“Bizonyos szögből úgy tűnik, mintha ott lenne, pedig csak egy optikai csalódás. Ne vegyetek be mindent! Mondjatok nemet a hazugságokra! Balaton?! Na persze!!!! – írja egy júniusi posztjában a Balaton Tagadók Klubja a Facebookon. A klub folyamatosan szállítja az újabbnál újabb bizonyítékokat arra, hogy a legnagyobb magyar tó nemcsak, hogy nem létezik, de valójában sosem létezett: a helyén egy jókora, sivatagos pusztaság áll, a Badacsony pedig csak egy kopár domb, amelyről maximum némi optikai csalódással felvértezve csodálhatjuk a tóra nyíló híres panorámát.
Ma már a fényképes bizonyíték sem bizonyíték
Rendben, azt még csak-csak elhisszük, hogy amikor a Balatonnál jártunk (illetve úgy hittük, hogy a Balatonnál járunk), akkor csupán a szemünk káprázott, és valójában egy sík, kopár vidéket néztünk festői tónak a visszatükröződések miatt, de nem kell ahhoz Sherlock Holmesnak lennünk, hogy felmerüljön bennünk a kérdés: mégis mi van a fényképekkel? Miért van az, hogy számos ismerősünk Instagramján áradnak a mosolygós, fürdőzős/koktélos képek, melyek színpompás hátterét a Balaton szolgáltatja?
Az újakat még csak-csak meg tudjuk magyarázni, hiszen manapság a Photoshop (videók esetében CGI) segítségével bárki mögé beilleszthető egy tetszőleges háttér, és valószínűleg sokkal több ismerősünk manipulálja programokkal a fotóit, mint azt sejtenénk, de mi van a régi, úgynevezett archív felvételekkel, amelyek mondjuk a rendszerváltás előtti kort idézik meg, és teli van velük a Fortepan? A Balaton Tagadók Klubjának posztjai egy nagyon is valószínű elméletet támasztanak alá, miszerint a Photoshop már nagyon rég, nagyanyáink idejében is létezett, és valami megmagyarázhatatlan okból arra használták, hogy a magyarokban azt az illúziót keltsék, hogy van magyar tengerük. Tán így próbálták feledtetni velünk a gyászt, hogy a XX. század nagy háborúi után elveszítettük az egyetlen tengeri kikötőnket? Talán már sosem tudjuk meg.
Mondj nemet a hazugságokra!
Az oldal egyébként fontos dolgokra hívja fel a figyelmet, például hogy a Balaton-parti városok az utóbbi években teljesen felszántották a balatoni szabadstrandokat, és mindent fizetőssé tettek, de mivel nincs Balaton, így nincs partja sem, vagyis ilyenkor valójában a semmiért fizetünk belépőt – teszik hozzá ironikusan az oldal szerkesztői.
Kifejezetten szúrja a szemüket a Zamárdiban megrendezett Balaton Sound fesztivál, ahol a beetetett nép méregdrága belépőket vásárol azért, hogy a Balaton partján bulizhasson, miközben az igazság az, hogy maga az összejövetel egy dunántúli síkságon zajlik, ahol a beállt közönség simán benyalja, hogy a festői hátteret egy tó adja, pedig valójában az ő képzelőerejük, na meg a “szerek” intézik ezt el.
A bizonyítás
A Balaton-hit a magyarokban olyan mély gyökereket vert, hogy az igazság elfogadása egyáltalán nem egyszerű (nehéz lehet valakinek elfogadni, hogy vett egy drága nyaralót egy kopár síkság közepén…), és hiába mutatunk képi bizonyítékokat, az emberek inkább hisznek majd a saját kis világukban, mint a felvilágosult Balaton-tagadásban. Sokan kérnek tőlünk majd mindenféle bizonyítékokat, és az összeesküvés komplexitását és átfogó jellegét jelzi, hogy ilyenekkel egyáltalán nem könnyű előállni.
De miért a tagadók szolgáljanak bizonyítékokkal? Bizonyítsák inkább a Balaton-hívők, hogy kedvenc tavuk valóban létezik! Amikor a klub tevékenységét szkeptikusan szemlélő István be akarta mutatni a klubtagoknak, hogy igazából létezik a Balaton, azt a módszert ajánlotta, hogy kipróbálja a belefojtást, mert ha nincs tó, nem is lehet benne megfulladni. Csakhogy István egy olyan ajánlatot tett, amivel nem nyerhetett. Ha a klubvezető nem fullad meg, neki lesz igaza. Ha megfullad, akkor István kap több év letöltendőt. Faramuci helyzet.
