Tokhje hercegnő 1912-ben születt Kodzsong, a korábbi koreai császár és egyik ágyasa, Jang Gui-in lányaként és egyben utolsó gyermekeként. Születésekor Korea már a Japán Birodalom része volt. A japánok egészen 1917-ig nem ismerték el hercegnőként, mivel édesanyja nem a császárné volt. Édesapja rajongásig szerette a kis Tokhjét, aki számára még egy saját óvodát is létrehozott, ahová rajta kívül nemesi családok gyermekei járhattak. Kodzsong azonban 1919-ben elhunyt. Temetésén hatalmas tömeg vonult az utcákra és kiadták a függetlenségi nyilatkozatot. A Japánból érkezett katonai egységek és a koreai hadsereg azonban felszámolta a megmozdulást, majd brutális megtorlás következett.
A fiatal Tokhje hercegnő (Forrás: Wikimedia Commons)
A hercegnőt 1925-ben Japánba vitték, hivatalosan tanulmányainak folytatása céljából, valójában azonban inkább azért, mert a japánok nem szerették volna, ha a kis hercegnő reflektorfényben marad. A csendes és gyengécske lány ebben az időszakban szinte teljesen elszigetelődött. 1930-ban édesanyja is meghalt, a temetésére pedig ideiglenesen visszatérhetett Koreába, ám rangjának megfelelő ruházatot még ott sem viselhetett.
Tokhje hercegnő 1923 körül (Forrás: Wikimedia Commons)
Ezt követően egyik bátyja, Un herceg tokiói házába költözött, ebben az időszakban jelentkeztek az első mentális problémái. Alvajáró lett, majd pedig az orvosok skizofréniát diagnosztizáltak nála. Ennek ellenére Taisó japán császár felesége elrendezett házasságba kényszerítette egy Sō Takejuki nevű japán arisztokratával. A következő évben megszületett a lányuk, Masae. Tokhje mentális betegsége azonban súlyosbodott, ezért elmegyógyintézetbe küldték és évekre ott is maradt.
Tokhje hercegnő és férje, Sō Takejuki (Forrás: Wikimedia Commons)
Japán vereségével a második világháborúban Korea ismét függetlenné vált, férje pedig elvesztette nemesi címét. Házasságuk sosem volt boldog, az ötvenes évek elejére azonban végképp elhidegültek egymástól, 1953-ban hivatalosan is elváltak. Lányuk, Masae azonban nem tudta feldolgozni szülei válását. 1956-ban búcsúlevelet írt, majd eltűnt. Soha többé nem találták meg, minden valószínűség szerint önkezével vetett véget az életének.
Lánya elvesztését követően Tokhje hercegnő egészségi állapota tovább romlott. 1962-ben, 27 év után, a dél-koreai kormány meghívására visszatérhetett hazájába. Sírva érkezett meg szülőföldjére és mentális állapota dacára is pontosan emlékezett a bonyolult udvari protokollra. Innentől fogva Un koronaherceggel és családjával élt, és rendszeresen kezelték a Szöuli Nemzeti Egyetem Kórházban. Élete utolsó éveiben már afáziában szenvedett. 1989-ben, 76 éves korában, egy súlyos megfázás szövődményeinek következtében hunyt el.
1995-ben Szöulban mutatták be az életéből készült színdarabot, Heo Jinsul koreai énekes pedig Rose Of Tears című 2010-es dalával tisztelgett az emléke előtt. 2016-ban Az utolsó hercegnő (Deokhyeongju) címmel megfilmesítették az életét.
Még több királyi élettörténet
- Koncentrációs táborban halt meg az utolsó olasz király nővére, Savoyai Mafalda hercegnő
- Ez az igazság Qajar hercegnőről, akinek szépsége miatt 13 férfi lett öngyilkos
- Egymás mellett pihen Magyarország utolsó királyának és királynéjának szíve