A szökésben lévő szerelmespár témája szinte már önálló zsánernek számít a filmiparban, és bátran ide sorolhatjuk a Virágvölgyet is, azzal a fontos különbséggel, hogy hőseink, Bianka és Laci (akiket a valóságban is Biankának és Lacinak hívnak) nem számítanak szerelmespárnak, még egy csók sem csattan el köztük. Plátói szerelemről is maximum a fiú részéről beszélhetünk, Bianka csak azért van Lacival, mert szüksége van rá, a srác meg hajlandó őt nemcsak elviselni, hanem még segít is neki, annak ellenére, hogy a lány akkora marhaságot csinált, amire nehezen lehet megtalálni a szavakat: ellopott egy csecsemőt. Nem tervezte, hanem csak úgy meglátta, és elvitte. Mert miért ne. Ez a kiindulópontja Csuja László első nagyjátékfilmjének, a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatkozó Virágvölgynek, ami a maga mágikus realizmusával úgy is magával tud ragadni, hogy közben a hőseivel borzasztó nehéz azonosulni.
Berényi Bianka és Réti László (fotó: facebook/blossom valley)
A hazug és a nagy szívű
Berényi Bianka az a lány, akit borzasztó könnyen lehet szeretni, de talán még ekkora erőfeszítés sem kell ahhoz, hogy utálhasd őt. Azért használom a színésznő valódi nevét, mert a Virágvölgy amatőr főszereplőkkel dolgozik, akik ha nem is teljesen önazonosak, azért habitusukban közel állnak az általuk játszott figurákhoz. Bianka elképesztően szabad és besorolhatatlan lány, márpedig akiket nem tudunk betenni a fejünkben valamilyen skatulyába, azokra vagy jó értelemben rácsodálkozunk a csodabogárságuk miatt, vagy gyorsan antipatikussá válnak, mert csak a kattantságot látjuk bennük, és irritál minket az, hogy nem tudjuk kiismerni őket. Bianka besorolhatatlanságát Csuja László rendező hihetetlenül ügyesen használja, és pont annyira vezeti be a karakterét, amennyire kell: amikor eljutunk oda, hogy Bianka meglátja maga előtt a babakocsit, róla tényleg simán elhisszük, hogy lecsap rá, és elviszi onnan. Mert akkor jó ötletnek tűnt.
Berényi Bianka (fotó: facebook/blossom valley)
Talán egy órának sem kell eltelnie ahhoz, hogy rájöjjön, mégsem volt ez annyira jó ötlet, de legalább izgalmas a dolog. Biankának azonban esze ágában sincs egyedül gondoskodni az alig pár hónapos kislányról, ezért felkeresi néhány régebbi pasiját, hogy azt hazudja nekik, tőlük van a gyerek, segítsenek már, de a srácok nem most jöttek a falvédőről. A lány egyedül marad a babával, amikor egyszer csak meglátja Lacit, a szorgos, dolgos, kétkezi munkából élő, egyszerű, hatalmas szívű és enyhén értelmi fogyatékos srácot. Azt hazudja neki, hogy kidobták őt a gyerekkel, Laci pedig nem hagyhatja, hogy egy baba és az anyukája az utcára kerüljön, ezért, bár maga is csak munkásszállón lakik, úgy dönt, megoldja valahogy a problémát. Naivitása miatt simán elhiszi Bianka hazugságait, és még arra is lelkesen bólogat, amikor a lány mindenkinek azzal a sztorival áll elő, hogy valójában Laci a gyerek apja…
Mágikus road movie
A Virágvölgy innentől kezdve kettejük útját viszi tovább, ami a helyzet abszurditása miatt igencsak rögös. Laci próbál új otthont szerezni maguknak, mert a munkásszállón nem maradhatnak sokáig, ezért tartozásokba keveri magát bűnözőkkel szemben, akik ezt le akarják dolgoztatni vele, és innentől kezdve a film átmegy tipikus road movie-ba, ami mondjuk Magyarországon egy elég necces műfaj, mert kb. 3 óra alatt simán át lehet érni az egyik végéből a másikra, de ez mindegy. A film sem igazán hangsúlyozza, hol vagyunk, a terek felismerhetetlenek: a lényeg, hogy valahol Európa keletibb felén, ahol történetesen magyarul beszélnek. A forgatókönyv néha egy kicsit megfeledkezik arról, hogy történetesen egy csecsemő is van a szereplőkkel, ami – kisbabás apukaként tudom – a valóságban nem igazán lenne lehetséges, de tény, hogy a Virágvölgy nem egy rögrealista alkotás, van benne valami meseszerű mágia és elemeltség. Ez a vonal azonban nincs túltolva, inkább éppen csak érzékeltetik a dolgot, és pont ettől lesz hiteles az, hogy a meglehetősen drámai alaphelyzet ellenére a film mégsem válik egy pillanatra sem kegyetlen szociodrámává. Pedig amúgy minden benne van ahhoz, hogy azzá válhasson, csak épp a rendezőnek láthatóan nem ez volt a célja.
Amatőr kontra profi színészek
Ennek az elemeltségnek köszönhető az is, hogy Bianka tettének súlya sincs igazán kihangsúlyozva: a rendezőnek nem az volt a célja, hogy gyerekrablóként tekintsünk erre a lányra. Bianka nem főgonosz, csak egy olyan ember, aki rendszeresen meggondolatlanul cselekszik, és képtelen felelősséget vállalni a tetteiért. A Virágvölgyhöz való nézői hozzáállás elsősorban azon múlik, hogy az ember hogy viszonyul ehhez a nem mindennapi lányhoz. Kétségtelenül nehéz azonosulni egy mániákus hazudozóval és bajkeverővel, és ez még akkor is igaz, ha Berényi Bianka rengeteg bájjal adja elő mindezt. Amennyire előnyére válik a filmnek a szereplők amatőrsége, annyira a hátrányára is. Bianka és Laci fantasztikusan természetesek a kamerák előtt, legalábbis önmagukban. Viszont kettejük között semmilyen kémia nem működik – ha profi színészek lennének, talán el tudnák játszani, de így nem megy. Ahhoz képest, hogy a Virágvölgy sztorija mennyi drámai nagyjelenetet kínálna, Csuja szándékosan elkerüli ezeknek még a lehetőségét is, részben talán pont azért, mert ezeknek a hiteles eljátszásához már valódi színészi munkára lenne szükség, és nemcsak hiteles egyéniségekre – pedig egy-két ilyen pillanattól határozottan jobb lehetett volna a film. Ennek ellenére a Virágvölgy egyáltalán nem lett rossz, sőt első nagyjátékfilmnek kifejezetten ígéretes, de ha egy kicsit nagyobb súlyt kapott volna benne a dráma, sokkal jobban tudtam volna értékelni.
A Virágvölgy augusztus végétől lesz látható a hazai mozikban.