A francia vígjátékok fénye az utóbbi években eléggé megkopott. A műfajt tömegtermelésben állítják elő, és egy-egy megmosolyogtató, kedves darab ugyan máig akad köztük, de olyan film, amibe a fél világ beleszerethetne, már nem sűrűn. Az Életrevalókon és a Bazi nagy francia lagzikon kívül nehéz bármi mást felidézni, pedig a franciák évente tucatnyi vígjátékot termelnek, szóval az arányok nem épp a legjobbak. Persze ha egy zsánernek komoly hagyományai vannak, azt nem egyszerű kiirtani, így olyan nagyon azért nem kell csodálkoznunk azon, hogy az év romkomja a franciáktól érkezett. Már csak azért sem, mert Hollywoodban az utóbbi két-három évben alaposan visszafogták a vígjátékgyártást, mondván, a kínaiaknak a műfajt nem lehet eladni. Azért az már kicsit meglepő, hogy pont a rendezőként első filmes (színészként azonban veteránnak számító) Frank Dubosc állt elő azzal az újdonsággal, ami friss szelet hozott a műfaj rajongóinak.
A rendező-főszereplő Frank Dubosc (b.) és Alexandra Lamy (j.) (Fotó: Uni-France)
Az új Életrevalók?
A Szerelembe gurulva ugyan frissnek hat, ugyanakkor nincs benne semmi forradalmi. Bizonyos szempontból még másolja is a valószínűleg példaképként szolgáló Életrevalókat, de szerencsére semmiképp nem szolgai másolásról beszélünk, inkább csak ihletett merített belőle. A két filmet mindenképp összeköti, hogy mindkettő főhőse mozgássérült, és egyik sem fél attól, hogy rajtuk is vaskosan poénkodjon. Azonban amíg ez a poénkodás nem sértő, a filmből pedig egyértelmű, hogy szeretettel közelít szereplőihez, és végső soron az elfogadás erősítése motiválja, addig ezen kár fennakadni. Márpedig – ismét az csak az Életrevalókhoz hasonlóan – itt pont ez a helyzet. Van azonban egy fontos különbség is. Míg az Életrevalók gerincét egy nem mindennapi barátság bemutatása adta, és ugyan volt benne szerelmi szál is, de ez sosem került igazán előtérbe, addig a Szerelembe gurulva egy ízig-vérig romantikus film, a vaskos poénok mellett nyakon öntve jó adagnyi romantikával. Persze csak pont annyival, hogy ne ülje meg a kevésbé lángoló lelkű nézők gyomrát.
Nézz meg egy exkluzív, csak nálunk látható humoros jelenetet a Szerelembe gurulva című filmből!
Szerelem vagy csak egy különleges kaland?
Jocelyn anyja meghal, a férfi pedig elmegy a régi lakásába, hogy kicsit körbenézzen a holmijai között. Épp becsücsül az édesanyja tolószékébe, amikor a nyitott ajtón belép Julie, a vonzó és újonnan beköltözött szomszéd lány, hogy bemutatkozzon a szemben lakónak. Julie a tolószéket látva azt hiszi, hogy Jocelyn mozgássérült, a férfi pedig nem akarja ezt megcáfolni, hiszen csak egy újabb kihívást lát benne: mi lenne, ha ezt a lányt a kerekesszékből tudná meghódítani? Ez a jelenet adja a film alaphelyzetét, de a látszat ellenére a film nem Jocelyn és Julie szerelméről szól. A lány meghívja magához a férfit hétvégére a családja házába, ahol bemutatja neki a nővérét, a baleset miatt szintén kerekesszékbe került Florence-t. Kerítőként arra gondol, hogy ők ketten biztos jól kijönnének egymással. Csakhogy Jocelynnak esze ágában sincs egy kerekesszékes csajjal összejönni, bár amint megismeri Florence-t, az ezzel kapcsolatos nézetei bámulatos gyorsasággal kezdenek megváltozni. De meghódíthat-e egy áltolószékes egy igazi tolószékest? Tud úgy találkozgatni Florence-szel, hogy a lány nem veszi észre, hogy csak kamuzik? Csak egy különleges kalandra kell neki a lány, netán megtörtént az elképzelhetetlen és beleszeretett?
Lehet hazugság egy szerelem alapja?
A filmben fokozatosan váltja fel a humort a romantika. Jocelynnek az egész szituáció sokáig csak tét nélküli szórakozás, ahol a legrosszabb, ami történhet vele, hogy nem kapja meg a lányt, és kap néhány pofont, ám később, ahogy megjelennek az érzelmek, a tét hirtelen óriásivá válik. Hogyan lehet bevallani valakinek, hogy az iránta érzett szerelmünk ugyan igazi, mégis egy óriási hazugságon alapul? Ahogy az érzelmi tét egyre komolyabbá válik, úgy vált a film is egyre drámaibb hangnemre, de sosem szűnik meg igazán vígjátéknak lenni, és még a legdrámaibb pillanataiban is elsüt egy-egy merészebb poént. Érdekes módon a mozgáskorlátozottakkal kapcsolatos legtöbb vicc pont Florence szájából hangzik el, aki örömmel élcelődik a saját állapotán, és az ilyen pillanatokban a film még Till Attila Tiszta szívvel című moziját is eszembe juttatta, ugyanis abban is hasonló – bár ennél azért élesebb – öniróniával tekintettek magukra a szereplők.
Florence pazar érzékkel poénkodik el például azon, hogy Jocelyn merő véletlenségből pont egy sportcipőket forgalmazó cég ügyvezetője, és a férfi pompás beszólásokat kap azért is, mert a házát láthatóan nem egy mozgássérült ember használatára tervezték. Dubosc íróként és rendezőként jó érzékkel játszadozik azzal, hogy sokáig nem tudjuk meg: Florence vajon tényleg annyira naiv, hogy beveszi Jocelyn kamu tolószékes életét, vagy egyszerűen csak szórakoztatja ez a hatalmas hazugságmaraton, és hagyja, hogy a férfi magából teljesen hülyét csinálva egyre mélyebbre süllyedjen benne?
A giccshatár jó oldalán
Dubosc abban is jó, hogy nem akarja a film teljes súlyát saját magára és a Florence-t egészen szerethető módon, parádésan alakító Alexandra Lamyra rápakolni (aki a film kedvéért tanult meg tolószékben teniszezni és alapfokon hegedülni). A férfi legjobb barátját, Maxot alakító Gérard Darmon Jocelyn élő lelkiismereteként szolgál, és a nézők helyett ő mondja el hősünknek a tetteivel kapcsolatos erkölcsi aggályait, míg a film komikus csúcspontjai közül jó néhány a Jocelyn hebrencs titkárnőjét, Marie-t alakító Elsa Zylbersteinhez kötődik. Dubosc még a giccsel is ügyesen egyensúlyoz. Bár az első intimebb jelenetre Florence és Jocelyn közt egy gyertyákkal és virágokkal teli medencében kerül sor a csillagos ég alatt, még ezt is meg tudja úgy oldani, hogy ne érezzük a látottakat ízléstelenül túlzónak. A romantikus vígjátékok egyik rákfenéje általában az, hogy le is kell őket zárni valahogy, és a konfliktusok feloldása általában az olcsó megoldások felé viszi el a forgatókönyvírókat. A Szerelembe gurulva ezt cseppet sem elhúzva, egyetlen ragyogó ötletre felépítve lezavarja bő egy perc alatt, mégsem érezzük azt, hogy Dubosc elkapkodta volna a dolgot. 2018-ból ugyan van még hátra fél évünk, de eddig nagyon úgy fest a dolog, hogy a június 7-én érkező Szerelembe gurulva eddig az év legjobb romantikus vígjátéka.