Reisz Gábor rendező a saját útját járja, és nem akar hasonlítani senkire. A sajtónyilvános napok a filmforgatásokon általában úgy néznek ki, hogy egy csapatnyi újságíró és fotós betekinthet egy vagy két jelenet forgatásába, majd ezután a szünetekben megpróbálhatja elcsípni a szereplőket és a rendezőt pár percre, hogy rohamtempóban feltegyen nekik néhány kérdést. Száz hasonlón jártam már, tudom, miről beszélek, és ezekhez képest üdítően friss volt az, ahogy a Rossz versek stábja fogadott minket. Budapest belvárosában, a Galamb utcában kopogtattunk, és a VAN apukájaként, valamint az Újratervezés című kisfilmből ismert Kovács Zsolt nyitott ajtót, és meginvitált minket vendégségbe.
Reisz Gábor új filmje, a Rossz versek stábja (Fotó: Szemerey Bence)
A lakás, ahová belépünk, nagyjából a két évtizeddel ezelőtti Budapestet idézi: régi hifitorony és ősrégi tévé, valamint nagyrészt a rendszerváltás körüli időkből – vagy még annál is régebbről – származó bútordarabok, az asztalon lekvár és savanyú uborka, a levegőben jó kis magyaros, vasárnapi ételek illata terjeng. Mielőtt felocsúdnánk, már körbe is vesz bennünket a film szereplőgárdája, a rendező/író/főszereplő Reisz Gábor, a szüleit játszó Takács Katalin és Kovács Zsolt, a testvérét játszó Zayzon Zsolt, valamint a Reisz által alakított Merthner Tamás fiatalabb énjeit alakító Seres Donát, Prukner Barna és Prukner Mátyás, hogy a film hangulatát megidézve családi jeleneteket adjanak elő.
A film lelke: a lakás
A performansz végül az ebédlőasztal mellett a VAN Filmzenekar hangulatos zenélésével ér véget, ezután pedig Reisz és színészei, valamint Berkes Júlia producer és a film két operatőre, Bálint Dániel és Becsey Kristóf rögtönzött sajtótájékoztatót tartanak a nappaliban, egy kicsit hagyományosabb irányba terelve az eseményt. Gyorsan kiderül, hogy a lakás, ahol járunk, a film fő forgatási helyszíne, a Merthner család otthona, ahol a film nagyjából negyven százaléka játszódik, ugyanakkor Berkes Júlia elmondása szerint a maradék hatvan százalékban rengeteg helyen megfordultak:
„A filmet nagyjából százhúsz helyszínen vettük fel, jártunk a Balatonnál, forgattunk Párizsban, és nagyjából öt napunk ment el azzal, hogy különféle BKV-járműveken filmeztünk.”
A lakás több mint egy helyszín: ez a film lelke is egyben. Itt zajlottak a Rossz versek előkészítési munkálatai, és a tervek szerint a forgatás végeztével itt készül majd a vágás is. Még az is tervben volt, hogy Reisz a forgatás idejére beköltözik, de ez végül nem történt meg. A színészek is láthatóan otthon érzik magukat itt, Kovács Zsolt el is mondja, hogy annyiszor járt már itt, és olyan otthonos az egész, hogy úgy dobja le a kabátját, mintha csak hazaérne.
A Rossz versek külső helyszínei a BKV-tól Párizsig tartanak (Fotó: Szemerey Bence)
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan 2.0?
Persze a Rossz versek nem egy lakásról, hanem egy összetört szívű fiúról, Tamásról szól, aki bevallottan Reisz Gábor alteregója, ám a rendező/író/főszereplő mégsem nevezné önéletrajzinak a történetet, maximum önéletrajzi ihletettségűnek.
„Egy filmen egy teljes stáb dolgozik, és én abban hiszek, hogy mindenki tegye bele az ötleteit, mert a filmkészítés egy közösségi alkotói folyamat. Viszont amint a producer, a színészek, az operatőrök, a díszlettervező és a többiek is beleteszik az ötleteiket, a film megszűnik önéletrajzinak lenni”
– magyarázza. Bárhogy is van, a filmbéli Tamásnak összetörik a szíve, amikor barátnője, Anna szakít vele, és Párizsba utazik egy ösztöndíj segítségével. A fiú a múltjában kezdi keresni a választ arra, hogy a szerelem valóban csak akkor létezik-e, amikor már gyakorlatilag nincs.
A Rossz versek történetét Reisz Gábor múltja ihlette (Fotó: Valuska Gábor)
Ez a kiindulópont sokaknak lehet ismerős: a VAN valami furcsa… történetét is egy szakítás okozta „sokk” indította be, és mivel a főhős szüleit most is Kovács Zsolt és Takács Katalin alakítják, felmerült bennem a kérdés: vajon a Rossz versek olyan Reisz életművében, mint Robert Rodrigueznek volt a Desperado az El Mariachi után? Ez ugyanaz a film még egyszer, csak profibb módon felvéve, nagyobb költségvetésből? Reisz és a producere, Berkes Júlia azonnal elhessegeti a gondolatot, és elmondják, hogy ugyan a kiindulópont lehet hasonló, a Rossz versek teljesen más témákkal foglalkozik, mint az elődje. A rendezőt egy ideig foglalkoztatta, hogy a film mennyiben hasonlít majd a VAN-ra, de egy idő után megtanulta elengedni ezt: ha valamit jónak tartott, nem dobta ki pusztán azért, mert a VAN-ra emlékeztette.
Egy szabad film
Ha valaki attól félt, hogy a VAN szabad formája és kellemes kattantsága a nagyobb költségvetés hatására eltűnik a Rossz versekből, ettől nem kell tartania. Reisz még szabadabbnak, még vadabbnak ígéri a Rossz verseket, és amikor Berkes Júlia elmeséli, hogy egy jelenet kedvéért virágos mezőt húztak fel a lakás közepén, egy másik jelenethez pedig háromszáz tyúkot tereltek be egy medencébe, már sejtjük, hogy nem beszélnek mellé. Reisz az improvizatív stílusából sem engedett, bár azt tudta, hogy ezúttal nem dolgozhat ugyanúgy, mint a VAN idején. Akkor szinte soha nem volt 7-10 embernél több a stábban, a Rossz verseknél pedig az volt az alap, hogy huszonöten nyüzsögtek egy kis lakásban. A több ember több szervezést igényel, és minél nagyobb a stáb, annál nehezebb kivitelezni a hirtelen jött ötleteket a kamerák előtt.
Az egyik jelenethez 300 csirkét is fel kellett használni (Fotó: Szemerey Bence)
A vad ötletparádét vad képi világ támogatja: a két operatőr a forgatás idején dolgozott 35-ös, 16-os és 8 mm-es filmmel, rögzítettek VHS-sel, DV-kamerával és iPhone-nal is. Az őrületet fokozandó a filmet nem egyben, hanem több etapban forgatták: az 54 forgatási nap úgy oszlott meg, hogy már februárban is forgattak, és azóta kisebb-nagyobb szünetekkel dolgoznak a filmen. Egy gyártásvezető számára ez maga lehet a megvalósult rémálom.
Miért Rossz versek?
Ha már idáig eljutottál a cikkben, egész sok dolgot tudsz a Rossz versekről, ám azt még nem, hogy miért pont ez lett a film címe.
„Az ember gyerekként próbálja valahogy kifejezni magát, elmondani magáról valamit, akár verseken keresztül is. Egy rossz versnek a mögöttes gondolata lehet ugyanolyan összetett és mély, mint egy jónak. Ez a próbálkozás önmagunk kifejezésére benne lesz a filmben”
– meséli Reisz.
A film nemcsak költségvetésében, hanem abban is jelentős változást jelent a VAN-hoz képest, hogy a rendezőnek most nemcsak a kamerák mögött, hanem a kamerák előtt is helyt kell állnia, ráadásul főszereplőként.
„A történet személyessége miatt az első pillanattól kezdve adott volt, hogy én játszhatnám a főszerepet, de az elején ezt elhessegettem, mert nem gondoltam, hogy képes vagyok rá. Elkezdtük a castingot, és egy hosszú-hosszú folyamat alatt arra jöttem rá, hogy ebbe bele kell vágnom. Azt éreztem, hogy ez sokkal merészebb, mint bármi, amit korábban csináltam, és ez tetszett benne.”
A film többi szereplője finoman megdicséri Reiszt, miszerint nagyon természetesen játszik és viselkedik a kamerák előtt, egyedül Takács Katalin számára volt furcsa, hogy Gábor az egyik pillanatban még a szövegét mondta vele szemben, a következő pillanatban pedig már ugyanonnan instruálta őt, de azért egy idő után meg tudta szokni, hála a forgatáson uralkodó laza hangulatnak.
Reisz Gábor ezúttal rendezőként és színészként is dolgozik legújabb filmjén (Fotó: Valuska Gábor)
A BKV és a kreativitás
Reisz vérbeli író, aki folyamatosan jegyzetel, és a filmjeiben látható gegek jó részét az életéből merítette. A VAN idején a fő ihletforrása a 7-es busz volt, a Rossz versekhez pedig a 4-es/6-os villamoson töltött rengeteg idő adott sok jó ötletet. Reisz mindig készen áll a jegyzetelésre, ha lát vagy hall valamit, és ez a munkamódszer a forgatókönyvíráskor igazi kincsesbányának bizonyul. „Izgatottan várjuk, hogy Gábor végre elkezdje megcsinálni a jogosítványát, hogy az autós kalandjai majd egy következő filmhez szolgáljanak ötletekkel” – teszi hozzá nevetve Berkes Júlia.
A Rossz versek című film várhatóan 2018 őszén kerülhet mozikba.