A ’90-es évek nyarain, ha valamiért hajlandó voltam bemenni az udvarról, az a Kaliforniai álom volt. Az 1992-től futó amerikai sitcomnak semmi köze a 2016-es musicalhez, bár a zene ebben is központi szerepet játszik: főszereplői középiskolások, akik egy együttest alkotnak – a sorozat is erről kapta a nevét. A közös hobbi olyan erős kapocs, hogy a zenekar túléli a kamaszkori viszályokat és szerelmi drámákat. Csak egy dolog állhat közéjük, ez pedig a felnőtté válás, hiszen a gimnázium utáni évekről már nem azonos az elképzelésük. Az utolsó rész a korábbi, idealizált világgal szemben talán kicsit túl is tolja azt az üzenetet, hogy semmi nem tart örökké.
A szirupos tinisorozatokban a franciák is erősek. Az Héléne és a fiúk az eggyel idősebb, egyetemista korosztályt állította középpontba. A történet szerint három kollégiumi szobatársnak sikerül úgy barátnőt találni, hogy a lányok szintén egy szobában laknak. A valószínűtlen felálláshoz néhány új arc is csatlakozik, például, mert a fiúk zenekarába billentyűs kell. A mondást, miszerint az egyetemista évek a legszebbek, a sorozat tökéletesen alátámasztja: az otthonos szobákban szinte mindig jó hangulat vagy éppen bensőséges beszélgetés folyik, a kávézóban és az edzőteremben garantált a kiváló társaság, a tanulás pedig nem megy a barátság rovására. Ha a valóság ilyen lenne, senki nem sietne a diplomaszerzéssel.
De azért nem minden sitcom olvad le a képernyőről, a barátság témája más műfajokban is előtérben van: nézzünk néhány példát!
Barátok egy ajtónyitásra
Lila falú, amerikai konyhás lakás; egy nappali, túlméretezett szekrénysorral és két fotellel; Central Park – a Jóbarátok ikonikus terei, ahol a hat húszas évei végén (majd harmincas évei elején) járó fiatal éli mindennapjait. Ők azok, akiknek úgy is sikerül megtalálni a közös nevezőt, hogy iskolázottságukban, érdeklődésükben óriási különbségek vannak: az általában munkanélküli színész jól kijön a paleontológus doktorral.
Az anyagi különbségeket azonban egy részben muszáj tisztázni, hiszen a társaság fele nem engedheti meg magának azokat a programokat, melyet a tehetősebbek kezdeményeznek. A problémát a helyzetkomikum kedvéért persze nem a kínos éttermi jelenet előtt tisztázzák, és némi sértődés is kerekedik abból, hogy a gazdagabbak meghívásokkal próbálják áthidalni a különbségeket, de hamar pont kerül a történet végére.
Ennél sokkal hangsúlyosabb az, amikor kezelniük kell Rachel és Ross szakításait: a helyzetet a testvéri és lakótársi kapcsolatok is bonyolítják. Mert valóban jó kérdés az, hogy ilyenkor mit lehet tenni: szabad állást foglalni, kiállni valaki mellett, kizárni az egyik felet a programokból? Vagy jobb hallgatni, és megpróbálni igazságosnak lenni? A képet tovább árnyalja Monica és Chandler szerelme, mely komoly antitézise a „szerelem első látásra” elméletének, hiszen a kapcsolatuk egymás iránt hosszú évek után vesz fordulatot.
A szárnysegéd
A szerelem végig ott van a levegőben az Így jártam anyátokkal ötfős csapatában is, mint ahogy az együttlakásban rejlő lehetőségeket is kiaknázzák a készítők: itt az ideális nőt kereső építész, Ted él együtt egy baráti párral, akik még az egyetemen találtak egymásra. A sorozat ikonja Barney Stinson lett, aki esténként leginkább a nők felszedésében próbálja segíteni Tedet: a sors iróniája, hogy bár személyiségük különböző, mégis ugyanaz a nő dobogtatja meg szívüket.
A pincérnő és a húrelmélet-kutató
Bár különc karakterekben egyik sitcom sem szűkölködik, az Agymenők csapatát nehéz felülmúlni: a négy geek, tudós fiút nemcsak a természettudományos érdeklődés, a sci-fi és a képregények iránti rajongás köti össze, hanem az is, hogy hárman közülük az amerikai iskolarendszer hírhedt kasztrendszerének alján álltak. De rátalálták társaikra, ami azt a barátsággal kapcsolatban is gyakran hangoztatott tételt erősíti, hogy a hasonló a hasonlót vonzza. A fiúk megszokásokkal teli mindennapjait azonban alaposan felforgatja az, hogy Sheldon és Leonard szomszédja egy csinos pincérlány lesz, akinek minden álma, hogy meghódítsa a világot jelentő deszkákat.
A szerelmi szál nem marad el, de legalább ennyire érdekes Penny és Sheldon barátsága, melyre a furcsa felállás és az ellentétek vonzása is enyhe kifejezések. Viszont mindketten próbálják tanítani a másikat: míg egyikőjük az elméletek világába nyer némi betekintést, addig a másik a mindennapi életről kap hasznos leckéket.
Penny idővel a fiúkon keresztül új barátnőkre talál. A biológus Amy úgy érzi, hogy most elégtételt vehet a gimnáziumi éveiért: egykor a vesztesek közé tartozott, most viszont az egykori szőke bálkirálynő barátnője lehet. Úgy tűnik, a barátság egyfajta társadalmi mobilitásra is lehetőséget ad – még ha ez esetben kicsit megkésve is.
Szingli álomvilág
Penny és Amy példájához hasonlóan a Szex és New York karakterei sem a munkahelyen ismerkedtek meg, a párkapcsolati státuszuk és az életstílusuk viszont nagyon is hasonló: alapvetően szinglik, keresik a párjukat, ki-be lépkednek a kapcsolataikból. Mindeközben élik a nagybetűs nagyvárosi nők életét. Szórakoznak, vásárolnak és rengeteg időt töltenek együtt – közben pedig felszabadultan, részletekbe menően beszélik ki szexuális és szerelmi kalandjaikat, vágyaikat. A sok közös program azt is megmutatja, hogy a barátnőknek nemcsak a rosszban kell összetartani, hanem a mindennapokban is társaknak kell lenni.
A pár és a lelki társ nem ugyanaz
A Grace Klinikában viszont a munkahelyen – egészen konkrétan egy kórházban – kezdődnek a barátságok. Ezek közül a leghíresebb Meredith és Cristina kapcsolata: még kezdő rezidens korukban kötöttek szövetséget, egymás „emberei” lettek, ott vannak egymásnak akkor is, amikor a párjuk sehol nincs. A problémáikat nemcsak kibeszélik, hanem ki is táncolják – égetett szesszel vagy éppen anélkül. Kapcsolatukban azonban többfajta féltékenység is megjelenik: ilyen például az, amikor Meredith régi barátnője feltűnik, akivel annak idején a fél világot bejárták. Hogy ez egy másik életszakasz volt, azt az is bizonyítja, hogy a nő más becenéven szólítja a főszereplőt, mint ahogy Cristina szokta – elgondolkodtató történet arról, mi lesz a „kinőtt” barátságokkal.
A kérdés, hogy mennyi változást bír el egy barátság, a megrendíthetetlennek tűnő szövetségben is felvetődik: bár egykor közös céljaik voltak, Meredith idővel anya lett, Cristina életében viszont a sebészet maradt a központban, így egy idő után karrierelőnyt szerez barátnőjével szemben. Az eredmény: versengés, mely felveti, hogy ilyenkor mi a jobb: kimondani a kritikát a másikkal szemben azért, mert eltért a céljaitól, vagy elfogadónak lenni? Ugyanez fordítva: hibáztatható a másik azért, mert nem változik? A dilemmának nincs feloldása, mert mindketten eljutnak abba a fázisba, hogy a hallgatás után tükröt tartsanak a másiknak.
Egy zuhany alatt
Egy másik ikonikus barátság a Grace Klinikából, férfi-nő felállásban: Callie és Mark kapcsolata igen sok kérdést ébreszt azzal kapcsolatban, hogy létezhet-e különböző neműek között barátság, és ha igen, akkor abba belefér-e a szex. Merthogy ők azok a bizonyos testi-lelki jó barátok, akik ha mindketten szinglik, gond nélkül élvezik az együttlét minden típusát. Közvetlenségük azonban az aktuális partnerek számára igen megbotránkoztató: Mark barátnője például eléggé kiakad, amikor Callie gondolkodás nélkül besétál a fürdőszobába beszélgetni, miközben a férfi zuhanyozik.
Nők narancssárgában
Az összezártság nem csak a munkahelyen szülhet barátságokat: az Orange is the New Black esetében pedig a zártságot szó szerint kell venni, hiszen a sorozat egy női börtönben játszódik. Az erőviszonyok, véd- és dacszövetségek folyamatosan változnak, egy biztos: barátok nélkül sokkal nehezebb talpon maradni. Az egyik legerősebb pár a spanyol származású Maritza és Flaca, akik még a börtönben is adnak a jó megjelenésre, és együtt Litchfield falai között is vidámak tudnak maradni. Ugyanez a helyzet a könyvtárban dolgozó Poussey és Taystee esetében is: a két fekete nő társadalmi háttere teljesen más, mégis barátságot kötnek. A kisebb-nagyobb csoportokat azonban nemcsak a származás vagy az érdeklődés tarthatja össze, hanem az is, hogy ki miért ül.
Menők és lúzerek
A klikkek kapcsán érdemes visszatérni a tiniknek szóló sorozatokhoz. A 13 okom volt nagy port kavart azzal, hogy egy kamaszkori öngyilkosságot állít középpontjába, de emellett számtalan, középiskolásokat érintő kérdést dramatizál, az egyik az iskolai hierarchia. Az első évad egyik legerősebb barátsága a gazdag, erőszakos csapatkapitány, Bryce Walker kapcsolata Justin Foley nevű osztálytársával – az utóbbi szegény családból származik, az anyja drogfüggő, és csak azért lehet a hierarchia tetején, mert Bryce gyerekkorában felkarolta, olyannyira, hogy még a ruhái egy része is tőle van. De meddig lehet egészséges egy kapcsolat ekkora erőviszonybeli különbséggel? A jelek szerint nem sokáig: Bryce ugyanis egy bulin megerőszakolja Justin barátnőjét, a fiú tudtával. Justin előbb hallgat, majd felülkerekedik benne az igazságérzet. Idővel új barátokat talál azok között, akiket korábban lekezelt – kérdés, hogy ez mennyire reális, bár a képet árnyalja, hogy a szereplőket iskolai rangtól függetlenül egy súlyos tragédia köti össze.
A lista persze nem teljes: ha szívesen olvasnál még a témában, nézd meg ezt a listát.
Neked kik a kedvenceid?
Mióta piros betűs ez a nap?
Nem meglepő, hogy némi üzleti érdek is felfedezhető amögött, hogy a barátság saját napot kapott: a Hallmark tulajdonában a harmincas évek közepén merült fel, hogy jó lenne még több képeslapot eladni – igen ám, de ehhez alkalom is kell. A kezdeményezés akkoriban nem lett nagy siker. A nemzetközi ünnep gondolata 1958-ban, pontosan hatvan évvel ezelőtt is felmerült, akkor éppen Paraguayban. Az Egyesült Nemzetek 2011-ben nevezték ki július harmincadikát a barátság nemzetközi napjának – de talán az ünnep hosszú kikristályosodásából is fakad, hogy bizonyos országokban más-más napokon ünneplik ezt.