A Norvég Vízkutatási Intézet (NIVA) tanulmánya szerint a norvég partok mentén megvizsgált kagylók közül az északi-sarkköri vizekben élő állatok szervezetében mutatták ki a legtöbb műanyaghulladékot.
Az Európa és az Egyesült Államok körüli vizekbe kerülő műanyaghulladékot az óceáni áramlatok és a szelek szállítják el északra, a Jeges-tengerbe. Korábbi vizsgálatok már a Kína, Chile, Kanada, Nagy-Britannia és Belgium körüli vizekben is kimutatták a mikroműanyagok jelenlétét.
A norvég partok mentén átlagosan 1,8, míg az arktiszi vizekben 4,3 darab mikroműanyag-szemcsét tartalmaztak a megvizsgált puhatestűek.
Kínai kutatók 2016-ban megállapították, hogy a kagylók „a mikroműanyag-szennyezés jelzőanyagai lehetnek” az egész világon, mivel a tengerfenéken élnek, ahol a műanyaghulladékok jelentős része felhalmozódik és – halakkal ellentétben – ők egy helyben maradnak.
Egyelőre nem tisztázott, hogy a mikroműanyagok pontosan milyen hatással vannak a tengeri élővilágra vagy az emberi szervezetre, de a kutatók úgy sejtik, jelentős mennyiségű kagylót kellene elfogyasztani ahhoz, hogy kockázatot jelentsenek az egészségre.
„A kagylók szennyezettsége figyelmeztető jel, hogy csökkentenünk kell az óceánba kerülő műanyaghulladék mennyiségét” – közölte Richard Thompson, az angliai Plymouthi Egyetem professzora. A közelmúltban csaknem 200 nemzet írta alá azt az ENSZ-határozatot, amely a műanyaghulladéktól védelmezi a világ tengereit.
Becslések szerint évente nyolcmillió tonna műanyaghulladék – leginkább palackok, bevásárlószatyrok, élelmiszercsomagolás – kerül az óceánba.