Hosszú évek óta macskatulajdonos lévén be kell valljam, minden áldott nap hálát adok – elsősorban saját magamnak –, hogy anno igent mondtam arra, hogy két gyerek és két felnőtt mellé költözzön be az otthonunkba egy, majd kettő macska.
Szerintem a kutyások is pontosan így, naponta köszönik meg a sorsnak, hogy kutyusuk személyében egy mindig vidám, mindig őszinte, őket feltétel nélkül imádó és értük rajongó társuk, családtagjuk van. Legyen bármilyen furcsa is, Nepálban még egy hivatalos ünnepnap is van, amely arról szól, hogy a gazdák megköszönik a kutyáknak, hogy a barátaink. A Kuku Tihar egy ötnapos ünnepségsorozat szerves része, és rendszerint mindig a második napra esik.
Kép forrása: Wikipédia
Ilyenkor ünneplőbe öltöztetik kutyájukat – ne kezdj hüledezni, ez zömmel egy virágból font füzért, girlandot jelent. Ennek a virágfüzérnek az elnevezése „Malla”, ami a nepáliak szerint az ember és a kutya összefonódását jelképezi, az elemeit pedig az ima tartja össze. Emellett a gazdik a kutyák homlokára és orrára vörös vagy narancssárga porfestéket (vagyis „tikát”) szórnak, amely áldást hoz mindenkire, aki ezen a napon ilyen kutyát lát. És hát persze a nap legfontosabb eleme, amikor az ember megszentelt étellel kínálja a kutyát. Ezen a napon a létező legfinomabb, legjobb fogásokkal kedveskednek az állatoknak.
A hindu vallásban központi szerepet játszanak a kutyák. Úgy tartják, ők azok az állatok, akik óvják, védik az embert, biztonságot adnak nekik és hallgatnak szavára. Nem véletlen, hogy a Naraka kapuját is kutyák őrzik, mégpedig négyszemű kutyák. A Naraka a hindu vallásban az alvilág szimbóluma, ami annyiban tér el a keresztény vallásban ismert pokoltól, hogy aki a Naraka kapuin átmegy, onnan vissza is térhet, ha valamely rossz karmájának ereje kihuny.