1907 novemberében bejárta csaknem az egész világsajtót a hír, miszerint:
Berlinben – sokak ámulatára – munkába állt az első női taxisofőr!
(vagy taxisofőrnő)
Amit akkor még nyilván nem taxisofőrnek hívtak, hanem magyarul többnyire bérkocsisnak vagy automobil-bérkocsivezetőnek (sőt: géperejű bérkocsivezetőnek!), de ez a lényegen nem sokat változtat: az egy csapásra híressé vált chauffeuse ugyanis egy áramvonalas automobilt vezetett, amelyen pénzért embereket szállított, szóval egész nyugodtan nevezhetjük taxisofőrnek. Ráadásul – és ezt a kijelentést különösebb utánajárás nélkül is meg merjük kockáztatni – az, hogy ő volt az első női taxisofőr Berlinben, valószínűleg egyúttal azt is jelenti, hogy ő volt az első (vagy egyik első) női taxisofőr az egész világon. Elvégre a német főváros már akkoriban is élen járt a trenddiktálásban.
Frau von Papp, az első női taxisofőr (Fotó: loc.gov)
A kisebb szenzációt (és persze felhördülést) okozó szép berlini sofőr személye számunkra pedig azért is különösen érdekes, mert Magyarországról származott: a hazai újságokban csak dr. Pappnéként emlegették, külföldön meg Frau von Pappként vagy Frau Pappként (a lánykori neve vagy akár csak a keresztneve sajnos nem derül ki). Nagyjából a harmincas éveiben járó, kétgyermekes özvegyasszony volt, afféle deklasszált úrinő, aki férje, a vagyonos ügyvéd és földbirtokos halála után életében először kénytelen volt munkát vállalni, hogy eltartsa magát és a gyermekeit (hogy pontosan mi vezetett idáig, arról nem írnak az újságok, de gyanítjuk, hogy vagy a Papp család forgatta ki valahogy az örökségből, vagy pedig a néhai férj verte magát – a kordivatnak megfelelően – súlyos kártyaadósságokba vagy valami hasonlóba). Szerencsére Pappné nem ijedt meg a kihívásoktól.
A kocsija mellett pózoló Pappné (Fotó: oldthing.ch)
Az angol Daily Mail korabeli cikke szerint a taxiengedélyét egy izzasztó gyakorlati vizsga után nyerte el, amelynek során számot kellett adnia helyismeretéről, valamint az autóvezetési képességeiről, és mivel Frau von Papp a város legforgalmasabb pontjain is roppant magabiztosan és higgadtan navigálta az automobilt, még külön dicséretet is kapott és a műveletet felügyelő két rendőrtől. Pár nappal később pedig már az egyenruhájában, vagyis kék zubbonyban, fekete-fehér bőrsapkában és kék szoknyában fuvarozta a berlinieket. Ahogy a Tolnai Világlapja írta:
Megtanulta az automobilvezetők tudományát és fényes sikerrel tette le a képesítő vizsgát, pedig a bizottság nagyon is szigorúan bánt el vele. A minap volt az első nyilvános utja. Este hét órától reggel hat óráig szakadatlanul volt dolga és ezen az első éjjelen 120 márkát keresett. A férfikollégái nem irigykedtek rá, sőt virágcsokorral üdvözölték az első női soffőrt.
Pappné a Tolnai Világlapjában
Aztán később (jóval később) Budapesten is megjelentek a női taxisok (akiket úgy nagyjából 1910-től már tényleg taxisoknak hívtak, és nem bérkocsisoknak). Az első fecske egy mindössze 22 éves, korábban sikeres táncosnő-énekesnő, Masznik Gyuláné, született Fehér Erzsébet (művésznevén: Fehér Zizi) lehetett, aki 1925-ben, bizonyos bővebben nem részletezett anyagi okokból hátat fordított a színpadnak, és felcsapott sofőrnek. A művésznő így vallott erről a szokatlan pályamódosításról:
Táncosnő voltam. Ugye, furcsa dolog és képzelheti, mily nagy az út a selyemruhától a taxisoffőr bőrkabátjáig. De megtettem ezt az utat és nem is bánom, mert dolgozni akarok, mert élni akarok. És tulajdonképpen az ideám onnan származik, hogy sokat jártam moziba és főleg amerikai filmeket néztem. Imádom az amerikai filmeket. És imádom az amerikai nők sportszerűségét, az amerikai nők — férfiasságát. Csodáltam, hogy hogy végeznek komoly férfiaknak való munkát, hogyan kezelnek gépeket, hogyan dolgoznak gyárakban és hogyan vezetnek — autót. Egyszer egy ilyen autós film után, amelyben százhúsz kilométeres sebességgel robogott egy amerikai lady és három férfi hiába üldözte, nem bírta elérni, hazaérve, elhatároztam, hogy én is autót fogok vezetni. De nem passzióból, mint az a sportlady, hanem kenyérkeresetből, mert azt hiszem ez az embereket kétszeresen fogja izgatni, hogyha egy szép nő ül a volánnál.Hamarosan beiratkoztam a technológiára, ahol nemcsak az autóvezetést tanultam meg, hanem a gép szerelését is. és magam állítottam össze egy autót az első csavartól az utolsóig. Azután letettem a soffőrvizsgát is. Gondolhatja, hogy milyen jól tudtam mindent, mert a bizottság, mondhatnám nem valami szívesen egyezett bele, hogy egész Európában éppen itt Budapesten legyen az első női autótaxi sofför. De olyan jól tudtam mindent, hogy szó nélkül átengedtek. Volt egy kis megspórolt pénzem, bementem a Cyklop-garázsba és vettem egy automobilt — részletre. Megbíztak bennem és ideadták az autót, bízva abban, hogyha jól dolgozom, majd lefizethetem a további részleteket. Jaj Istenkém, csak lefizethessem…
Mondjuk ez nem igazán akadályozta meg a kommunistákat abban, hogy pont negyedszázaddal később, azaz 1950-ben, a Haladás nevű remek újságban büszkén bemutassák a Magyar Népköztársaság első női taxisofőrjét, a 21 éves, Budapesten dolgozó Binét Évát, aki vékony kis kezével erősen és határozottan fogja a J. A. 476. számú szürketaxi volánját. Éváról megtudhatjuk, hogy már az iskolában is szenvedélyesen érdekelte a fizika és minden, ami műszerrel és géppel kapcsolatos, korábban dolgozott konyhalányként és raktárosként is, majd beiratkozott egy hathetes autóvezetési tanfolyamra – ahol eleinte bizalmatlanul fogadták –, és levizsgázott teherkocsivezetésből, aztán pedig elvégzett egy középfokú szakmai továbbképzőt – így lett belőle sofőr. Állítása szerint az utasok nem nagyon csodálkoznak azon, hogy egy női vezető mellé ülnek be a taxiba, bár egy férfinek okozott néhány kellemetlen percet a felismerés:
„minap egy ittas férfi ült be a kocsiba, útközben egy kissé kijózanodott és azt mondta, rettenetesen szégyelli magát, hogy átlumpolt éjszaka után dolgozó nő viszi haza.”
Nők a volán mögött:
- Primadonnák Versenye: így száguldoztak a boldog békeidők dívái Budapest utcáin
- Férfiakkal bunyózott és autóversenyeket nyert, majd a Gestapo verőembere lett az olimpiai bajnoknő
- Jutta Kleinschmidt: a Dakar-rali máig egyetlen női győztese a filmvásznon is taxizott