Tessék jól megnézni az alábbi képeket, és egyből érthetőé válik, miért kardoskodom már évek óta amellett, hogy minél több színes autó kerüljön az utcákra. Az Opel Insignia ráadásul egyáltalán nem hivalkodó ezzel a bordó festéssel, mégis már ezzel is kilóg a fekete–fehér–szürke–ezüst dögunalmas utcaképből. Utólag pedig már nagyon sajnáltam, hogy a tesztautó leadásakor nem kattintottam le a parkolóban várakozó aranysárga, illetve a türkizkék színekben pompázó tesókat, amelyek még látványosabbnak bizonyultak.
A tesztre kapott jármű egyébként egészen pontosan egy Opel Insignia Grand Sport, abból is az OPC Line felszereltség, amelyhez egy 165 lóerős, 1,5 literes turbós benzinmotort kaptunk. Aki most elcsodálkozik a lökettérfogat kis méretén, olvassa el régebbi autótesztjeinket is, amelyekből kiderül, hogy ma már egy ekkora erőforrás simán a „nagyobbak” közé tartozik, a teljesítménnyel – némi motorzajt leszámítva – nem is volt probléma, a méretes autóval dinamikusan, lendületesen lehetett közlekedni. De ne szaladjunk előre.
Majdnem öt méter, de nem tűnik drabálisnak (Fotó: Andersen Dávid)
Barátságos, nagy hajó
Az Insignia tekintélyt parancsoló méretei (szűk ötméteres hossz (4897 mm), majdnem 190 centis (1863 mm) szélesség) ellenére nem tűnik drabálisnak, a hossza is legfeljebb azért tűnik fel, mert a többi autónál egy picit jobban kilóg a parkolóhelyről. Emellett a szűk másfél méteres (1455 mm) magasság, plusz az OPC Line csomaghoz járó szoknya hatására laposnak, elnyújtottnak hat, ami fokozza a dinamikus megjelenést. A formavilághoz, na meg a színhez jól passzolnak a 18 colos küllős felnik, amelyektől sportosabbnak hat az autó. Az orrát nézve látható, hogy több márkához hasonlóan az Opelnél is arculatot egységesítettek: a hűtőrácson végighúzódó krómcsíkok közé ékelt embléma visszaköszön a nagyobb és a kisebb modellekről is.
A szoknya miatt laposabbnak, dinamikusabbnak hat (Fotó: Andersen Dávid)
Kényelem, praktikum, ameddig a szem ellát
A beltérben az okos formatervezés és a németes praktikum találkozik a kényelmet biztosító, remek kialakítású ülésekkel. A világos mű(?)bőr(??) ülések fotelként ölelik körbe az embert, az ülőfelületet pedig természetesen fűteni és hűteni is lehet, amely a változékony nyár végi időjárásban értékes extrának bizonyult. Külön tetszett az ülésekhez passzoló, világos színű biztonsági öv is. A hátsó üléseknél is rengeteg a lábtér, még az én 190 centi feletti magasságommal is kényelmesen el lehet férni. Az első utasok könyöktámaszának az hátulján pedig a hátsó utasok is bekapcsolhatják az ülésfűtést, illetve két USB-csatlakozónak köszönhetően a telefonjaikat is tölthetik utazás közben.
A műszerfal és a középkonzol kialakítása példaértékű: ami fizikai gombot kapott a menüben való kotorászás helyett, az valóban olyan funkció, amit általában gyakran használunk, így az autó kezelése és a különféle funkciók állítgatása pillanatok alatt elsajátítható. Egyedül a kormányon kialakított kezelőszervekkel kell egy picit hosszasabban ismerkedni, a fedélzeti számítógép és a zenelejátszó vezérlése ugyanis elsőre nem egyértelmű, így párszor elkapcsoltam az éppen lejátszott számot, amikor a műszerfalon szerettem volna átállítani a kijelzőt. Ha pedig már a zene szóba került: a beépített Bose hangrendszerrel igazi élmény a kedvenc számainkat bömböltetni, az ugyanis még nagyobb hangerőnél is szépen, tisztán szól – egyedül akkor törik meg a varázslat, ha valami rosszabb minőségű mp3-at játszunk le rajta, mert úgy azért kijönnek a bántóbb magas hangok, de a zenei streaming-szolgáltatások világában ez már-már anakronisztikus elképzelésnek tűnik.
Példaértékű az Opel Insignia műszerfalának kialakítása: szép, praktikus és minőségi (Fotó: Andersen Dávid)
Prémium autó lévén az Insigniába már úgynevezett HUD (head-up display) is került, amely a sofőr szeme elé, a szélvédőre vetít pár fontos információt – ezeket mi magunk választhatjuk ki, a sebességmérőtől a vezetéstámogató rendszer adataiig bezárólag –, és külön öröm, hogy ez is kapott saját fizikai gombokat, így pár pöccintéssel testre szabhatjuk, nem kell érte a beállításokban búvárkodni. Természetesen alap a 360 fokban látó kamerarendszer, amellyel gyerekjáték a parkolás.
Szemet gyönyörködtető vonalak (Fotó: Andersen Dávid)
Egyedül a kormány beállításánál jöttem egy picit zavarba, sehol nem találtam ugyanis a magasságállítási lehetőséget, később jöttem csak rá, hogy ezt annyira elegánsan formatervezték bele a kormányoszlopot elnyelő nyílás peremébe, hogy ezért nem találtam meg, ezért utólag visszaszívtam az ezzel kapcsolatban megfogalmazott kritikát; így ugyanis nekem egy picit alacsonyan maradt a kormány a tesztidőszak alatt, de ennyit azért ki lehetett bírni.
Van étvágya, meg hangja is
A másfél literes motorral lehet dinamikusan közlekedni, de ilyenkor azért lehet hallani, ahogy az erőforrás igyekszik megmozdítani a szűk ötméteres karosszériát. Pedig az első generációhoz képest sokat fogyott, de ettől függetlenül a motorzaj néha kellemetlenül behallatszik – ezt a már említett Bose hangcucc képes jótékonyan elfedni. A remek fogású kormányt élmény használni, az autó megbízhatóan jól reagál, a hirtelen manővereket is biztonságosan teljesíti. Remélhetőleg erre nem lesz szükség, mindenesetre a különféle vezetőtámogató rendszerek – adaptív tempomat, ütközés-előrejelző, sávtartó automatika – is ott vannak biztonsági hálónak. A sávtartó automatika végre jól dolgozik, nem zizeg-berreg feleslegesen, de ha esetleg túl közel mennénk a felfestéshez, viszonylag határozottan visszatereli az autót a megfelelő ívre. Ez elsőre ijesztő lehet, később azonban már csak mosolyog az ember, ha megérzi, hogy a digitális őrangyal szolgálatba helyezte magát.
A formás hátsó közel 1500 literre bővíthető csomagteret rejt (Fotó: Andersen Dávid)
Nem száguldozásra tervezték, de nem is arra való, ezzel az egész család utazik inkább, esetleg az üzleti utakra járó anyuka-apuka hajtja valószínűleg hosszú távokon. Ehhez passzol a vezetési élmény, na meg a már említett kényelem is. Bár a másfél literes motor mellé ott a turbó, de azért érezhető, hogy az Insigniának van étvágya: vegyes üzemben 8,8 liter 95-ös benzint fogyasztott, aminél ebben a kategóriában azért akad jobb teljesítmény.
A tesztautó alapára 9,6 millió forint környékén alakul, természetesen különféle extrákkal ezt még feljebb lehet piszkálni – ezen a téren az Opel kifejezetten jó csomagokat állított össze –, de ha például nem ragaszkodunk az automata váltóhoz, azzal több százezer forintot is spórolhatunk. A konkurencia hasonló modelljeihez képest ezzel a középmezőnyben versenyez az Insignia, azaz akad ennél drágább, de olcsóbb ajánlat is. Én a magam részéről egy picivel izmosabb motort kérnék bele, ezen kívül sok minden mást nem változtatnék rajta, a színét pedig biztosan megtartanám.