A biohackerek elnevezése félrevezető lehet, hiszen a számítógépes kollégáikra csupán annyiban hasonlítanak, hogy a testünk működését befolyásoló „szabálykönyvet” szeretnék feltörni, de valójában közelebb állnak az autójukat otthon „sufnituningoló” szakemberekhez, azzal a különbséggel, hogy ők nem a futóművet vagy a motorvezérlést berhelik a jobb teljesítmény érdekében, hanem idegrendszerükből, génjeikből vagy például érzékelésükből szeretnének többet kihozni.
A biohackelés lényege külső környezetünk megváltoztatása úgy, hogy az jobb fizikai vagy mentális teljesítmény elérését tegye lehetővé. Egy fokkal hétköznapibban ez azt jelenti, hogy a külső ingereket úgy irányítjuk, hogy azoknak köszönhetően önmagunk egészségesebb, erősebb vagy okosabb verzióját hozzuk létre. Ez egyaránt lehetséges táplálkozás, külső segédeszközök és implantátumok használatával. Ami a táplálkozást, de legalábbis a táplálékkiegészítőket illeti, korábban írtunk már a nootropikumokról és azok felhasználóiról – ezek a szerek jellemzően szellemi teljesítményünk fokozását teszik lehetővé. A módszerek változatosak, de a trend követőinek céljai hasonlóak: fokozott kognitív funckiókat, produktivitást, kiegyensúlyozott hormonháztartást szeretnének elérni, emellett több energiát, jobb és stabilabb hangulati-érzelmi állapotot, jobb minőségű alvást várnak a módszereiktől, valamint kevesebb gyulladásos megbetegedést, tisztább gondolkodást és végül, de nem utolsósorban hosszabb életet. Nem feltétlenül mindent egyszerre, de a biohackerekben az a közös, hogy a fenti területek valamelyikét szeretnék fejleszteni különös, sokszor akár bizarrnak is tekinthető módszerekkel.
Jakvajas kávétól a koponya-implantig
Bár biohackeléssel már jó ideje foglalkozik az emberiség, a mozgalom egyik ikonikus alakjának kétségkívül Dave Asprey-t tekinthetjük, aki néhány éve Bulletproof Coffee nevű ötletével egy csapásra a testtuningolók egyik bálványává vált. A jakvajjal dúsított kávéról ugyanis azt tartják, hogy a sima kávéhoz képest sokkal jobban felpörgeti az embert – épp emiatt óriási sikere volt a Szilícium-völgyben, ahol a túlhúzott programozók bármire lecsapnak, amiben tekintélyes mennyiségű koffein található.
Dave Asprey IT-szakemberből lett a biohacking szószólója (Fotó: Dave Asprey/Facebook)
A most 45 éves, IT-bizniszben utazó Asprey azonban nem állt meg ennyinél, a kávé ugyanis akkora hatással volt a világra, hogy nemsokára, a minden évben megrendezett SXSW fesztivál egyik eseményén, egy Hack Your Brain című kerekasztal-beszélgetésen találta magát. Nem sokkal ezután ott hagyta korábbi állását az IT-szektorban, 2013-ban pedig megalapította a Bulletproof 360, egy évvel később pedig a Bulletproof Nutrition Inc. nevű cégeit, ezzel párhuzamosan pedig megírta a The Bulletproof Diet című könyvet, amely a szellemi teljesítményünk fokozását lehetővé tévő étrendeket – spoiler alert: zsírban gazdag, mérsékelt fehérje- és alacsony széndhidrát-tartalmú élelmiszereket kell fogyasztani – ismertet meg az olvasóval. Asprey nem kevesebbet állít, mint hogy speciális kávékeverékének köszönhetően 20 ponttal nőtt az IQ-ja, míg a cége weboldalán az áll, hogy a Bulletproof Coffee fogyasztása serkenti a kognitív készségeinket és fogyókúrás hatása is van.
Így csinálj Bulletproof Coffee-t
Bár Dave Asprey ajánlása szerint a recepthez a nála kapható kávébabokra van szükség, a Bulletproof Coffee-t bárki előállíthatja a biohacker-király alábbi receptje alapján:
A kávékeverékhez adagoljunk egy teáskanál tisztított kókuszolajat (ezt Asprey „Brain Octane”-olajnak nevezi), illetve egy evőkanál sótlan vajat (Asprey olyan tehén tejéből készült vajat javasol, amelyet kizárólag csak fűvel tápláltak). Az összetevőket egy turmixgépben össze kell turmixolni és már kész is a Bulletproof Coffee, amely ugyanúgy felpörget, mint a sima kávé, hatása viszont hosszabban tart, így nem jelentkezik az angolul „mid-afternoon crash”-nek nevezett fáradtsági állapot, amikor elmúlik a koffein hatása.
Asprey azóta szinte valóságos birodalmat épített a Bulletproof márkanév köré, azonban nem ő az egyetlen, aki biohackeléssel foglalkozik. Az alábbiakban adunk pár tippet kezdő biohackereknek, végül bemutatunk pár olyan embert, aki valami különlegeset talált ki, vagy vállalt be a cikk elején már említett célok elérése érdekében.
Te is lehetsz biohacker!
A különféle módszereket bárki igénye és merészsége szerint kipróbálhatja, mi csupán arra hívnánk fel a figyelmet, hogy a saját magunkon történő kísérletezés előtt érdemes alaposan utánajárni, hogy milyen pozitív és negatív hatásai lehetnek az egyes megoldásoknak, esetleg orvossal is egyeztetni, hogy egy-egy módszer javallott-e, vagy esetleg valami szemfényvesztésről, áltudományos humbugról van szó.
A legegyszerűbb módszer, ha elkezdünk tudatosan táplálkozni, és csak olyan ételeket, tápanyagokat fogyasztunk, amelyek segítenek céljaink elérésében. Elsőként az olyan élelmiszereket érdemes kiiktatni az étrendünkből, amelyek hozzájárulhatnak a szervezetünkben létrejövő gyulladások kialakulásához. Ezek közé tartoznak a különféle cukrok – de még az olyan helyettesítő termékek is, mint a méz vagy az agavé –, a rántott ételek, a finomliszt és a telített zsírsavak is. Természetesen nem azt mondjuk, hogy ezeket teljesen el kell felejteni, de érdemes csökkenteni a bevitt mennyiségeket, amennyire csak lehet.
A másik jó módszer az úgynevezett elhagyásos diéta. Sok embert érintenek az úgynevezett rejtett élelmiszer-érzékenységek, amit sokszor nem is veszünk észre, vagy legalábbis a kiváltó okot nem tudjuk beazonosítani. Ha azt tapasztaljuk, hogy gyakran kínoznak emésztési panaszok, fejfájás, puffadás, vagy általában, valamilyen krónikus kellemetlenség, érdemes az étrendünkre gyanakodni.
Sajnos, a „ludas” kizárása nem fog menni egyik napról a másikra, így érdemes jó pár hetet rászánni, hogy kipróbáljunk olyan diétákat, amelyekből egy-egy potenciális gyanúsított tápanyagcsoportot kihagyunk. Laktóz, glutén, cukor és így tovább. Fontos, hogy ezeket ne egyszerre hanyagoljuk, hiszen akkor nem fogjuk tudni, hogy melyik mellőzése vezet eredményre, ahogy az is hasonlóan fontos, hogy valamilyen helyettesítő élelmiszert próbáljunk keresni, hogy az elhagyott fontos tápanyagokat pótolni tudjuk. Minden próbálkozásra szánjunk körülbelül egy hónapot, ha pedig nem tapasztalunk jelentős változást, egy másik tápanyagcsoport kihagyásával kezdjük újra.
Minőségi alvással a felturbózott testért
Közhely, de a minőségi alvás mindennél jobb orvosság egy csomó bajra. A hangsúly a minőségen – és egy kicsit a mennyiségen is – van: ha kevesebb mint napi hét órát alszunk, alvásmegvonásban fogunk szenvedni, akkor is, ha úgy érezzük, nekünk ennyi is elég. Nem elég, a szervezetünk számára szó szerint létfontosságú, hogy kellő mennyiségű alváshoz jusson. Persze, ezen nem segít, ha hajnalban kel a gyerek, ha este hangoskodik a szomszéd, vagy ha éjszaka az arcunkba világít a sarki lámpa fénye, de a biohackerek alábbi módszerei garantáltan segítenek majd jobban aludni.
Az első és legfontosabb, hogy ha lehet, teljes sötétségben aludjunk. Ne hagyjuk bekapcsolva a tévét – a képernyők kékes fénye egyébként is az alvás egyik legnagyobb ellensége – eresszük le a redőnyt, ha pedig tehetjük, ruházzunk be egy olyan különleges fényblokkoló függönybe, amin nem szűrődik át a lámpák vagy a felkelő nap fénye. A fényszennyezés ugyanis könnyen felboríthatja a hormonháztartásunkat, ráadásul úgy, hogy nem is feltétlenül tudjuk, hogy mi bajunk van, csak azt, hogy nem érezzük jól magunkat a bőrünkben.
A rendszeresség is ugyanilyen fontos, igyekezzünk nagyjából mindig ugyanakkor lefeküdni és hasonló időszakban felkelni. Mielőtt ágyba fekszünk, szánjunk körülbelül 40-60 percet arra, hogy lelassuljunk. Ilyenkor már ne nyomkodjuk a telefonunkat, ne tévézzünk, helyette olvassunk, jógázzunk vagy csak kapcsoljunk ki, hogy az agyunk rá tudjon hangolódni a pihenésre.
Az okostelefonok és a fitneszkarkötők, okosórák korában érdemes letölteni egy alvásfigyelő alkalmazást is, amelynek használatával tudatosabban pihenhetünk. Személyes kedvencem a Sleep Cycle, amely nem csak az alvás ritmusát figyeli, de kíméletesen ébreszt, abban az alvási fázisban, amikor a legközelebb vagyunk az ébrenléthez, így frissebben, kipihentebben kelhetünk fel reggelente.
Jöjjenek a profi biohackerek!
Vannak olyanok is, akik nem elégszenek meg a fentiekben vázolt módszerekkel, ők azok, akik kibernetikus implantátumokat ültetnek a testükbe, vagy épp a génállományuk piszkálásával szeretnének eredményeket elérni. Nemrég a BBC Victoria Derbyshire programjának keretében forgatott rövidfilmet azokról, akik ennyire komolyan veszik a biohackinget. Közülük is kiemelkedik Liviu Babitz, a Cyborgnest nevű cég alapítója, aki az emberi érzékelést értelmezte újra. Egészen pontosan, megirigyelte a költöző madarak vagy a nagyobb távolságokat könnyűszerrel teljesítő tengeri állatok biológiai navigációs rendszerét és nekiállt hasonlót kifejleszteni saját magának.
Ez egy különleges implantátum formájában valósult meg, amelyet Babitz „North Sense”-nek, azaz északi érzéknek nevez. A lényege egy digitális iránytű, amelyet a férfi a mellkasához erősített két titánium rudacska segítségével, mintha csak túlméretezett piercingről lenne szó. Amikor az iránytű érzékeli, hogy Babitz észak felé fordul, bekapcsol egy aprócska vibrációs motort, amely a telefonok rezgő üzemmódját is lehetővé teszi.
Liviu Babitz a North Sense implantátummal (Fotó: Liviu Babitz)
Bár bizarrul hangzik, a módszer működik: Babitz állítása szerint sokkal könnyebben képes így navigálni a városok utcáin és jóval hamarabb kiismeri magát egy korábban idegen helyen is. Arról nem beszélve, hogy az eszköznek köszönhetően sokkal többet lát a külvilágból.
„Amikor egy ismeretlen helyen sétálunk, leginkább a telefonunk képernyőjét bámuljuk, mert nézzük a térképet, így viszont lemaradunk a látványról, mert nem a környezetünkre figyeltünk – mondta Babitz a BBC-nek nyilatkozva. –Képzeljük el, milyen lenne, ha úgy tudnánk közlekedni, mint a madarak, és egyszerűen csak tudnánk, hogy mikor, merre kell fordulnunk – ez a vak és gyengén látó emberek számára is óriási segítséget jelentene.”
Ez ráadásul csak a kezdet, Babitz célja ugyanis egy teljesen a testbe építhető navigációs rendszer kifejlesztése, amelyet ő „generation screen”-nek nevez.
Nála jóval hajmeresztőbb dolgokkal foglalkozik az amerikai Rich Lee, aki az úgynevezett grinderek közé tartozik: ők azok a biohackerek, akik egészen extrém testmódosításokat is bevállalnak a különleges képességek érdekében. A 40 éves, asztalosként dolgozó Lee ugyanis az ujjbegyeibe aprócska mágneseket és úgynevezett near-field communication (NFC) chipeket (ilyenek dolgoznak az „érintős” bankkártyákban) ültetett. A chipeket igénye szerint programozza, segítségükkel például kulcs nélkül tudja kinyitni az autója ajtaját vagy épp saját weboldalát tudja elküldeni bárkinek, egyetlen érintés segítségével.
Rich Lee fülébe fülhallgató-implantátumot ültetett (Fotó: BBC)
Emellett azonban az alkarjában is található egy aprócska áramkör, amely folyamatosan figyeli a testhőmérsékletét, a füleibe pedig fülhallgatóként funkcionáló implantátumokat ültetett be. Ez nem minden, a férfi ugyanis a genetikai kódját is előszeretettel piszkálgatja, az úgynevezett CRISPR nevű génszerkesztő rendszer segítségével. Bár az emberi genom működését még a genetikával foglalkozó kutatók sem értik teljesen, ez nem rettenti el Lee-t attól, hogy otthon önmagán kísérletezgessen.
„Nagyon tetszik az elképzelés, hogy úgy változtatgassuk a génjeinket, mintha csak egy tetoválást csináltatnánk – mondja Lee, aki tisztában van vele, hogy ha esetleg valamit elront, azért akár az életével is fizethet. – Olyan, biológiai szempontból rugalmas társadalomban szeretnék élni, ahol az emberek kedvük szerint „feljavíthatják” saját magukat.” Lee nem a levegőbe beszél, ami a veszélyeket illeti: a BBC dokumentumfilmjében megmutatja a lábán látható sebhelyeket is, amelyek egy balul elsült házi implantátum következményei. Lee ugyanis a sípcsontját védő implantokat ültetett be a saját lábába, ez azonban komoly gyulladást eredményezett, így azokat el kellett távolítani. Ezt a műveletet is ő végezte, csipeszek felhasználásával, de fájdalomcsillapító használata nélkül.
De érdemes megemlíteni a szintén amerikai Corina Ingram-Noehr nevét is, aki a technológiát, a speciális étrendet, valamint több mint húszféle táplálékkiegészítőt vet be annak érdekében, hogy csúcsformában maradjon. Napi edzéséhez egy Power Plate nevű eszközt használ, amely másodpercenként 30-50 apró vibrációt bocsát ki, hogy ezzel fokozza az edzésmunka hatékonyságát. Eközben pedig egy infralámpa segítségével próbálja bőre kollagéntermelését serkenteni. Ha pedig ezzel végzett, jöhet egy kis séta a téli utcán – mezítláb. Ingram-Noehr szerint ez a manapság egyre divatosabb krioterápia házi verziója, igaz, azt sem rejti véka alá, hogy az utcájában járőröző rendőrök rendszeresen megmosolyogják.
Corina Ingram-Noehr hidegterápiával és táplálékkiegészítőkkel tartja magát csúcsformában (Fotó: BBC)
A 33 éves nő egy komolyabb agyrázkódás után vágott bele a biohackingbe, amikor főnöke javaslatára úgynevezett közepes szénláncú triglicerid (MCT) tartalmú olajat kezdett fogyasztani, amely állítása szerint az agyműködését serkenti, úgy, mintha csak egy kapcsolót megnyomnának rajta. Ez volt számára a biohackelés világába vezető „kapudrog”.
„Úgy voltam vele, hogy ha ez az egy kis apróság működik, akkor még mi mindenre lehetek képes? – mondta a BBC dokumentumfilmjében. – Számomra a biohacking arról szól, hogy én irányítsam a saját szervezetem biológiáját. Vagyis, úgy vagyok vele, hogy el szeretnék érni valamit, és ha ezt megtehetem gyorsabban és hatékonyabban, miért ne tenném?”
Hosszú még az út
Mint látható, a biohackerek számtalan módon próbálják önmaguk egy tökéletesebb, erősebb, gyorsabb, okosabb verzióját létrehozni, de még hosszú út áll előttük, ha minden lehetséges módszert fel akarnak térképezni.
Luke Robert Mason szerint még az első lépéseknél tartunk (Fotó: BBC)
„Messze vagyunk még attól, hogy olyan gyökeresen meg tudjuk változtatni az emberi testet, mint ahogy a biohackerek szeretnék – tette hozzá Luke Robert Mason, a Virtual Futures elnevezésű poszthumanista-technopozitivista szervezet igazgatója. – Amiket ma látunk, azok egy csoport bátor pionír első lépései. A mai valóság egyelőre sokkal fájdalmasabb és kísérletibb, mint ahogy azt az emberek gondolják. Persze, ezekből a kísérletekből rengeteget tanulhatunk, sőt, egyes vélekedések szerint a biohackerek munkájára volt szükség ahhoz, hogy elkezdjenek elterjedni a különféle hordható (wearable) elektronikai eszközök.”