Sokadik napunk ugyanolyan. Ébredés, reggeli, fogmosás, öltözés, tanulás, ovis foglalkozás, ebéd, tévénézés, közös játszás, vacsora, fürdés, olvasás, alvás. Közben a felnőtteknek munka, home office és éjszakai túlóra, főzés, takarítás, tanítás. Néhány nap elteltével azért vannak már súrlódások, de még derekasan gyűrjük a koronakarantént. Hogy mi lesz egy hét múlva… valószínűleg sokkal feszültebb leszek én és a férjem, a gyerekek pedig jóval türelmetlenebbek egymással és velünk. A folytonos aggódás, az örökös bizonytalanság sokat elvesz az egyébként rengeteg energiámból.
Bunker helyett karantén
Hetti első osztályos, Nuli és Mirkó pedig középső csoportosak. Mindannyian aktívan sportolnak a hét legtöbb napján: lányaink régóta úsznak, kisfiam szeptember óta focizik. Az iskolában mindennapos tesióra és kézilabda, az oviban külön torna és táncóra van. Mindegyiket nagyon szeretik, kitartóan űzik. A gyerekeknek lételeme a szabad levegőn való mozgás, szigorú büntetés megvonni tőlük az önfeledt rohangálást, közös játszást. A mi apróinkat szerintem az átlagnál jóval több mozgásigénnyel áldották meg az égiek, mivel egy kőkemény edzés után sem dőlnek ki. Hihetetlen, mire képes egy fejlődésben lévő test! A nyarainkat vidéken, kertben töltjük, rengeteget kirándulunk, biciklizünk, más városokat fedezünk fel, csak úgy sétálunk, amerre látunk. Gyakorlatilag az év minden napján kimozdulunk a szabadba.
Néhány „aprócska”, egészen „elhanyagolható” változtatással ez a mai napig működik. Zöldövezetben, csöndes helyen élünk, ahol nincs tömeg az utcákon, ahol nem kell egymást kerülgetnünk. Új napirendünkbe épp ezért iktattam be a tornaórát. Minden délelőtt negyven perces edzést tartok a gyerekeknek a házunktól öt méterre lévő parkban (edzést…na jó, felelevenítem az általános iskolából rám ragadt gyakorlatokat). Szigorúan kartávolságra egymástól végezzük a négyüteműt, és futás közben is betartjuk az egymás közti két métert. Ha véletlen kontaktusba kerülnek egymással, akkor rögtön fertőtlenítek, és semmiféle tárgyi játékot nem vonok be az órai munkába. Irtóra élvezik, jó látni a lelkesedésük!
Amikor még lehetett együtt sétálni, mostanában Bingó gyerekek nélkül megy le
Van egy majdnem tizenöt éves kutyánk, akivel naponta kétszer megyünk sétálni. Bingót a gyerekek napok óta nem kísérhetik el, pedig imádnak vele lófrálni. Most viszont csak a férjem vagy én indulunk vele útnak kétszer húsz perc erejéig. A férjem is már inkább itthonról dolgozik, de néha még be kell mennie a munkahelyére. Ő az, aki vásárol akkor, ha már tényleg kell. Teszi mindezt kizárólag autóval, pedig a koronavírus előtti időkben szívesebben járt trolival. Rendkívül elővigyázatosak vagyunk, és kérlek benneteket, hogy továbbra is maradjatok otthon! Ha mégis ki kell merészkednetek, akkor azt csakis magatok és mások maximális megóvásával tegyétek!
Gyerekeinknek még meg sem kottyant az elmúlt egy hét. Viszont a koronavírusról minden nap kíváncsiskodnak, így sokat beszélgetünk velük erről. Őszintén, saját korosztályuknak megfelelően válaszolunk minden kérdésükre. Igyekszünk távol tartani őket a rádiós és televíziós híradásoktól, de most őket nemcsak megvédeni kötelességünk, hanem tájékoztatni is! Tegnap bunki helyett karantént építettek a nappaliba, és bizony már a képzőművészeti alkotásaikba is beszivárgott ez a biológiai organizmus. Nincs nap, hogy ne izolálnának egy új vírust.
Egy elsős így képzeli el a vírust
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mi a szerencsések közé tartozunk: tudunk itthonról dolgozni, nem vesztettük el a munkánkat, a gyerekeinket sem kell másra bízni. Áldott állapot ez a mostani helyzetben! Mindenkinek változott az élete, most mindenkinek nehéz. Nincs napszak, hogy ne jutnának eszembe az egészségügyi dolgozók, a szociális munkások, az élelmiszerboltok alkalmazottai vagy azok, akiknek a lába alól a héten hirtelen kicsúszott a talaj. Belegondolni is szörnyű! Ez a rengeteg negatív hír, tömeges szorongás, félelem a holnaptól, rettegés a bizonytalantól minden napunkra rányomja bélyegét. Muszáj erőt merítenünk valahonnan. Egymásból. A következő részben arról mesélek, nekünk hogyan sikerül ennyi baj közt mégis nevetni, belekapaszkodni egymásba, és némi napsugarat elcsípni az egyre sűrűsödő viharfelhők közt.
Olvasd el a karanténnapló eddigi részeit:
Így kezdődött a home office és home schooling
Elindult a tanulás is