Techichi
Techichi (Fotó: Florilegius/Universal Images Group via Getty Images)
A techichi kutyafajtát a 9. században a toltékok, majd később az aztékok is tenyésztették. Mindkét civilizáció úgy vélte, hogy a techichi misztikus erőkkel rendelkezik, képes betegségeket gyógyítani és a halottakat átvezetni az alvilágba. A kutyák azonban mindezek ellenére különleges lakomák kedvelt főfogása is voltak. A 16. századtól a spanyol hódítók is előszeretettel fogyasztották a techichi húsát, a megmaradt egyedek pedig keveredtek a spanyol kutyafajtákkal, majd fokozatosan kihaltak. Egyes feltételezések szerint ez a kutyafajta lehet a mai csivava őse.
Indián nyúlvadász kutya
Indián nyúlvadász kutya (Fotó: Bildagentur-online / Universal Images Group via Getty Images)
Az indián nyúlvadász kutyákról először felfedezők számoltak be, akik a mai Északnyugat-Kanada területén különböző indián törzseknél találtak rájuk. Úgy vélték, hogy a viking kutyáktól származnak, melyek valószínűleg észak-amerikai prérifarkasokkal keveredtek. Ezek a kicsi, szupergyors kutyák a vadászatban segítették az embereket, de hanyatlásnak indultak, amikor a vadászfeladatokat átvették a fegyverek. A megmaradt kutyák európai fajtákkal kereszteződtek, és bár egyesek szerint ennek a fajtának egy módosult változata még mindig létezik, a legtöbben úgy vélik, hogy az 1800-as évek közepére kihalt.
Salish gyapjas kutya
Salish gyapjas kutya (Fotó: Wikimedia Commons)
A salish gyapjas kutyát a mai Washington állam és Brit Kolumbia területén élő, tengerparti salish nép tenyésztette, valószínűleg több ezer éven át. A juhokhoz hasonlóan nyírták őket, szőrüket pedig gyapjúként kezelték, fonalba fonták, és mindenféle textíliát készítettek belőle. Amikor azonban az 1800-as évek közepén a telepesekkel együtt az európai juhok is beköltöztek, a kutyagyapjú iránti igény csökkent. Néhány kutyát talán még ezután is tartottak társnak, de nem volt igazi ok arra, hogy nagy számban tartsák őket, és a fajta 1940 körül kihalt.
Black and tan terrier
Black and Tan terrier (Fotó: Wikimedia Commons)
Bár a black and tan terrier kihalt, számos jelenlegi fajtán keresztül tovább él. Ez a kétszínű fajta volt az egyik legkorábban elnevezett terrierfajta és az 1600-as években már egész Nagy-Britanniában elterjedt volt, patkány- és élősködővadászként nagy keresletnek örvendett. Ennek ellenére talán túlságosan is sikeres volt – számos más fajtával keresztezték, mint például a manchesteri terrier, a walesi terrier, a skót terrier és a felli terrier. Az 1800-as évek végén a Kennel Club rövid időre felvette az angliai listájára, de az érdeklődés hiánya miatt elvetette. 1900-ra hivatalosan is eltűnt.
Nyárskutya
Nyárskutya (Fotó: 12/Universal Images Group via Getty Images)
A turnspit, vagyis a nyárskutyák dolga az volt, hogy a nagyobb konyhákban óriási, hörcsögkerék-szerű szerkezetekben futottak, mozgatva a kereket, amely a tűz fölött nyárson forgó húst forgatta. Ezek a rövid, görbe lábú kutyák az 1700-as években Európában és Amerikában egyaránt elterjedtek voltak, de 1850-re a tehetősebb otthonokban már nagyrészt mechanikus forgatónyársakkal helyettesítették őket. 1900-ra ez a fajta eltűnt, és csak egyetlen példány, egy Whiskey nevű kitömött kutya maradt meg – mely végül az Abergavenny Múzeumba került.
Angol vízispániel
Angol vízispániel (Fotó: Heritage Art/Heritage Images via Getty Images).
Az angol vízispánielt nem más, mint Shakespeare említette A két veronai nemes című művében a 16. század végén, és már 1802-ben fajtaként írták le. Kedvelt kacsavadász kutya volt. Senki sem tudja pontosan, hogy az angol vízispániel miért tűnt el. Az 1800-as évek végére egyesek úgy gondolták, hogy már kihalt, míg mások úgy vélték, hogy néhány példány megmaradt, és szorgalmazták a tenyésztésüket. Ez nem vált be, és 1930-ra a fajta teljesen kihalt.
St. John’s vízikutya
St. John’s vízikutya (Fotó: Wikimedia Commons)
Ebből a fajtából származik az újfundlandi, a labrador retriever, a golden retriever – tulajdonképpen az összes modern retriever. A St. John’s vízikutyákat már 1790-ben tenyésztették Új-Fundlandon, ahol a halászok munkáját segítették. Az 1800-as évek közepétől azonban Új-Fundland súlyos adókat és korlátozásokat vetett ki a kutyákra, mivel úgy vélték, hogy veszélyeztetik a virágzó juhipart. A hosszú karanténokat előíró új törvények miatt ráadásul nehéz volt kutyákat Nagy-Britanniába vinni. Végül az emberek úgy döntöttek, hogy nem éri meg őket tartani. A fajta megmentésére a 20. században tett utolsó erőfeszítés sikertelen volt, az utolsó két egyed az 1980-as években pusztult el.
Argentin sarki kutya
Argentin sarki kutya (Fotó: Wikimedia Commons)
Az argentin sarki kutya 60 év alatt eltűnt, ezzel a történelem egyik legrövidebb életű fajtája lehetett. Az 1900-as évek közepén célirányosan hozták létre különböző szánhúzó kutyák és hideg időjáráshoz szokott fajták keresztezésével, hogy egy kiváló szánhúzó kutyát fejlesszenek ki az argentin hadsereg Déli-sark körüli expedícióinak vezetésére. Egy szupererős, hidegtűrő kutyát hoztak létre, amely lehetővé tette a további antarktiszi felfedezéseket. 1994-ben azonban kitiltották őket az Antarktiszról, arra hivatkozva, hogy veszélyeztethetik az őshonos állatvilágot. Miután visszatértek Argentínába, a fajta fenntartása már nem volt prioritás, és az utolsó példány 2000 körül elpusztult.
