Andy Murray idén ünnepelte 30. születésnapját, teniszezőként volt már világelső – jelenleg a harmadik helyen áll –, emellett három Grand Slam-győzelmet tudhat magáénak, ugyanis 2012-ben megnyerte a US Opent, 2013-ban és 2016-ban pedig Wimbledon királya is lett. Murray fiatalon egyaránt teniszezett fiúk és lányok ellen is, emellett a világ legjobb teniszezőnőivel is pályára lépett már vegyes páros mérkőzéseken. A közelmúltban többször is szerepelt a médiában, legutóbb a tavalyi olimpián, amikor éppen a BBC szexista riporterét igazította ki élő adásban. Az alábbiakban a BBC-re írt véleménycikkének fordítását közöljük.
Andy Murray nem először emel szót a nőkkel szembeni egyenlő bánásmóddal kapcsolatban (Fotó: Getty Images)
„Sosem készültem arra, hogy a nők egyenjogúságának szószólója legyek.
Amelie Mauresmóval (a teniszező korábbi edzője, korábbi Australian Open- és wimbledoni győztes – a szerk.) folytatott közös munkám révén betekintést nyertem a sportban aktív nők hozzáállásába, és mivel korábban szokatlan volt, hogy egy férfi sportolónak egy nő az edzője, erről sok kérdést is kaptam.
Amelie-vel dolgozni számomra mindig is arról szólt, hogy a legmegfelelőbb szakemberrel dolgozhassak, a neme ebből a szempontból lényegtelen volt. Azonban világossá vált számomra, hogy emiatt nem úgy bántak vele, ahogy egy férfit kezeltek volna ugyanezen a poszton, ezért úgy éreztem, hogy beszélnem kell erről.
Andy Murray korábbi edzője a wimbledoni győztes Amélie Mauresmo volt (Fotó: Getty Images)
Azóta is rengeteget kérdeznek a nők egyenlőségéről, és nem tudnék egyik ismert teniszezőnőnek sem a szemébe nézni, ha nem mondanám el, amit gondolok.
A laikusok gyakran alulbecsülik, hogy mennyi munkába kerül a tenisz élvonalába kerülni. Az ehhez szükséges szorgalom pedig azonos, függetlenül attól, hogy valaki férfi, vagy nő.
Órákat kell eltölteni az edzőteremben, a pályán, a fizikoterápián, utazással, mérkőzések és ellenfelek elemzésével, a csapatoddal való egyeztetésekkel, a tested karbantartásával, és persze rengeteg áldozatot is kell hozni.
Bárki, aki valaha a tenisz élvonalában lévő nőkkel töltött időt, tudja, hogy pontosan ugyanazokat az áldozatokat hozzák meg, pontosan ugyanannyira eltökéltek és elkötelezettek, és ugyanannyira nyerni akarnak, mint a férfi világranglista tagjai.
Amikor a BBC arról kérdezett, mit gondolok arról, hogy a lányok és a fiúk együtt sportoljanak tinédzserkorukig, a válasz egyértelmű volt számomra: szerintem ez egy nagyon jó ötlet.
Persze, a teniszezők előnyben vannak, mert nálunk ott van a vegyes páros műfaja, ezért a férfiak és a nők, a fiúk és a lányok megszokták ezt a felállást is.
Életem legszórakoztatóbb meccsei a vegyes páros mérkőzések voltak: Heather Watsonnal és Laura Robsonnal az ausztrál Hopman Cup során és az olimpián. Bár ők valószínűleg mást mondanának, miután együtt játszottunk.
A gyerekkoromat Dunblane-ben töltöttem, ahol anyukám és apukám mindig arra bátorított, hogy lányokkal is gyakoroljak a Dunblane Tennis Club pályáin. De edzettem Szvetlana Kuznyecovával is, amikor Barcelonában készültem a meccseimre.
A koedukált sportolásnak hatalmas előnyei vannak, barátságok szövődnek, nő az önbizalom, az iskolák és klubok pedig pénzt takaríthatnak meg.
Fiatal korban a felkészülés lényegét még a labdaérzék, a szem-kéz koordináció, valamint a versenyszellem kialakulása adja, nem pedig az, hogy ki milyen erős vagy gyors. Ennek fényében nem lenne-e jobb, ha ezeket a dolgokat egyszerre tanítanánk a fiúknak és a lányoknak?
Édesanyám mindig is ugyanannyira érdeklődött és részt vett a sportban, mint én, így számomra mindig teljesen természetes volt, hogy a lányok is ugyanannyira jelen vannak, mint a fiúk.
Tudom, hogy nem ez a helyzet és, hogy sok lány hagyja ott a sportot tinédzserként.
Ez az, aminek a megváltoztatásáért az anyukám szenvedélyesen küzd. Miss-Hits nevű programjának lényege, hogy a lányokkal megismertesse a tenisz alapjait, mivel jelenleg minden négy fiúra jut egy lány a tenisz világában.
Andy Murray fiatalon lányokkal és fiúkkal is edzett (Fotó: Murray family)
Édesanyám szervezete már elért eredményeket, de még mindig hatalmas az igény a nőnemű edzők iránt a sportban, ehhez pedig a legmagasabb szintek támogatására is szükség van, hogy valós hatása legyen az erőfeszítéseknek.
A sportoló nők ritkán kapnak annyi médiafigyelmet, mint a férfiak, és még mindig nincs elég nő a sportvezetők között, de a helyzet javulni látszik.
A tenisz világa rengeteget fejlődött az elmúlt 35 évben, amikor a US Open történetében először adtak azonos díjazást a nőknek és a férfiaknak.
Az is remek, hogy a Grand Slam tornák ma már egyenlő arányban fizetnek a nőknek és a férfiaknak. Egyik más sportágban sem tesznek ennyit és jó érzés egy olyan sportághoz tartozni, amelyik az élen jár ebben. Remélem, hogy a tenisz világa nyomást gyakorolhat más sportágakra is, hogy ugyanezt tegyék.
A londoni olimpia kiváló platformot biztosított Nagy-Britannia sportolónőinek. Csodálatos példaképeink vannak Jess Ennis-Hill és Nicola Adams képében, akik átlagos brit lányok voltak, akik halhatatlanokká váltak, érdekes lesz nézni, hogy valóban követi-e őket egy új generáció.
Fontos előrelépéseket látunk más, hagyományosan férfiak által uralt sportágakban is – az ICC (a Nemzetközi Krikettszövetség) például keményen dolgozott, hogy a fiatal lányok elkezdjenek ismerkedni a játékkal, de az is óriási lökést adott a sportnak, hogy Anglia női csapata megnyerte a világkupát.
A labdarúgás is halad előre, remek, hogy egyre több női focimeccset lehet látni a tévében.
Ami a rögbit illeti, szégyenteljes volt látni, hogy az RFU (a Rugby Football Union rövidítése) szerződést bontott az angol női válogatottal – ez hatalmas visszalépés volt egy olyan sportban, amelynek folyamatosan nőtt a népszerűsége a nők között. De remélem, ez nem szegi kedvét azoknak a nőknek, aki szívesen kipróbálnák a sportágat.
A hagyományosan férfiak által uralt sportágak jelentős befektetéseket tettek, hogy a sportolónők teljesítménye növekedjen és így a teljesítményük is vonzóbb legyen a nagyobb közönség, valamint a sajtó számára. Ez megtörtént a labdarúgásban, a hokiban, a krikettben és a rögbi esetében is. Ma már sokkal nagyobb figyelem irányul rájuk, ami remek dolog – ha a fiatal lányok egyre több nőt láthatnak a sportjuk élvonalában versenyezni, ez remélhetőleg azt fogja ösztönözni, hogy egyre több lány érdeklődik majd a sport iránt.
Általánosan nézve, a jövő pozitív képet mutat. Több női példakép áll előttünk, mint valaha, egyre több a női kommentátor és egyre több ember szár síkra a nők jogaiért a sport világában, mint valaha.
A dolgok pozitív irányba haladnak, és izgatottan várom azt a jövőt, amikor a feltételek mindenki számára egyenlőek lesznek, és a pálya semmilyen irányba nem fog lejteni.”
Murray egyik legnagyobb riválisa, a szerb Novak Gyokovics ehhez képest még tavaly azt mondta, hogy a férfiaknak igenis többet kellene fizetni, mint a nőknek. Bár a szerb eredményei kétségtelenül jobbak, mint Murray éremtáblája, nem kétséges, hogy ebben az esetben a skót sportoló sokkal nagyobb ász, mint szerb kollégája.