A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk.
Részletes leírás
Hát, vagy legalábbis nagyon máshogy. Elmerültünk a teljesen értelmetlen személyes honlapok és pörgő-forgó-villódzó gifek rég letűnt korszakában.
Aki már 20-25 évvel ezelőtt is használta az internetet, az emlékezhet rá, hogy micsoda önfeledt barkácshangulat uralkodott akkoriban a világhálón. Egymást érték a személyes ottlapok, a rajongói vagy tematikus oldalak, illetve az egyéb amatőr próbálkozások, rendszerint valamelyik ingyenes tárhelyszolgáltatónál; a külföldiek közül alighanem a geocities, valamint az angelfire lehetett a legnépszerűbb, itthonról meg az extra és a nexus. Közös jellemzője volt ezeknek az internetes ősoldalaknak, hogy mindegyik, de tényleg szinte kivétel nélkül mindegyik tele volt zsúfolva apró, színes, pörgő-forgó animált gifekkel, szürreális 3D-grafikákkal, paintben összegányolt rossz minőségű rajzokkal-fotókkal, és más, nem ritkán teljesen értelmezhetetlen és indokolatlan furcsaságokkal, amelyeknek köszönhetően a web 1.0 időnként nem kimondottan egy futurisztikus információs szupersztrádára emlékeztetett, hanem inkább valami elfelejtett csehszlovák mesefilmre.
Az internetescsináld magad giccsdekoráció műfaja – hol ironikus, hol pedig teljesen komoly formában – persze ma is él és virul (sőt, sok tekintetben megint egyre jobban emlékeztet a 20 évvel ezelőtti állapotokra), azonban sufnihonlapok és az ezeket díszítő lehetetlen mütyürök kora sajnos már jó ideje leáldozott; csak a romok maradtak abból az egykor virágzó, nagy civilizációból, amely például ezt a csodát kitermelte magából:
De semmi vész, ugyanis itt van egy oldal, a beszédes nevű Internet Arcaheology (internetes régészet), amely pont azért jött létre, hogy a romok alól kibányászható vizuális műtárgyakat összegyűjtse, katalogizálja és afféle virtuális múzeumként megőrizze az utókornak. Ahogy ők írják a bemutatkozó manifesztójukban:
Ellentétben a kézzelfogható tárgyi leletekkel foglalkozó hagyományos régészettel, az internetes régészet műtárgyai digitálisak, tehát sokkal múlandóbbak és átmenetibbek. Azonban úgy gondoljuk, hogy ezek a műtárgyak nem kevésbé fontosak, mint mondjuk a Lascaux-i barlangfestmények. Megmutatják a manapság mindenütt jelen lévő internetes kultúra eredetét; hogy honnan indultunk és hogy milyen messzire is jutottunk.
Apró csavar a történetben, hogy egyébként az Internet Archaeology sem egy mai darab: több mint egy évtizede alapították, és pár éve már nem is nagyon frissül. Szóval elképzelhető, hogy egy idő után majd maga a múzeum is bekerül egy másik múzeumba; vagy, ahogy az lenni szokott, egy nap nyom nélkül tűnik el az internetről. De amíg itt van, addig nyugodtan gyönyörködjünk ezekben a csodás remekművekben. Egyik-másik talán ismerős is lesz valahonnan.
