Ford Puma: ilyen állat pedig van!

Ford Focus kombi: sportkocsi a családnak

Fura szerzet az új Ford Puma, főleg, ha az 1997-től 2001-ig gyártott sportkompakthoz, ha úgy tetszik, városi kupéhoz próbálnánk hasonlítgatni. Ezt azonban nem érdemes megtenni, az új Puma ugyanis köszönőviszonyban sincs a 23 évvel ezelőtti elődjével, noha a nevet a gyáriak szerint az ihlette. Pontosabban a fejlesztés során a látványtervekkel találkozó emberek többsége, akiket a régi Pumára emlékeztetett a most bemutatott… mi is? Crossover-SUV? Városi kompakt? Nehéz behatárolni. 

Emiatt kétkedve hallgattam a név eredetét idéző történetet, de legalábbis kételkedni kezdtem az említett emberek éleslátásában. Az új Puma külsőre ugyanis elég különös jármű, de legalábbis ugyancsak kilóg a Ford egységesített arculatából, akár a Fiestát, akár a Mustangot nézzük, de még a Tourneo Custom kisbusz is jobban passzol a modellpalettába, mint ez a nagyra nyílt szemekkel a világra csodálkozó kisautó. Ha már, akkor leginkább az 1994 és 1998 között gyártott Ford Scorpio jutott róla eszembe, amit annak idején békakirálynak becézett a szaksajtó. Félreértés ne essék, nem csúnya autó a Puma, de szoknom kellett a formavilágát, legalábbis a Ford embléma mögött feltétlenül. 

Nagyra tátott „száj” és kidülledő szemek a Ford Puma orrán (Fotó: Andersen Dávid)

Minek nevezzelek?

Az autóipar fejlődését jól mutatja, hogy a cikk elején említett kis sportkupé ugyanúgy a Ford Fiesta alapjaira épült, mint a mostani Puma: bizony, ennyit nőttek az autók az elmúlt két évtized során. Ja, meg közben amúgy a keblünkre öleltük az egyterűeket, hogy aztán pár év múlva mindenki az oxymoronnak is beillő városi terepjárókat kezdje vásárolni. Napjainkban már a crossover-őrületnek is talán túl vagyunk a javán, mert mintha elkezdtek volna visszaszivárogni a már említett egyterűek a kínálatba. A Pumát azonban még – jobb híján – a crossover szóval kell illetnünk, mert valahol félúton van egy városi kisautó, egy városi kis terepjáró és egy sportosabb… izé… között. 

Ez a trend sem feltétlenül új, ha körülnézünk, szinte minden márka kínálatában találunk hasonló kaliberű járgányt, amelyek azonban általában a nagyobb modellek zsugorított, vagy a kisebb verziók felfújt változatainak tekinthetők. Ennyiből mindenképpen előnye a Pumának, hogy a Ford mérnökei itt nem a nagyító gombot nyomkodták a Photoshopban, hanem nekiültek, és az első csavartól az utolsóig egy teljesen új, ha nem is kategóriát, de új autót terveztek. 

Fekete színben – díszkivlágítással – egészen különleges látványt nyújt a Ford Puma (Fotó: Andersen Dávid)

A külsejéről már ejtettem pár szót, de el lehet rajta időzni még egy darabig. Hátulról határozottabb a fordos életérzés, még ha a műanyag műdiffúzort a legtöbben azért megmosolyogták. Oldalról is szép vonalvezetés jellemzi, a motorház elejétől induló, a hátsó ajtó közepéig húzódó egyenes vonal pedig egészen határozott kiállást biztosít a kocsinak, amit a 18-as felnik, illetve a festetlen kerékívek és küszöb egy picit még magasabbnak láttat – már csak ezért sem lehet egyszerű kisautónak tekinteni. 

Szemből a hatalmas hűtőrács és a két békaszem uralja a látványt, ami, mint említettem, egyáltalán nem csúnya, de egy picit még szokni kell ott középen a Ford emblémát, első blikkre nekem inkább távol-keleti gyártók modelljeit idézi, ha pedig hunyorítok egy picit, német prémiummárkát látok benne (nem a tipikusakat, hanem a még annál is prémiumabbat). Egy biztos: az első Pumákat valószínűleg nagyon meg fogja bámulni az utca népe, ha másért nem, a jól eltalált színek miatt feltétlenül. Pirosat, kéket, sőt, még egy zöld verziót is mutattak belőle a malagai sajtóbemutatón, ez utóbbiról azonban egyelőre még többet nem árulhatok el. 

Lakva ismerszik meg

Hegyek között, völgyek között teszteltük a Ford családi egyterűjét

A kezdeti fenntartásaim viszonylag hamar oszlani kezdtek, miután végre kézbe vehettük a kulcsokat és elindulhattunk a Malaga környéki hegyi utakra a Pumákkal, amelyekből két változat, a 125 lóerős, piros Titanium X, illetve a 155 lóerős, kék ST-Line felszereltségű modelleket próbálhattuk ki. Mindkét változatban egyliteres, úgynevezett mild hybrid motor dolgozik, ami annyit jelent, hogy az elektromos rásegítő rendszer nem extra lóerőket ad hozzá a vezetési élményhez, hanem a motor felpörgetése során segít be a picike, turbós erőforrásnak, így nem alakul ki az úgynevezett turbólyuk, helyette dinamikus gyorsulásban lesz részünk, illetve a környezetet kímélő start/stop rendszer is rendkívül gyorsan kelti életre a motort, ahogy a féket elkezdjük felengedni. 

A kicsi, de erős motorok pedig szépen teszik is a dolgukat, meglepően robbanékonnyá téve a Pumát. Félreértés ne essék, aszfaltot feltépni nem fogunk vele, de a méreteihez képest egészen meglepő dinamizmussal mozog az úton, kifejezetten élmény vezetni.

Előtérben a Ford Puma Titanium X változat, a háttérben egy ST-Line húz el éppen (Fotó: Andersen Dávid)

Ehhez a parádésan eltalált futóművek is hozzájárulnak, a cikk elején linkelt Ford Fiesta ST-teszt után pedig ezen nincs mit csodálkozni, a Fordnál bitang jó futóműveket tudnak csinálni, amelyeknek köszönhetően még ezzel a Fiestánál lényegesen nagyobb járgánnyal is egészen komoly sebességgel lehet bevenni akár a szűkebb kanyarokat is. Pár helyen óvatosabb lettem volna, ha csak egyedül ülök a kocsiban, de mivel mellettem foglalt helyet Szabó Attila, a Ford Magyarország újonnan kinevezett ügyvezetője, első kézből kaptam a tanácsokat, hogy hol és mikor lehet még egy kis extra gázt adni az autónak. Az élesebb kanyarokban jó szolgálatot tett az ST-Line felszereltséghez járó ülések oldaltartása, a Titanium X ülései egy picit kevésbé állják útját az oldalirányú erőhatásoknak. 

A műszerfal – extra tételként – teljesen digitális, és a különféle vezetési módoknak megfelelően más-más grafikai megjelenítést kínál, bár teljesen testre szabni nem lehet, de így is jól néznek ki a különböző módokhoz kitalált vizuális ötletek. Külön pluszpont, hogy a sport módot ezúttal nem fejfájdító vérvörös alapokra helyezték, a piros szín csak afféle kiemelőként funkcionál a szürke háttér előtt. A január végi spanyol időjárás pedig lehetővé tette, hogy a kifejezetten síkos útra szánt Slippery módot is kipróbáljuk, illetve egy elvétett kanyarnak köszönhetően a terepre való Trail mód is jó szolgálatot tett, ennek köszönhetően tudtunk kikecmeregni a sártengerré változott olajfaligetből. 

Egyszerű, de nagyszerű ötletek

A két tesztnap végére sem tudtam nem kisautóként gondolni a Pumára, ennek ellenére négy személy kényelmesen elfér benne, sőt, még a magasabbra nőtt utasok sem fognak szorongani a hátsó üléseken. Ez a már említett karosszéria-kialakításnak köszönhető, hogy az autó hátrafelé csak minimálisan szűkül össze, ezzel megtartva az ugrásra kész „testtartását”.

A legnagyobb poén azonban a csomagtartóban rejtőzik, egyben kiválóan mutatva, hogy a legjobb ötletek olykor néha tényleg a faék egyszerűségű megoldások. A Fordnál ugyanis rájöttek, hogy az autók csomagtartóiba sokszor álló dolgokat is szeretnének berakni a tulajdonosok, de aki próbált már például költözéskor egy nagyobb cserepes növényt személyautóval elszállítani, tudja, hogy miről beszélek. 

A digitális műszerfal a vezetési móddal együtt változik (Fotó: Ford)

A Ford mérnökei éppen ezért azt találták ki, hogy a kalaptartót, amely valószínűleg sok magyar garázsában, fészerében is ott porosodik, egyszerűen felapplikálják a felfelé nyíló csomagtér ajtajára, így ha pakolni akarunk, az nem lesz útban. Oké, hogy nem fogunk rajta nagyjából semmit sem tárolni, de a bólogatós kutyáknak és a nap által fakóra szívott borítójú autóstérképeknek már úgyis lejárt az ideje. 

Ehelyett a csomagtartó padlójának magasságát állítgathatjuk, ügyesen, akár fél kézzel is: felső állásban könnyebb beemelni a táskákat-szatyrokat a csomagtérbe, míg az alsó pozícióba helyezve meg tudjuk növelni a helyet. Ezzel azonban nincs vége, a Ford Puma csomagtartója ugyanis elképesztő, 456 literes, ami ebben a kategóriában bálteremnek számít. Erről részben a már említett padlólemez alá beépített, úgynevezett Megabox gondoskodik, amely önmagában 80 literes. Ide már nem gond beállítani a cserepes páfrányt, de akár a babakocsit vagy a nyuszimotort is elsüllyeszthetjük benne. A legjobb az egészben, hogy a műanyag doboz alján a kád dugójához hasonló lefolyónyílást találunk, így akár egy kirándulás után a sáros cipőket is beledobálhatjuk, otthon pedig könnyedén ki tudjuk tisztítani. Ugyanígy, a Titanium X felszereltségű autókhoz végre kitalálták a cipzáros üléshuzatot, amelyet így pár mozdulattal kikaphatunk a kocsiból, és tisztán, illatosan rakhatjuk vissza. 

Összességében a furcsaságával együtt nagyon szerethető autó lett a Ford Pumából, amely hazánkban a két említett motorral és hatfokozatú manuális váltóval érkezik, tavasszal viszont már automata sebváltós és egy 120 lóerős dízelmotoros változat is megjelenik a piacon. A hivatalos árlista szerint 6,8 milliótól indul majd a Titanium változat, ami már egy kellemesen felszerelt modellt jelent, így bizonyára lesz rá kereslet, már csak az egyedisége okán is.