A Hamupipőke mesét mindenki ismeri: szegény árva lány, akit a mostohája és mostohatestvérei mostoha körülmények között tartanak, majd a tündérkeresztanya jön és egy éjszakára szép ruhát ad rá, tökből hintót farag neki, hogy elcsavarja a herceg fejét. Lesz aztán bonyodalom az üvegcipellővel, ami leesik Hamupipőke lábáról éjfélkor menekülés közben, mert haza kellett érnie, mielőtt tökké válik a hintó újra. A cipellő miatt aztán a fél ország cipőpróbálásba kezd, hogy a szőke herceg megtalálja élete szerelmét.
Régóta aktuális történet
A jól ismert Disney Hamupipőke egyáltalán nem az, mint mondjuk amit az őseinknek meséltek gyerekkorukban. A barátságosabb Hamupipőke 1950 óta van csak a köztudatban, amikor a Disney kihozta a finomított, a gyerekek érzékeny lelkéhez igazított, kihipózott verziót a mozikban. Az igazi Hamupipőke eredetét nem olyan könnyű előkeríteni, mert a karakter évezredek óta felbukkan a különböző kultúrákban változatos formában. És néha az a cipellő nem is üvegből van.
A Hamupipőkének valójában két arca van: az egyik az európai népmesékben fejlődött és lett az a mese, amiben egy szép bálteremben táncol a szegény árva leány, a másik pedig az az évszázadokkal ezelőtti cselekmény, ami kultúrákon keresztül alakult és formálódott. A történet az elnyomásból szabadulást és egy másik társadalmi osztállyal való házasságot mutatja be, ahogy egy olyan családból menti meg a főszereplőt a szerelem, ahol gyűlölet és mérgező közeg veszi körül. Ez az üzenet olyan erőteljes és annyira aktuális tudott maradni az idők során, hogy nem is lehetett más a sorsa, mint hogy folyamatos változásban, az adott kultúrára aktualizálva fennmaradjon és számtalan verziója legyen. Azért a Hamupipőke változataiban az általában megegyezik – bár sok esetben a főszereplő neve is más –, hogy a hősnő házasság segítségével emelkedik ki alacsony társadalmi státuszából. Ez utóbbi mondjuk most már nem túl jó üzenet a lányainknak, amikor épp arra szeretnénk nevelni őket, hogy ne függjenek senkitől és saját erőből elérhetik mindazt, amit az életben szeretnének, de ettől most eltekintünk.
A Disney Hamupipőkéje 1950-ben (Kép: IMDb)
A görög és a kínai Hamupipőke
A feljegyzések szerint az első Hamupipőkéhez hasonló történet a görögöknél bukkant fel az Kr. e. 6-7. században. Ebben az eredeti sztoriban egy görög kurtizán, Rhodopis egyik cipőjét ellopja egy sas és elrepül vele egészen Egyiptomig, hogy a király ölébe ejtse. A király persze nem látja, hogy egy sas dobálózik cipőkkel, úgyhogy mennyei kinyilatkoztatásnak veszi, hogy derült égből érkezett az ölébe egy női cipő, ezért elindul megkeresni a cipő gazdáját. Amikor megtalálja a kurtizánt, elveszi feleségül, felemelve ezzel a trónra a legalacsonyabb társadalmi osztályból a nőt.
Egy másik Hamupipőke változatot a 9. századból ismerünk Kínából. Ebben a mesében Ye Xian a hősnőnk (és a mese címe is ez), és az alapsztori szinte megegyezik a most ismerttel: gazdag apa, elhunyt anya, apa új nőt hoz a házhoz két gonosz lányával együtt, majd az apa meghal és Ye Xiant szolgaként tartja a mostohacsalád. Az egyik nagy különbség, hogy nincs tündérkeresztanya, vannak helyette viszont varázslatos halcsontok, amik teljesítik Ye Xian kívánságát és eljut a segítségükkel az újévi fesztiválra egy csodás ruhában és aranycipőben, ami hasonlít egy aranyhalra. Ahogy a görög Rhodopis esetében, úgy Ye Xian meséjében is az uralkodó kezébe kerül az öltözékből az egyik cipő, mert Ye Xian menekülőre fogja a dolgot attól való félelmében, hogy felismeri a mostohája. A király beleszeret az elhagyott cipőbe, mert annyira apró méretű, és ennek örömére kiállítja egy pavilonban. Ye Xian elszökik a pavilonba, rábeszéli a királyt, hogy engedje neki felpróbálni a cipellőt, és amikor illik a lábára, az uralkodó azonnal feleségül veszi, a gonosz mostohát pedig halálra kövezik.
Az európai verzió sem épp mai gyerek
Az egyik legérdekesebb adat, hogy több mint 500 változata létezik csak Európában a Hamupipőkének, és a legelterjedtebb, mai is ismert változata Franciaországból származik. A meseváltozatok közül a 17. századból származó, Cenerentola című olasz mese az, ami a legtöbb hasonlóságot mutatja a modern mesével – gonosz mostoha és testvérek, varázslat és elveszett cipő –, de egy árnyalatnyival sötétebb formában tálalva. A történetben Zezolla, a hősnő megszökik a királytól, aki el akarja venni feleségül, ezért hajtóvadászat indul ellene, ami azzal végződik, hogy elkapják a nőt. Szó sincs beteljesült szerelemről, inkább kényszerházasság és hat nagyon gonosz mostohatestvér áll a mese középpontjában.
Az olasz mese után 60 évvel jelent meg a köztudatban a francia Hamupipőke, Cendrillon címmel, Charles Perrault tollából – ő az az író, akit a tündérmesék atyjának tartanak –, amiben már az összes szereplő megjelenik, akikkel a rá következő 400 évben a Hamupipőke mesét azonosítani fogják Európában. Nála bukkan fel az üvegcipellő, a tökhintó és a tündérkeresztanya – alapvetően minden, amiből aztán a Disney a mai Hamupipőkét kreálta.
1830 körül így képzelték el a Hamupipőkét a Grimm-testvérek Aschenputtel című meséjében (Kép: Hulton Archive/Getty Images)
Hamupipőke és a szőke herceg 1697-ben cipőpróba közben, háttérben a gonosz mostohacsaláddal (Kép: Culture Club/Getty Images)
Francia illusztráció 1835-ből, melyen Hamupipőke tündérkeresztanyja faragja a tököt, hogy hintó legyen belőle (Kép: Culture Club/Getty Images)
A Grimm-testvérek Aschenputtel meséjében egy 1909-es illusztráció Hamupipőkéről a bálban (Kép: Historica Graphica Collection/Heritage Images/Getty Images)
Maud Trube illusztrációja 1920-ból a Hamupipőkéhez (Kép: Transcendental Graphics/Getty Images)
Horror és mostohák
A Grimm-testérek Hamupipőke verziója Aschenputtel címen – amit egyébként a nápolyi Giambattista Basile is lejegyzett –, kissé brutálisra sikerült. Perrault története után több mint 100 évvel érkezett az életünkbe, a 19. században. Az Aschenputtel egy sokkal sötétebb mese, mint amit ma Hamupipőkeként ismerünk, és nem tündérkeresztanya, hanem egy fa kap mágikus tulajdonságokat, mely az édesanya sírján nőtt. Az apa figurája pedig nem hiányzó szülőként, hanem elhanyagoló apaként jelenik meg, aki érzéketlenül figyeli a lánya szenvedéseit. Nem kerüli el a horror sem ezt a verziót: a mostohatestvérek megcsonkolják a saját lábujjaikat, hogy beleférjenek a cipőbe – ami nem üvegből, hanem aranyból van –, aztán a hősnő persze hozzámegy aztán a herceghez. Az esküvőn a mostohatestvérek lesznek a koszorúslányok, akiknek a szemét kivájják a galambok a ceremónia során és vak koldusként végzik az út szélén. Csodálatos esti mese.
Bár a fentiek alapján azt feltételezhetnénk, hogy a Hamupipőke történetek találták fel a mostohaanyával való ijesztgetést a mesékben, de valójában nem ez a helyzet. A mostohák alakja a 17. századból ered a mesékben, köztük a Hófehérke és a Jancsi és Juliska történetekben is gonoszként jelenik meg, aki tönkreteszi a főhős életét. Ezekben a sztorikban közös vonás az, hogy a mostoha főellensége a hősnő, leginkább azért, mert a mostohalánya emlékezteti a nőt a férje előző házasságára. A mesékben ismétlődő karaktereknek pedig általában van a valóságban is alapja, még ha nem is kínoztak meg akkoriban a mostohák gyerekeket, azért jó eséllyel az alapellentét mostoha és mostohalány között gyakoribb volt, mint manapság, így kerülhetett bele a konfliktus felnagyítva a mesékbe. Ennek megértéséhez azt is jó tudni, hogy régen nem a válás miatt voltak mostohahelyzetben a mostohák, hanem mert gyakori volt, hogy belehalt az édesanya a szülésbe, így került új anya kívülről a családba. Anyagi okai is voltak az ellentétnek, ugyanis a férj halála után a gyerek örökölt, akinek nem volt vérségi kapcsolata az új mostohaanyával, így az kisemmizve végezhette.
Osztálykülönbségek és társadalomkritika
Ha leásunk a mélyéig, akkor Hamupipőke meséje arról szól, hogy a nők milyen szinten függtek a férfiaktól régen – anyagilag és társadalmi helyzetben, elfogadottságban is. Hamupipőke a mese elején még egy tehetős apuka kedvenc lánya, egy felső középosztálybeli fiatal hölgy, akinek szépek a kilátásai. De amikor az édesanyja meghal és apuka újra megházasodik, a helyzete a családon belül hirtelen megváltozik, és az teljesen kikerül a fókuszból, hogy neki találjanak egy jó férjet, akivel boldogan élhet, míg meg nem hal, azaz elvesznek azok a pompás kilátások a jövőjére nézve. Márpedig az alapsztori szerint a gazdag, jó rangban lévő férj az egyetlen megoldás arra, hogy egy nőnek jobb legyen a társadalmi és anyagi helyzete, hogy biztonságban éljen.
A Perrault-féle Hamupipőkében ez a társadalomkritika még élesebben megjelenik, mert egyenesen arra mutat rá, hogy ha egy nő szép és kedves, akkor jobb életet érdemelhet ki magának. Az 1950-es Disney-feldolgozás abban az időben jelent meg, amikor a nők számára a valóságban is inkább a házasságon keresztül volt remény a jobb életkörülményekre, nem pedig a munka segítségével. Talán ezért is tudtak annyira kapcsolódni hozzá nemcsak a kislányok, de az anyukák is, és ezért maradt meg ez a verzió máig a fejünkben, mint a Hamupipőke.
Filmeket ajánlunk:
- 50 szuper, 90 perc játékidőn belüli film azoknak, akiknek drága az idejük
- Daniel Radcliffe bizarr szerepekkel szabadult ki Harry Potter árnyékából
- Ne sírj a Lucifer után, nézd inkább ezt az 5 sorozatot helyette!