Elsődleges cél, hogy a film jó legyen: így készülnek a Disney-játékok

Május végén ellátogathattam a Pixar stúdió kaliforniai főhadiszállására, Emeryville-be, ahol a Toy Story 4 bemutatója kapcsán nemcsak a filmről tudhattam meg számos érdekességet, hanem a mögötte meghúzódó hatalmas merchandise-ipar működésébe is betekinthettem Brian Godlewski, a Disney termékfejlesztési menedzsere, Jen Tan, a Pixar kreatív igazgatója, valamint Jonas Rivera, a Toy Story 4 producere segítségével.

Lassan már a filmes bevételekkel vetekszik az a pénz, amit a Disney a különféle játékok gyártásából és forgalmazásából, valamint az ikonikus figurái licenceléséből összeszed. Tavaly a fogyasztói termékekkel foglalkozó, úgynevezett consumer products business üzletáguk négymilliárd dolláros bevételt termelt, ami nagyjából a fele annak, amit a mozifilmjeik forgalmazásával kerestek. Ráadásul az üzlet dinamikusan növekszik, főleg most, hogy a 20th Century Foxhoz tartozó filmek és animációs filmekhez kapcsolódó licencjogok is a stúdióhoz kerültek. Mivel a stúdiónak a felvásárlásai miatt több részlege (Lucasfilm, Marvel, Pixar…) is van, ezek a részlegek maguk is beleszólhatnak az általuk készített filmekből készülő játékok és egyéb termékek sorsába. Az animációs filmekben utazó Pixar tehát nemcsak simán átadja a karaktereit a Disney-nek, hogy az kezdjen velük valamit, hanem maga is aktívan közreműködik abban, hogy olyan termékek kerüljenek általa piacra, amelyek illenek a film által elmesélt történethez és az üzenetükhöz.

A kezdetek

Amikor az első Toy Story-film 1995-ben megjelent, a Pixar még nem volt ismert brand, ráadásul egy olyan technológiával készítettek nagyjátékfilmet, amilyennel korábban soha senki. Bár megkeresték a nagy játékgyártókat, azok nem láttak fantáziát a projektben, ezért nem kértek belőle. A film mozikba került, óriási siker lett, de amikor a nézők elindultak a játékboltba, hogy Woody és Buzz játékfigurákat vegyenek, óriásit koppantak: sehol sem lehetett őket kapni. A játékgyárak és a Pixar rohamléptekben kötöttek szerződéseket, de még így is hónapokba telt, hogy az első Toy Story-figurák megjelenhessenek a játékboltokban. Az alkotók ráadásul híres, már létező játékokat is próbáltak megszerezni maguknak a filmhez. Egy-két gyártóval sikerült megállapodniuk (pl. a Krumplifej uraságot gyártó Hasbróval), de például a Mattel már visszautasította őket, amikor Barbie jogait próbálták megszerezni. Persze mindez utólag már jó nagy baklövésnek tűnhet, de Jonas Rivera – aki már akkoriban is a Pixarnál dolgozott asszisztensként – szerint a döntésükben volt logika: semmilyen jel nem mutatott arra, hogy a Toy Story ekkora siker lesz.

„Be kell vallanom, nem voltunk igazán felkészülve arra, hogy meggyőzzük őket” – magyarázta a szakember. „A képek digitális utómunkája még olyannyira gyerekcipőben járt, hogy egy évvel a film mozikba kerülése előtt még csak olyan minőségű képsorokat tudtunk mutatni a lehetséges partnereknek, amelyeken a film úgy nézett ki, mint valami gagyi videójáték. A korabeli technológia azt tette csak lehetővé, hogy az utolsó pillanatra összeálljon egy normálisan kinéző film, de ez már késő volt ahhoz, hogy játékok születhessenek belőle.”

A forgatókönyvtől a játékgyár gyártószalagjáig

Miután a Pixart évekkel később felvásárolta a Disney, ők is bekerültek a „Nagy Egér” irányítása alá. A Disney azonban híres arról, hogy az általa felvásárolt cégeket nem felzabálja, hanem hagyja őket abban a szellemben tovább dolgozni, ahogy addig is tették. Természetes folyamat, hogy ha az emberek megszeretnek egy filmbéli karaktert, azt szeretnék akár játékként is a magukénak tudni, ezért a Disney minden filmjéhez úgy áll hozzá, hogy játékokat is készítsen belőle (természetesen a licencszerződések miatt nemcsak játékok, hanem müzli, ágynemű, ruha és még sok minden készül, de mi elsősorban a játékokról beszélgettünk).

Brian Godlewski játéktervező a Disney-nél, aki a Pixar részleghez tartozó játékok koncepciójának kitalálásáért, a prototípus megtervezéséért és a designért is felel, valamint ő az, aki megszervezi a különféle játékok gyártását. Amikor Brian információkat szeretne kapni a Pixar készülő filmjeinek karaktereiről, akkor mindig Jen Tanhez fordul, aki gyakorlatilag kapcsolattartó a Disney termékfejlesztő cége, valamint a Pixar filmes csapata között. Jen az, aki összeszedi és átadja az információkat a karakterekről, de nem merül ki a dolga ennyiben: ő az, aki ellenőrzi a készülő termékek minőségét, valamint figyel arra, hogy csakis a film koncepciójába illő játékok készülhessenek.

Első a film

A játékok megtervezéséhez és a gyártás előkészítéséhez rengeteg időre van szükség, ezért fontos, hogy a termékfejlesztési részleg időben információhoz jusson – a termékeknek úgy kell kinézniük, ahogy a figurák a filmekben kinéznek –, ugyanakkor az is fontos, hogy a filmesek ne dolgozzanak a termékfejlesztési részleg elvárásai szerint. Állításuk szerint sosem találnának ki egy-egy cuki karaktert csak azért, mert majd sok játékot lehet eladni belőle. Az elsődleges cél, hogy a film jó legyen, ha ez sikerül, a játékeladásokat már hozza magával.

Hogy ez nem csak üres humbug, arra az olyan filmek jelentik a bizonyítékot, mint a Fel vagy az Agymanók. Rivera szerint például ezeknek a filmeknek a készítésekor nagyon nehéz dolguk volt, amikor a játékgyártókat arról győzködték, milyen menő lenne öregemberes és duci kisfiús, valamint érzelmeket megjelenítő figurákat gyártaniuk, és ha valóban fő szempont lenne a merchandise náluk, akkor ez a két film sosem készülhetett volna el. A Toy Storyval vagy a Verdákkal már más a helyzet: az egyik az autós koncepció, a másik a játékkoncepció miatt szinte adja magát a játékgyártáshoz, ráadásul előbbinél sok esetben már a filmből kiderül, hogy miket tudnak az adott játékok.

Régi és új

Egy franchise negyedik része sokfajta kihívás elé állítja a termékfejlesztőket. Adott, hogy az új karakterekből meg kell tervezni az akciófigurákat és a plüssöket, de ami talán ennél is nagyobb kihívás, hogy a régi karaktereket új ötletekkel dobják fel. Mivel a játékgyártás is rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben, egyre több elképzelésük válhat valóra, de az anyagi korlátok még így is sokszor jelentenek akadályt.

– magyarázza Jen Tan.

A régi karakterekhez merészebb koncepciókkal álltak elő. Már a Toy Story 3 játék idején elkezdtek dolgozni a Mattellel egy Buzz Lightyear-űrhajóssisakon, de nem tudtak jó tervvel előállni. Vagy túl nehéz volt, vagy túl nehezen csukódott, vagy túl nehezen nyílt. A prototípusok gyönyörűek voltak, de nem működtek igazán. Most, a negyedik résznél sikerült egy minden igényt kielégítő játékot készíteni belőle, amelyen vannak LED-fények, és tud beszélni is. Az évek során rájöttek, hogy a gyerekek nemcsak a magukénak akarják tudni a kedvenc karaktereiket, hanem azzá is szeretnének válni, így ebben is próbálnak alternatívákat nyújtani.

Woodyból pedig egy olyan változat készült, amelynek ha hangosan kimondjuk, hogy „Woody, jön valaki!”, a játék pánikolva körülnéz, majd gyorsan a földre veti magát.

A gonosz is kelendő

Az évek során több leckét is megtanultak játéktervezés közben. Az egyik az, hogy nem szabad olyan játékot tervezniük, amely csak egyetlen mutatványra képes, mert azokat a gyerekek nagyon hamar megunják. Sokáig nem bíztak abban, hogy a gonosz karakterekkel is jó eladásokat lehet produkálni, de a Toy Story 3 erre is rácáfolt.

– meséli Jonas Rivera.

Amikor arról esik szó, hogy a filmben feltűnően sok a fiú karakter, és túl kevés a lány, elmondják, hogy ezt ők is tudják, és épp ezért tért vissza Bo Peep, hogy a lányok számára is legyen egy erős, határozott és szerethető karakter, ráadásul az új film gonosza, Gaby Gaby is lány. Amikor a játékgyártó cégekkel tárgyaltak, a Mattel kifejezetten kérte, hogy minél több Bo Peep készüljön különféle verziókban. Ezt leszámítva azonban nem hisznek abban, hogy éles határ lenne a fiúknak és lányoknak való játékok között.

– mondja Jen Tan.