Mindenkinek van problémája, bajért senkinek sem kell a szomszédba mennie, és igen, tudom, hogy mindenkinek a saját problémája a legnagyobb, azzal van elfoglalva. Mégis szomorú elnézni az arcokat akár reggel a buszon, akár az utcán. Legörbülő szájak, szigorú vonású emberek, pedig annyi minden akad, aminek örülhetünk!
Tegnap találkoztam a barátnőmmel, és nem beszéltünk vidám dolgokról, de mégis örültem, mert ott volt, meghallgatott, és egy idő után még nevettünk is, mert kerestünk rá alkalmat. Később a villamosmegállóban visszautasítottam egy szórólapozó hölgyet, akitől egyébként majdnem mindig elveszem a papírt, de tegnap nem volt kedvem, ezért kedvesen és mosolyogva azt mondtam, hogy köszönöm, ma nem kérem, és ne haragudjon. Nemhogy nem haragudott, de megállt mellettem, és egy kicsit még beszélgettünk is. Aztán írt a lányom, hogy három ötöst kapott aznap az iskolában, és én ismét örültem, mosolyogva mentem hazáig. Nehéz helyzetben élünk mostanában otthon, és nemrégen annyit kértem tőle, hogy a félévi négyeseit próbálja meg kijavítani, ő pedig elkezdett dolgozni a jobb jegyekért. Egészen meghatott, hogy ilyen aranyos, azonnal megírja a jegyeit, és ennyire komolyan veszi, amit megbeszéltünk. Aztán a fiam hívott fel este, és a beszélgetés végén azt mondta, hogy szeret, és rájöttem, hogy minden baj és gond ellenére mégiscsak szép az élet.
Ma reggel pedig, amikor kinéztem a konyhaablakon, egy mókust láttam ugrálni a fán, a nap sütött, és önkéntelenül mosolyogni kezdtem, annyira helyes volt az a kis állat, ahogy fürgén futott egyik ágról a másikra. A buszon csuda aranyos kisfiú énekelt, és beszélgetett az apukájával, nem tudtam nem meghallgatni a történeteit, és ismét lenyűgözött az, hogy a gyerekek mennyire okosak és értelmesek, már négyévesen is. Másik buszra szálltam, és két megállóval később egy idősebb úr szállt fel, akinek láthatóan minden lépés a nehezére esett. Egyszerre pattantunk fel egy másik nővel együtt az ülőhelyünkről, közben önkéntelenül egymásra mosolyogtunk. Már majdnem beértem a munkahelyemre, amikor egy állati helyes kiskutya szaladt felém, megtorpant, majd megállt előttem, a farkát csóválva. Hálásan vakkantott egyet, amikor megsimogattam, és tényleg úgy gondolom, hogy jól indult a napom, és a tegnapom sem volt pocsék, pedig higgyétek el, voltak rossz dolgok is benne.
Egy mosoly nem kerül semmibe! (forrás: Thinkstock)
Az üzletben még akkor is mosolygok az eladóra, amikor fáradt és nyűgös vagyok, mert úgy gondolom, hogy nekem csak egyszer kell rámosolyognom, neki viszont minden egyes vevőre kellene, szóval neki sokkal nehezebb. Mivel nekem is jólesik egy mosolygós arc, egy kedves hang, így úgy gondolom, hogy másoknak is jár. Szóval, ne csak a rosszat vegyétek észre, mert minden nap történnek klassz dolgok is, aminek nemcsak szabad örülni, de kell is. És úgy minden könnyebb lesz!