejű, ezért Roger Savoie kanadai rendőr DNS-vizsgálatot javasolt. Ez rendesen feladta a leckét a tudósoknak, ugyanis előtte korábban még sosem végeztek DNS-tesztet egy állaton bírósági bizonyítás céljából. Savoie azonban meggyőzött egy szakértőt, akinek a macskák genetikája volt a szakterülete, hogy végezze el a vizsgálatot. A bizonyítás sikeres volt, és kiderült, hogy a kabáton talált szőrszálak valóban Snowballhoz tartoztak, így Beamisht a bíróság elítélte gyilkosságért, Savoie-t pedig az év rendőrének választották 1997-ben.
A macska, amely felfedezett egy kontinenst
A Trim nevű cica 1799-ben született a HMS Reliance nevű brit hajó fedélzetén. Már kiscica korától érződött, hogy egy igazi kikötői macskával van dolga a világnak: Trim nem félt a víztől, sőt kifejezetten szeretett úszni. Matthew Flinders kapitány, Trim gazdája azt állította, hogy a macska ügyesen mozog a hajó fedélzetén és a kötélzeten is fürgén közlekedik. A páros két éven át hajózott együtt a Csendes-óceánon, sőt együtt hajózták körbe Ausztráliát – a világtörténelemben először.
Flinderst később Mauritiuson kémnek nézték, ezért börtönbe került, így kedvenc macskáját sem láthatta többé. Azt feltételezte, hogy az állatot megették, ezért megfogadta, hogy emléket állít a macskának. Bár sajnos nem érhette meg, hogy ezt saját szemével láthassa, ennek ellenére a macska emlékét a mai napig megőrizték: mivel Flindersé az érdem, amiért bebizonyította, hogy Ausztrália egy sziget, ezért számos szobrot állítottak neki, ezek közül pedig sok alkotáson Trim is szerepel.
A macska, amely megmentette a próféta életét
Törökországban van egy mondás, amely így hangzik: “Ha megölsz egy macskát, egy mecsetet kell építened, hogy elnyerd isten bocsánatát.” Ez arra a történetre vezethető vissza, amely szerint Mohamed próféta életét egyszer egy Muezza nevű macska mentette meg. A népmesei hagyomány szerint a macska egy kígyó jelenlétére figyelmeztette Mohamedet. A próféta ezért hálából megsimogatta a macska hátát, és a legenda szerint a macskák ezért érkeznek mindig a talpukra. Mohamed egyik tanítása szerint a macskák tiszta állatok, akik az emberek felett őrködnek.
A macska, amely polgármestert csinált valakiből
Dick Whittington történetét sokan ismerik Nagy-Britanniában: a XIV. században élt, szegény árvaként, ám később London polgármestere lett, mégpedig macskájának köszönhetően. A legenda szerint Whittington háziszolgaként dolgozott egy tehetős úrnál, aki kíváncsi volt, hogy a tengerentúlon milyen kereskedelem zajlik. Ezért megkérte az inasait és szolgáit, hogy mindegyikük adja oda egy-egy számára értékes tárgyát egy hajóskapitánynak, hogy meglássák, mennyit adnak az egzotikusnak vélt árucikkekért a külföldi országokban. Whittingtonnak szinte semmije nem volt, csupán egy macskája, amelyet nagyon szeretett. Emiatt nem is nagyon akart megválni tőle, de végül így járt jól: egy külföldi király udvarában hatalmas problémát okoztak az egerek, ezért hatalmas összeget fizetett a macskáért. Whittington így olyan gazdag lett, hogy a polgármesteri címért is harcba tudott szállni.
Legalábbis így hangzik a történet. A valóságban Richard Whittingtont négyszer választották London polgármesterévé, azonban ő sem szegény, sem árva nem volt, és még arra sincs perdöntő bizonyíték, hogy valaha macskája lett volna. A róla szóló történet azonban annyira népszerű, hogy az egyik őt ábrázoló szobron, amely Highgate Hillen található – a macskát is megörökítették.
A macska, amely lobbista volt Washingtonban
Virginia államban élt egy Hank nevű maine coon cica, amely nem dédelgetett házikedvenc, hanem igazi sikátormacska volt, amíg egy Anthony Roberts nevű férfi be nem fogadta. Újdonsült gazdája pedig kitalálta, hogy a Hanknek nevezett macskát elindítja a virginiai szenátusi választásokon. Hank független jelöltként indult, választási szlogenje a “Jobb Virginia – fényesebb jövő” volt. Mivel itt is lehetett beírt szavazatot leadni, Hank végül 7000 voksot kapott, amivel a harmadik helyet érte el a szenátusi székért folyó küzdelemben. Ez ugyan nem volt elég rá, hogy bekerüljön a testületbe, azonban kampánya során közel 60 000 dollárnyi adományt gyűjtött össze, amelyet gazdái állatmentő akciókra fordítottak. Ezzel ő volt az egyik első – és minden bizonnyal a legcukibb – lobbista a történelemben.