Leonardo DiCaprio lustaságának köszönhetően lett világsztár Edward Nortonból

A William Diehl regényéből készült Legbelső félelem című csavaros thrillertől nagyon sokat várt a Paramount stúdió, hatalmas sikerfilmet akartak kihozni belőle, és viszonylag korán sikerült is megszerezniük a főszereplő védőügyvéd szerepére az épp a karrierje csúcsán lévő Richard Gere-t. A filmnek azonban három fontos főszereplője volt, és a stúdió szerette volna, ha mind a három szerepet sztárokra bízzák. Azt még viszonylag könnyen elfogadták, hogy az ügyésznő szerepét végül egy akkoriban még nem túl ismert színházi színésznő, Laura Linney kapja, de azt már nem akartak engedni, hogy a skizofrén (vagy legalábbis annak tűnő) Aaron/Roy szerepét egy ismeretlen színészre bízzák.

Aztán úgy alakult, hogy hiába hallgatták meg Hollywood összes szóba jöhető, 16 és 22 év közti ismertebb férfiszínészét, egyetlen kivételtől eltekintve senki sem nyújtott meggyőző teljesítményt. Az egy szem kivétel pont Leonardo DiCaprio volt, akit ugyan nagy sztárnak még nem lehetett nevezni (még a Titanic előtt járunk), de ismert, megbízható név volt, ezért a Paramount számára tökéletes választásnak tűnt. Csakhogy DiCaprio habozott. Épp csak befejezte a Teljes napfogyatkozás forgatását az afrikai Dzsibutiban, és nem volt biztos abban, hogy rögtön újra kamerák elé akar állni.

Egy országos keresés története

Gregory Hoblit rendező tudta, hogy kezébe kell vennie az irányítást, ha nem akarja, hogy összeomoljon a filmje, mivel a Legbelső félelem működőképessége elsősorban azon múlt, megtalálják-e hozzá a lehető legjobb színészt a ministráns gyilkos, Aaron/Roy szerepére. A szereposztásért felelős Deborah Aquila casting director így magyarázta el, hogy miért volt rendkívül nehéz dolguk:

Ez egy nagyon bonyolult karakter, így borzasztó nehéz őt hihetően eljátszani. Van egy színészed, aki Aaront játssza, akit Roy játszik, akit Aaron játszik. Ha ezt az összes réteget a színész nem tudja visszaadni, a film nem fog működni. Voltak színészek, akik néhány réteget jól elkaptak, de nekünk az összes rétegre szükségünk volt.

Aquila és Gregory Hoblit rendező úgy döntöttek, hogy országos keresést indítanak. Csak az Egyesült Államokban hét különböző casting directort szerződtettek, akik országszerte hirdetésekben keresték a 16 és 22 év közti jelentkezőket, ezenkívül Angliában, Ausztráliában és Kanadában is dolgozott egy kollégájuk. Összesen hat hónapjuk volt, hogy megtalálják a tökéletes Aaront/Royt, és bár ellentmondásos információk láttak napvilágot arról, hogy összesen hány színészt néztek meg a szerepre, az biztos, hogy ez a szám két és háromezer közé tehető, ami hihetetlenül sok. Edward Norton egy színész barátjától értesült a castingról, aki maga is versenyben volt az egyik női mellékszerepért:

Felhívott a Paramountból, hogy van itt egy film, amihez egy új arcot keresnek, és szerinte pont olyan, amit én nagyon jól meg tudnék csinálni. New Yorkban hetekig mindenki erről a meghallgatásról beszélt. »Képzeld, voltam egy csodás meghallgatáson a Legbelső félelem című filmhez.« »Tényleg? Én is.« Aztán persze szép lassan mindenki rájött, hogy mellette még 2500 másik színészt is meghallgattak.

És belép az ajtón Edward Norton

A Legbelső félelem castingjára azért figyelt oda mindenki, mert nagyon ritkán fordul elő, hogy Hollywood egy ennyire komoly szerepre nem feltétlenül egy bevált nevet választ, hanem bárki szóba jöhet az utcáról. Bármilyen furcsa is, Ed Norton akkoriban még egyáltalán nem volt jegyzett színész a filmszakmában, csak és kizárólag színpadi rutinnal rendelkezett. Mire ő sorra került, addigra már Deborah Aquilán teljesen eluralkodott a pánik. A helyzet olyan elkeserítő volt, hogy New Yorkban már férfivécéket, metróállomásokat és telefonpóznákat plakátoltak ki a meghallgatás hírével. Aquila lélekben már kezdte feladni az ügyet, reményvesztetté és demoralizálttá vált, és utólagos visszaemlékezése szerint a fél év alatt legalább ötször komolyan megfordult a fejében, hogy felmond. Aztán az egyik reggel egyszer csak besétált hozzá Edward Norton.

Edward meghallgatása reggel volt, és én borzasztó fáradt voltam. Aztán bejött ő, magabiztos és tökéletes volt. Emlékszem, miután végeztünk, nem hívtam fel senkit, egyszerűen csak elmentem aludni. Annyira fáradt voltam, hogy nem tudtam megbízni a saját ítélőképességemben, ezért aludtam rá egyet, mielőtt bárkit felhívnék. Nem akartam túlságosan lelkesnek tűnni, pedig belül nagyon az voltam.

És hogyan emlékszik vissza erre Edward Norton?

Számomra az volt a legizgalmasabb Aaronban, hogy egy csaló volt. Mivel tudtam, hogy elhanyagolható az esélyem arra, hogy megkapjam a szerepet, így arra gondoltam, hogy elviszem valami nagyon extrém irányba. Ezért találtam ki, hogy Aaron dadogjon, ez eredetileg nem szerepelt a forgatókönyvben. Utólag mondták is, hogy csak én csináltam ilyet. Fura volt, mert úgy éreztem nagyon jól sikerült a meghallgatásom, mégsem mondtak semmit utána.

Ütős szerep egy ismeretlennek

Deborah Aquila végül 4-5 jelöltet tudott összeszedni a szerepre, de közülük csak egyre, Nortonra mondta azt Gregory Hoblit rendezőnek, hogy szerinte biztosan jó választás lenne. A Los Angelesből New Yorkba utazó Hoblit minden esélyest meghallgatott, de ma már csak Edward Nortonra emlékszik közülük.

„Abból sejtettem, hogy nem lehetek rossz, hogy míg a többiekkel jellemzően csak egy jelenetet vitt végig, velem egy csomó jelenetet vett át sorra egymás után” – mesélte Norton, ezen felül azonban továbbra sem kapott semmilyen megerősítést. Akkor kezdte csak el komolyan venni a dolgot, amikor később felhívták azzal, hogy utazzon Los Angelesbe, mert a Paramount fejesei is szeretnék őt megnézni.

Deborah Aquila ugyan iszonyú lelkesen ecsetelte a producereknek, hogy megtalálta a tökéletes Aaront/Royt, azok ettől még nem lettek különösebben lelkesek. Tudták, hogy hiába jó a srác, a stúdión nagyon nehéz lesz átverni, hogy egy teljesen ismeretlen színészpalántára egy ennyire fontos szerepet bízzanak. Amikor bejelentették nekik, hogy megvan a színész, az első reakciójuk rögtön az volt, hogy megkérdezték: honnan tudják, hogy egy olyan színész, aki még soha semmit sem csinált korábban, ugyanezt a teljesítményt tudja majd nyújtani a teljes forgatás alatt? Honnan tudják, hogy képes lesz egy szinten játszani a földkerekség egyik legnagyobb filmsztárjával? Ezekre nem volt könnyű meggyőző válaszokat adni, így az egyetlen dolgot tették, amit tehettek: elhozták Nortont Hollywoodba, hogy a főnökség a saját szemével lássa, milyen teljesítményre képes a srác.

L.A. – Egy lépésre a világhírtől

Norton számára csodás hír volt, hogy Hollywoodba repülhet, és stúdiófőnökökkel találkozhat, ugyanakkor elég komoly problémát is okozott. Egy teljes hétre kellett elutaznia, amiért persze még nem kapott fizetést, és ennyi idő alatt otthon maradva simán megkereste volna a havi lakbérét. Napról napra élő, csóró színészként neki ez egyáltalán nem volt mindegy, de úgy érezte, megéri kockázatot vállalnia. Ekkor próbafelvételek egész sora következett. Sorra készültek a meggyőzőbbnél meggyőzőbb videók, még Richard Gere-rel párban is kipróbálták – a sztárt azzal győzte meg Norton, hogy a próbán olyan erővel és magabiztossággal nyomta őt a falhoz, hogy csak úgy nyekkent –, de mindig volt valaki a Paramountnál, aki újabb próbát kért. Ahányszor csak megcsörrent a telefonja, mindig azt hitte, hogy azért hívják, mert végre övé a szerep, de csak egy újabb meghallgatásra hívták.

Aztán egyik nap elvitték őt bemutatni a Paramount akkori vezetőjének, Sherry Lansingnek, aki azzal fogadta: „úgy tudom, lesz még egy meghallgatásod, de amennyire én tudom, ezt már csak te veszítheted el”. Norton csak ezután kezdett igazán izgulni, hirtelen úgy érezte, hogy már majdnem övé a szerep, és lényegében csak ő veszítheti el. Jött még egy kör, de valójában ezen már nem múlott semmi: kiderült, hogy a stúdió csak húzta az időt, hogy kicsikarjanak a vonakodó Leonardo DiCaprioból egy végleges választ, és miután a sztár nemet mondott, egyből leszerződtették Edward Nortont.

Egy kiszivárgott tesztfelvétel

Gregory Hoblit rendező kifejezetten örült annak, hogy DiCaprio nem fogadta el a felkérést.

DiCaprio nagyszerű lett volna, de valahol még jobb is volt így, mert így egy ismeretlen színész tudta manipulálni a nézőket a film során. Ha Leonardo lett volna a filmben, a nézők nem hitték volna el, hogy végig passzívan a cellában lesz, a nézőtéren mindenki sejtette volna, hogy lesz vele valami nagy csavar, így azonban gyanútlanul sétáltak bele a csapdába.

Még a meghallgatások idején Edward Norton egyik tesztfelvétele kiszivárgott, és pillanatok alatt végigment az ügynökségeken, rengeteg casting director látta. Ennek köszönhetően Norton úgy kapott szerepet a Larry Flynt, a provokátor és A varázsige: I Love You című filmekben, hogy még egyetlen képkockát sem forgatott le a Legbelső félelemből, amelynek úgy mehetett el a forgatására, hogy pályakezdő filmszínész létére már egy évre előre be volt táblázva filmes munkákkal. A többi pedig már filmtörténelem.