Önmagában az a formula, hogy társasjátékot csinálnak ideológiai célokra, egyáltalán nem számít újdonságnak. Hammer Ferenc, az ELTE Média Tanszékének oktatója, a „…nem kellett élt vasalni a farmerbe. Mindennapi élet a szocializmusban” című könyv szerzője elmondta, hogy már a XIX. században léteztek a világ elfoglalását propagáló, gyarmatosító társasjátékok, amiből találkozott francia és német változattal is. Itt az nyert, aki minél több gyarmatot tudott magának szerezni. A háborús időszakban minden országban találhattunk megideologizált játékokat.
Nálunk ott volt a Horthy katonája vagyok nevű hazafias társasjáték gyerekeknek. A náci Németországban rengeteg antiszemita játék jött ki, afféle fogjuk el a széntolvajt jellegű játékok, vagy olyanok, amiknek az volt a célja, hogy minél több zsidót kipateroljanak Palesztinába. A Szovjetunió is teli volt ilyen társasjátékokkal. Volt például egy Vegyi háború nevű játék, ahol a gyerekek vegyvédelmi ruhákba öltöztetett figurákkal játszhattak.
Az újabb kiadás doboza, ami sok háztartásban a mai napig megtalálható (Fotó: NLCafé)
Az ötvenes években kezdődött
1952-ben Magyarországon minisztertanácsi határozat rendelkezett a forgalomban lévő játékok felülvizsgálatáról. Ahogy minden mást, úgy a játékgyártást is államosították az országban. A régi, fennmaradt készleteket általában vagy eladták, vagy ha ideológiailag károsnak gondolták, akkor megsemmisítették. A régi játékok helyére jöttek be a szocialista játékok és társasjátékok. Hammer Ferenc szerint ezeknek a többsége ideológiamentes, „jámbor hülyeség” volt, de akadt köztük sok olyan is, amire rányomta a bélyegét a szocializmus.
Az első fecske a Földműves szövetkezeti társasjáték volt, ami az ötvenes évek elején jelent meg, és ugyan első látásra egy teljesen ártalmatlan játéknak tűnhetett, de igazából egy harci feladatsort kaptak a játékosok arról, hogy mit kell csinálniuk a kulákokkal. Hogyan kell őket felismerni, és kipenderíteni a faluból? Ezután érkezett a Teljesítsd a tervet! nevű játék, ami már a Monopolyt hivatott felváltani a szocialista Magyarországon.
A régebbi kiadásból még hiányzott a pingpong, volt helyette varrógép (Fotó: NLCafé)
De miért kellett kiváltani? A Monopoly azért nem maradhatott a pályán, mert a játékban háztulajdonosok versengtek egymással, ami teljesen lehetetlen helyzet volt a rákosista ideológiában, hiszen itt éppen akkor vették el a háztulajdonosoktól a házaikat. A Teljesítsd a tervet! még nem volt átütő siker, de a hatvanas években érkező Gazdálkodj okosan! esetében már sikerült az áttörés: alig lehetett találni olyan háztartást Magyarországon, ahol a szekrény tetején ne figyelt volna ott a játék doboza.
Megérkezett a Gazdálkodj okosan!
A játékot a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó úgynevezett Minerva osztálya készítette, feltehetőleg közgazdász végzettségű könyvszerkesztők részvételével. Az alapját egyértelműen a Monopoly jelentette. Hammer Ferenc szerint az egyik legfontosabb különbség a két játék között, hogy míg a Monopolyban azon versenyeznek az emberek, hogy hogyan tudnak pénzt csinálni, addig a Gazdálkodj okosan! lényegét a pénzköltés adja.
Nyilván csak azt lehet elkölteni, ami van, és a Gazdálkodj okosanban honnan van a pénz? Hát az államtól. Ez az ideális állampolgár helyzete volt a szocializmusban. Az állampolgár jól viselkedik, és a legrosszabb, amit tehet, hogy néha részegeskedik, de ezért meg is kapja a játék legnagyobb pénzbüntetését, 800 forintot. De ha az ember jámbor állampolgárként él, elmegy az állatkertbe meg múzeumba, akkor szépen gyarapodhat, és lehet egy kis lakása teljes berendezéssel.
Egy játék ideológiája
A Gazdálkodj okosan győztese az, aki először gyűjti össze a lakás-kocsi-nyaraló stb. javakat, ezért az egyetlen stratégia az, hogy amihez először hozzájut a játékos, azt rögtön meg kell vásárolnia. Gyakorlatilag lehetetlen benne tönkremenni.
Direkt játszottam pár olyan próbajátékot, ahol igyekeztem a lehető legpocsékabbul játszani, és tönkretenni magam, de egyszerűen nem lehetett. A legnagyobb tragédia, ami előfordulhat veled a játékban, hogy nem költöd el a pénzed, vagyis nincs semmid, csak egy halom készpénzed.
– meséli Hammer Ferenc.
A Gazdálkodj okosan!-ban az nyer, akinek a legnagyobb szerencséje van, nincs szükség stratégiára, és ez teszi a játékot sokak számára unalmassá. A Monopolyban össze lehet fogni másokkal, itt azonban a játékosok lépései nincsenek hatással egymásra.
Távolról úgy néz ki, mint egy verseny, de igazából mindenki csak saját magának próbálja kikaparni a dolgokat. Verseny helyett csak egymás mellett vagytok, és se együttműködni nem tudtok, se konkurálni. Mindenki költi a pénzét, és csinálja, amit a játék mond neki, és egyszer csak valaki nyer. Ilyen értelemben a Gazdálkodj okosan! egy hihetetlenül pontos leírása a Kádár-kori Magyarországnak, és a szocialista ideológiának, ahol fontosnak tartották, hogy ne legyen együttműködés az emberek között.
A kultusz
Bár a társasjátékok szakértői egyetértenek abban, hogy a Gazdálkodj okosan! egy rossz és unalmas játék volt, mivel a stratégia helyett csak a szerencse számított a játékmenetben, ennek ellenére máig kultusza van, és még az elmúlt évtizedben is készült belőle új kiadás. A játékot minden egyes kiadással megpróbálták a korszak igényeihez igazítani, például a nyolcvanas évek végén már a McDonald’s is felbukkanhatott az egyik mezőn, ma pedig már online is lehet játszani.
A gulyáskommunizmus idillje: pingpongasztal, Camping bringa és korabeli dizájnbútorok (Fotó: NLCafé)
De ha játéknak rossz volt is a Gazdákodj okosan!, ideológiaterjesztésben legalább sikeresnek bizonyult? Hammer Ferenc szerint ez nem túl valószínű, lévén a Gazdálkodj okosan!-t nem lehetett komolyan venni, a szerencsekártyákon és a táblákon található szövegek inkább nevetség tárgyai voltak.