Becsöngettek a koronakaranténban

Az első iskola- és óvodamentes napunk olyanra sikerült, akár a nyári szünet valahányadik napja. A laissez-faire pedagógia elvét követve gyakorlatilag mindent megengedtem a gyerekeknek. Akkor ébredtek, amikor nekik jólesett, akkor játszottak, amikor akartak, és azt, amit csak szerettek volna. Így rengeteget tudtam előredolgozni, és úgy éreztem: ennyi szünet megengedett, néha igenis jó semmittenni. De most elérkezett az öntörvényű hatalom, itt az ideje a hazai megszorításoknak!

Az első napokban még mindenki élvezi (Fotó: Magánarchívum)

Első koronakaranténunkban töltött napunkat egész sokáig kihúztuk a Mézga családdal. Nem számoltam ugyan, de szerintem egy tucat részt is megnéztünk egyhuzamban. Ovisaim kedvence mégis Győrfi Pál mondandója a koronavírusról. Akárhol bukkanjon föl, gyerekeim mindig nagyon megörülnek neki, és figyelmesen végighallgatják. Komolyan veszik! Aztán figyelmeztetnek, hogy még tovább mossam a kezem, legalább háromszor énekeljem el közben a Boci, boci, tarkát, mert elsős lányunk osztályfőnöke így tanította. Így is teszek, és ajánlom mindenkinek. 

Home suli, home ovi, home office – az élet koronavírus idején

Hétfő délután sétáltunk közösen egy órát, de kedden délután már leültem, és összeállítottam egy hozzávetőleges napirendet. Nagylányunk hétéves, kislányunk és kisfiunk öt. Képtelenség lenne hosszabb ideig csak úgy belelétezgetni a nagyvilágba. Bár én hetekig ellennék az eddig elolvasatlan könyveimmel és az HBO GO-val egy szál pizsamában, de anyaként ez tudományos-fantasztikus. Ráadásul közben megérkeztek az iskolából az első online tananyagok. Nincs összehasonlítási alapom, de meg kell hagyni, hogy a mi sulink igazgatója és pedagógusai nagyon gyorsan reagáltak mindenre, a tájékoztatás és az igen precízen összeállított tananyag kifogástalan. Tehát elsős lányunknak itthon is becsöngettek. Jókedvvel, bőséggel belevágott a laptop suliba, és kedd délután már nevetgélések és hangos kacajok közepette nézte a matektanár jól megkomponált saját videóit, és élvezettel oldotta meg az írás-olvasás feladatokat online. Egyelőre odavan értük. 

Ötéveseim ezalatt Youtube-videókat nézegettek. Nem vagyok híve a kütyüzésnek, tényleg csak nagy ritkán kapják meg a gyerekek a mi telefonjainkat, és akkor is csak logikai játékot játszhatnak, néha zenét hallgathatnak és nézhetnek okostévén. Ez most értelemszerűen változik. Kisebbjeink óvónője elküldte minden szülőnek azokat a játékos feladatokat, mondókákat, énekeket, kézműves anyagokat, amiket az oviban vettek volna, elsőként a víz világnapja köré fonva. Most itthon próbálok papírmedúzát hajtogatni, ami – biztos vagyok benne  – Ildikó néninek ezerszer jobban megy, mint nekem. Viszont Gryllus Vilmos Csepp, csepp, cseperegjében verhetetlen vagyok. 

Eddig minden patent, de nem mondom, hogy nincs bennem félsz. Csak két napon vagyunk túl. Messze még a tűrésküszöb. Tartok attól, meddig lehet ennyi gyereket gyakorlatilag börtönbe zárva tartani, meddig nem fognak hiányozni nekik a barátaik, a velük való játszás és beszélgetés, az aktív sport. Meddig lesznek ennyire szófogadók és fegyelmezettek? Félek attól is, hogy a férjem és én egy-két hét után kipurcanunk az éjszakai home office-ban, és attól is, hogy a tehetetlenségtől mikor ugrunk egymás torkának banális hülyeségek miatt. Szóval csak kérdéseim vannak, mégis nagyon bizakodó vagyok, tartson bármeddig ez az egész.

Most is mindenkit arra kérnék, hogy maradjon otthon! Segítsünk az időseknek, kérdezzük meg, hogy bevásárolhatunk-e nekik, felhívjuk-e őket olykor telefonon. Mi megtettük. Szerencsére még mind a négy nagyszülőm él, de mindannyian nyolcvan év felettiek. Aggódom értük, bár nekik ki sem kell lépniük az otthonukból, ami valamelyest megnyugtat. Továbbra is fegyelmezetten betartjuk a különböző óvintézkedéseket, komolyan vesszük a járványhelyzetet! Tényleg mindenki csak akkor mozduljon ki, ha nagyon muszáj, de akkor is csak óvatosan! Én holnap megteszem ezt a gyerekekkel, amiről majd a következő fejezetben mesélek. De addig is: otthon lenni jó!

Még több a karanténról:

Karantént rendezhetnek be a kiürített kollégiumokban
Nem mindegy, ha puskázik a gyerek a távoktatásban?
Stresszcsökkentés karantén alatt