„Engem megigézett a császárné, nem pusztán személyes varázsával és a kegyes személyiségéből áradó kedvességével, hanem szellemi erejével is, mely a vele folytatott beszélgetésekből felragyogott” – ezekkel a kedves szavakkal jellemezte báró Alfred von Margutti Magyarország utolsó királynéját, aki csupán két évig volt az ország első asszonya.

Zita Bourbon–pármai hercegnő 1892. május 9-én született Viareggióban, Olaszországban. Apja, Róbert az utolsó uralkodó, trónjától 1859-ben megfosztott pármai herceg, anyja, Mária Antónia portugál infánsnő volt. Mindössze 19 éves volt, amikor IV. Károly ausztriai főherceg felesége lett. Ugyan az uralkodói pároknál ez nem volt annyira megszokott, ők valóban szerelmesek voltak egymásba. Még gyermekként találkoztak először, majd amikor évekkel később újra látták egymást, hamarosan egymásba szerettek. „Nagyon összebarátkoztunk, és természetesen boldogok voltunk, hogy újra meg újra találkozunk… Károly főherceg… még serényebbnek mutatkozott, amikor 1910 őszén fülébe jutott a pletyka, hogy jegyben járok egy távoli spanyol rokonommal, Don Jaime madridi herceggel.” Károly osztrák főherceg 1911. június 13-án megkérte Zita hercegnő kezét. Az eljegyzés után Károly nevelőjének azt írta, ő a legboldogabb ember a földön, mert „ilyen jegyese a világon nincs senkinek”.

„Nem tudom elképzelni, hogy lenne még egy olyan pár a világon, akik annyira szeretnék egymást, mint te meg én!”

– mondta egyszer Zitának férje.

Házasságuk harmadik évében Károly egykori gyámja, Ferenc Ferdinánd meggyilkolása után trónörökössé lépett elő, majd miután Ferenc József császár 1916-ban elhunyt, ő került a trónra, és december 16-án I. Károly magyar király néven koronázták meg a budavári Mátyás templomban.

IV. Károly és felesége, Zita (Fotó: George Rinhart / Corbis via Getty Images)

Lemondani soha, soha, soha!

Miután 1918-ban, a háború elvesztése után felbomlott az Osztrák–Magyar Monarchia, IV. Károly lemondott az osztrák császári trónról, illetve magyar kormányzásba való beleszólási jogáról, azonban a magyar trónról formálisan nem mondott le. 

„Egy uralkodó sohasem mondhat le. Trónjától megfosztani lehet, uralkodói jogait megvonni tőle lehet. Ez rendben van. Mert ez merő erőszak. De ez nem kötelezi arra, hogy elismerje: elvesztette uralkodói jogait. Engedhet az erőszaknak, attól függően, milyen időben és milyen körülmények közé kerül, de lemondani soha, soha, soha! Inkább itt pusztulok veled, de majd jön Ottó. És ha mindannyiunknak pusztulnia kell is, akad még Habsburg elegendő.”

– mondta felesége, Zita.

A pár, hogy elkerülje az internálást, svájci emigrációba vonult. Ugyan Károly 1921-ben kétszer is megpróbálta visszaszerezni trónját, nem járt sikerrel. A második királypuccs után  Madeira szigetére szállították őket, gyermekeik 1922 februárjában csatlakoztak hozzájuk.

IV. Károly, Zita magyar királyné, és fiuk, Habsburg Ottó a koronázás után (Fotó: Photo12 / Universal Images Group via Getty Images)

IV. Károly 1922. április 1-jén spanyolnáthában meghalt. „Mostantól fogva azon munkálkodjunk, hogy újra láthassuk egymást az égben!” – szóltak a búcsúszavak a férfi halálos ágyánál.

Az éppen nyolcadik gyermekével, Erzsébettel várandós, özvegyül maradt Zitának XIII. Alfonz spanyol király sietett a segítségére. Spanyolországot 1929-ben hagyta el a család, és Belgiumba költöztek, de miután 1940 májusában az országot megszállták a németek, új otthonukat is el kellett hagyniuk. Még a nyáron New Yorkba utaztak, majd kanadai Québecben éltek, és 1948-ban az Egyesült Államokban telepedett le, majd ötvenes években visszatért Európába.

„Mister, harminc éve egyetlen perc sem volt, hogy nem gondoltam volna Európára, harminc éven át nem volt olyan nap, mikor ne lettem volna Bécsben vagy Budapesten” – nyilatkozta még akkor, amikor a tengerentúlon élt. De hiába költözött vissza az öreg kontinensre, Ausztriába jó ideig még nem látogathatott el.

„Kilencvenéves az utolsó magyar királyné, akiről a bécsi lapok természetesen, mint osztrák császárnéról emlékeznek meg… Száműzetésének hatvanhárom éve óta nem tehette lábát Ausztria földjére, most azonban, mintegy születésnapi ajándékul, megkapja az osztrák kormány engedélyét Ausztriába való visszatérésére, részben a spanyol király közbenjárására. A császári-királyi özvegy, amilyen gyakran csak teheti, kocsin Liechtensteinen át az osztrák határra viteti magát, egészen a határsorompóig. Tekintete végigsiklik az osztrák tájon, melynek belátható részén minden házat, minden fát ismer és nem tud betelni a látottakkal… Egyedüli kívánsága az, hogy mint Ausztria utolsó császárnéja hazájában haljon meg, s testét ott helyezzék örök nyugalomra”

– írja 1982-ben a Californiai Magyarság. Öt évvel később 95. születésnapját több mint száz családtagja, gyermekei, unokái és dédunokái társaságában ünnepelte.

Zita magyar és cseh királyné, osztrák császárné (Fotó: RDB/ullstein bild via Getty Images)

Zita, aki szeretett férje halála után csak feketében járt, 1962-ben Svájcban, az osztrák határhoz közel található Zizersben telepedett le, és  havi 1300 svájci frankért bérelte a Szent János-apátságban kialakított idősek otthonának a 95. számú lakosztályát.

„Az alaposan kitakarított szobában jó magasan a falon Károly császárt ábrázoló pasztellportré és valahol egy rajzszöggel kitűzött képeslap, amely a schönbrunni kastélyt ábrázolja. A szoba melletti tíz négyzetméternyi üvegveranda az előszobából közelíthető meg. Fekete-fehér televízió van a lakó- és fogadószobául szolgáló helyiségben. A lenti, barokk berendezésű nagy hallban csak akkor van fogadás, ha császárhű osztrákokkal megrakott autóbuszok gördülnek be az otthon elé”

–  így írt 1982-ben a Die Zeit német újság arról, hogyan is élt Zita a zizersi ferences rendi kolostorban.

Zita, Magyarország utolsó királynéja édesanyja, Mária Antónia infánsnő, parmai hercegné halála után költözött a zizersi ferencesrendi kolostorba (Fotó: Blick / RDB /ullstein bild via Getty Images)

Az utolsó út

Az utolsó magyar királyné  1989. március 14-én hunyt el 96 éves korában, és 1989. április 1-jén, férje halálának 67. évfordulóján helyezték örök nyugalomra az osztrák fővárosban. Teste a bécsi kapucinusok templomának kriptájában (Kaisergruft) pihen, szívét pedig kérésére a svájci Muri Apátság Loreto-kápolnájában őrzik férjéével együtt. 20 évvel halála után Yves Le Saux, Le Mans püspöke elindította az utolsó osztrák császárné, magyar királyné boldoggá avatásának folyamatát.

Élete utolsó éveit ebben a kolostorban töltötte (Fotó: Blick / RDB / ullstein bild via Getty Images, 1978)

További cikkek az európai uralkodóházakról:

• II. Erzsébet anyósa apácaruhában járt és rengeteget dohányzott
• Stuart Anna, a királynő, akinek élete kicsit sem volt mesébe illő
• Az önjelölt királynő, az adócsaló és a gyilkos – ismerjétek meg az európai királyi családok fekete bárányait