Magyar térhódítás a Marson 6 éven belül? – interjú Dr. Mátyás Bence asztrobiológussal, aki 750 milliót kért a Cápák között befektetőitől

A Mars meghódítása az elmúlt években egyre valóságosabb célkitűzésként jelent meg, főként, mióta Elon Musk a fejébe vette, hogy 2050-re egymillió embert küld a vörös bolygóra egy új, földön kívüli élet lehetőségét kínálva. Mondhatjuk persze, ezek csak szavak, ám ha szkeptikusan is állunk a témához, láthatjuk, egyre többen, egyre nagyobb összegeket fektetnek az űrkutatásba. Megtérülő üzletnek tűnik, melybe (azt mondják) érdemes idejében beszállni, egy magyar versenyző pedig rajthoz is állt. Dr. Mátyás Bence asztrobiológus az RTL Klub Cápák között műsorában mutatta be üzleti vállalkozását, melynek végcélja, hogy növények szállítására és elültetésére alkalmas rakétakapszulákat juttassanak a Marsra. 

2 millió eurós (átszámítva kb. 750 millió forintos) befektetést kértél a Cápák között vállalkozóitól a projektedre, melynek távlati célja, hogy részese legyen a Mars terraformálásának. Kezdjük az elején, mit jelent a terraformálás?

A terraformálás annyit tesz, hogy földszerűvé alakítjuk egy idegen bolygón a klimatikus és környezeti feltételeket annyira, hogy akár szkafander nélkül is életben tudjon maradni az ember – ez a végcél. A Mars esetén már hosszú évek óta zajlanak kísérletek erre nézve, a különböző űrügynökségek és jelentős magán rakétacégek, mint a NASA vagy a SpaceX, üvegburaszerű építmények, úgynevezett dómok létrehozását tervezik, ahová beköltözhetnek majd az emberek.

Elon Musk szerint mindez 2050-re már meg is fog valósulni.

Sokan szeretnek grandiózus kijelentéseket tenni a témában, mint hogy 2050-re már emberi kolóniák fognak a Marson dómokban élni. Én úgy látom, érdemesebb lenne máshonnan közelíteni és nem az emberek betelepítésével kezdeni a Mars terraformálását. Egyik dómos kísérlet sem sikerült a Földön, szimulációban sem. 

Mi a te javaslatod?

Alapvetően két irány rajzolódik ki. A NASA hivatalosan korábbi életjeleket keres más égitesteken, vizsgálja, elemzi a lehetőségeket, tevékenysége nagyon óvatos és emiatt lassú is. A SpaceX-et ezzel szemben egy jóval vakmerőbb célkitűzés hajtja, és viszonylag rövid időn belül már embereket küldene a Marsra. Én a kettő közé helyezem el magunkat, a terraformálást úgy gondolom, más szinten érdemes elkezdeni, a valódi sikerhez pedig a résztvevők együttgondolkodása is szükséges. Az ESA-s projektek (ESA = Eurpoean Space Agency, Európai Űrügynökség) esetén ezt különösen fontosnak érzem. Ezeknek a projekteknek az összessége teremtheti meg a lehetőséget rá, hogy a terraformálás a kellő mértékben megvalósuljon az emberi kolóniák érkezéséhez.

Mik ezek a projektek?

Az Európai Űrügynökség több kutatást is végez párhuzamosan annak érdekében, hogy felmelegedjen a bolygó, és a mágneses mező helyreálljon, például csúnya szóval szmogot csinálnak a Mars felszínén a folyamat gyorsításához. A Mars terraformálása azonban nagyon nehéz feladat, a klímája igen zord, légköre rendkívül ritka, ami több más problémával is párosul, például a bolygó stabilitáshiányával. Ezeket a nehézségeket minél előbb meg kell oldani, mely a mi projektünk sikerességében is kulcsszerepet tölt be, de az emberi kolóniák utaztatása szempontjából is fontos.  

Hogyan kapcsolódik ehhez a ti munkátok?

A vállalkozásunk több lábon áll, amelyek közül az egyik egy olyan rakéta kifejlesztése, mely alkalmas növények szállítására, majd a marsi talajba fúródva lehetővé teszi azok gyökeresedését. Valószínűleg Magyarországon az egyetlen űrszállítás főtevékenységgel rendelkező vállalkozás vagyunk, tavaly novemberben alapultunk, így kimondottan startup vállalkozásnak számítunk.

Ha csak pár hónapja alapítottátok a céget, honnan a szükséges ismeret, mely ehhez a grandiózus vállalkozáshoz szükséges?

Tevékenységünket hétévnyi alapkutatás előzte meg különböző egyetemeken. Az asztrobiológia felé az equadori Universidad Politécnica Salesiana intézményben eltöltött időszak során kerültem közel, itt volt egy közös projektem a NASA Jet Propulsion Laboratory egyik munkatársával – ez a Naprendszer robotikus kutatásának vezető központja – amelynek során többféle asztrobiológiai problémával ismerkedtem meg. Ezt még számos más kutatás követte az elmúlt években, amelyekre alapozva úgy döntöttünk, megalapítjuk a vállalkozásunkat. 

Miért fontos az, hogy növényeket ültessünk a Marson, és ti milyen megoldáson dolgoztok?

Azon dolgozunk, hogy a terraformálás elemeként a növények közvetlenül léphessenek kapcsolatba a marsi környezettel, amiben a speciális kialakítású kapszulánk segíti és védi őket. A marsi pólusokon időnként akár -120 Celsius fok is lehet a felszíni hőmérséklet, és egész egyszerűen kifagy a szén-dioxid a légkörből. Mint más projekteknek, nekünk is az a célunk, hogy több üvegházhatású gáz kerüljön kibocsátásra, mint amennyi az éjszaka folyamán elszökik, hogy így meginduljon a bolygó felmelegedése. Szerencsére a szén-dioxidnak, mint üvegházhatású gáznak, van egy olyan jó tulajdonsága, hogy lefelé száll, így alulról-felfelé haladva tölti fel a talajt. Az elképzelésünk az, hogy olyan földi mikroorganizmusokat juttatunk a marsi talajba, amelyek felélénkítik a talajbiológiai életet, és ennek következtében fokozott mértékben termelődnek majd üvegházhatású gázok.

Nem számít mindez durva beavatkozásnak egy idegen bolygó életébe? Kvázi környezetszennyezésnek is felfogható, még ha az emberiség szempontjából jó célt is szolgál.

Sokan ágálnak ellene, mondván, hogy beszennyezünk egy idegen bolygót, azonban az már nem kérdés a tudomány számára, hogy van szerves anyag a Marson. Minél több robotot küldünk oda, annál több földi mikrobát viszünk magunkkal akaratlanul is. Ezen a ponton kapcsolódnánk be mi, felvállalva, hogy ez történik, és a felszín helyett megpróbáljuk a felszín alá bejuttatni a mikrobákat, elősegítve a terraformálást. Ami most történik a Marson, történelmi jelentőségű. Ott vannak az amerikaiak, a kínaiak, az arabok, hatalmas technológiai robbanás szemtanúi vagyunk. Kicsit olyasmi történik most, mint amikor Amerikát fedezték fel. Ha például magyar kapszula landol bárhol a Marson, akkor 10 kilométeres körzetben senki nem közelítheti meg azt a kutatási területet, kvázi egy magyar térhódítás fog történni. Ez a térhódítás iránti vágy pedig belénk van kódolva. Akárhogy is nézzük, az emberiség túlszaporodik, túlfogyaszt. Nem lehet visszamenni a barlangba. Másrészt a Mars egy gyakorlóterep, a mai technológia számára leginkább alkalmas terep arra, hogy átütő eredményeket érjünk el az űrszállításban, ami alapfeltétele a világűr még távolabbi pontjai elérésének. 

Hogyan képzeljük el a rakétát, amit fejlesztetek?

Nagyon leegyszerűsítve olyan, mint egy saját hajtóművel rendelkező üvegház, amibe előkezelt növényeket ültetünk, majd juttatjuk őket fel bennük a Marsra. A szállításukat a bolygóig űrhajónak kell végeznie, ott azonban elég, ha kidobják őket adott magasságból, és a rakétakapszuláknak kell képesnek lenniük a pontos landolásra, majd a talajba fúródásra. A növények egyébként ebből a kapszulából nem kerülnek ki, a levél sosem nyúlik ki, hisz nem is arról van szó, hogy közvetlenül oxigént akarnánk juttatni ily módon a marsi légkörbe. A kapszulába egy speciális ültetőcserepet helyezünk, aminek labirintusszerű héjszerkezete van, így a gyökerek nem egyből érintkeznek a talajjal, hanem kifelé haladva lehetőségük van fokozatosan hozzászokni a marsi körülményekhez. Persze még így is előfordulhat, hogy elfagynak a gyökerek az extrém hideg időszakokban, azonban úgy számolunk, hogy az új gyökérhajtások számára így is megfelelőek lesznek a körülmények a növekedéshez. 

Hogy áll a rakétának a fejlesztése?

Már zajlanak a földi tesztelések, különböző minőségű talajokon, a lazább, homokostól egészen a kemény, jeges talajig. Ezek során rengeteg paramétert kell vizsgálnunk, többek között, hogy milyen sebességgel kell végezni a landolást, mennyi nyitóernyő szükséges hozzá, hogyan, és milyen mélyre kell befúródnia a rakétának ahhoz, hogy a növény gyökeresedése meginduljon a talajban. 

Milyen növény alkalmas rá, hogy útra keljen a Marsra?

Ez részben titok, annyit árulhatok el róla, hogy az antarktikai éghajlaton életben maradó növények, a fásszárúak, örökzöldek típusából választjuk ki. Ezek jobban bírják a marsi talaj pH-ját, és zárt rendszerben hasonlóan kezelhetőek, mint egy bonsai. Annak érdekében, hogy minél nagyobb gyökerük legyen, minél hamarabb hozzászokjanak a marsi talajhoz, gyökérnövekedési hormonokat is kapnak.

Mikorra várható, hogy indulásra készen áll az első rakéta, benne a növénnyel?

Úgy látjuk, hat éven belül indulhat az első flotta.

A Cápák között műsorban azonban nem ehhez a konkrét rakétafejlesztéshez kerestél befektetőket. Hogyan kapcsolódik az ott bemutatott szerkezet a növények Marsra juttatásához?

Két további fejlesztésben is érdekeltek vagyunk, melyek önálló projektekként is felfoghatók, de szorosan kapcsolódnak a növények űrszállításához. Fejlesztünk egy szenzort, úgynevezett microchip elektroforézist, hogy a növényi stressz-szintet és a talajban lejátszódó folyamatokat mérni tudjuk. Ez alapvetés, hisz minden adatot, megfigyelést távolról kell tudnunk elvégezni a növényekkel kapcsolatban, és annak érdekében, hogy minél tovább életben tudjuk tartani őket az űrutazás alatt és a landolást követően is, az egyes betegségekre utaló jeleket már azok bekövetkezése előtt detektálnunk kell.

Gyanítom, ennek az eszköznek van a jelen, földi körülmények között is hasznosítható módja.

Természetesen. Léteznek már ilyen berendezések, elektroforézissel nem csak mi foglalkozunk, az űrügynökségek vagy más magáncégek is végeznek ilyen irányú fejlesztéseket, csak mi más felhasználási területen akarjuk bevetni. Maga a technológia tehát multifunkcionális. A mi műszerünk, a Genesis 1:11 előnye, hogy kicsi, hordozható, így alkalmas helyszíni mérésekre, gyorsabb és egyszerűbb vizsgálatot tesz lehetővé, azonban célunk, hogy a jelenlegi modellünket továbbfejlesszük, szeretnénk egy digitális kijelzővel ellátni, ami a kezelését egyszerűbbé tenné. Ehhez kerestünk a műsorban is befektetőket. Földi körülmények közt a jelenlegi szerkezetünk már most is használható az egészségügy, a gyógyszergyártás területén, például egyes vérvizsgálatok elvégzésére, de talajszennyezettségi és szennyvízvizsgálatok elvégzésére is alkalmas. Egy megrendelőnk például egykori, veszélyes hulladéklerakó-telepek helyén történő szennyvízvizsgálatokhoz vásárolt ilyen készüléket. 

Mi a másik fejlesztés, amivel foglalkoztok?

A növények űrutaztatása megköveteli a legkorszerűbb stresszindikátorok feltérképezését is, szintén annak érdekében, hogy a növény minél hosszabb ideig életben maradhasson. Erre fut ki a fejlesztésünk, de a részeredmények önállóan is értékesíthetők. Az egyik legígéretesebb stresszjelzők a növények esetén a szabad cukrok, jelenleg azonban nagyon kevés nyílt hozzáférésű áll rendelkezésre, miközben a tápanyaghiány vagy a betegségek okozta növényi stresszhez kapcsolódóan már jóval a betegség megjelenése előtt jelzést kaphatnánk általuk a problémáról. Feladatunk ezért egyrészt ezeknek a szabad cukroknak a beazonosítása, egy nyílt adatbázis kialakítása, másrészt annak a piaci potenciálnak a kiaknázása, amit a kutatás rejt, ugyanis olyan biomarkerek képződnek az eljárás során, amik a gyógyszergyártásban és a rákkutatásban is úttörő szerepet töltenek be. Eddigi kutatásaink során már három glikánstruktúrát detektáltunk.

Alig pár napja, hogy elítélték a Theranos alapítóját, Elizabeth Holmest csalás miatt, aki 700 millió dollárt gyűjtött össze azt állítva, hogy képes olyan technológiát kifejleszteni, mely egy csepp vérből kimutatja a rákot. Ígéreteiből azonban semmi nem lett. A Cápák is felhozták ezt a párhuzamot a műsorban, és mint kiemelték, a konkrét üzletkötés előtt még további egyeztetésekre van szükség, hogy átlássák a tevékenységeteket. Milyen megnyugtató adatokkal tudsz nekik szolgálni arról, hogy az esetleges befektetésük valóban megtérül?

Minden szavam és állításom tudományos alapokon nyugszik, utánanézhető, leellenőrizhető, úgy mint a Wiley, és a Taylor and Francis kiadóknál, ahol komoly és független szakmai zsűri bírálata után kerül közlésre bármilyen kutatói eredmény; esetleg összegyűjtve a Web of Science és Scopus tudományos adatbázisokban. Nemrég eddigi kutatási eredményeinket, meglepően nagy részletességgel egy csokorba foglalták egy magyar nyelvű cikkben is. Aki veszi erre a fáradtságot, látni fogja, hogy valóban komoly kutatások állnak a hátunk mögött, aki erre nem hajlandó, azt úgyis hiába győzködném, csak felszínes, gyorsan elérhető információk alapján fog, könnyen lehet, hogy téves véleményt formálni. Az üzletfeleink azonban úgy gondolom, ennél körültekintőbben tájékozódnak.

Miért döntöttél úgy, hogy Magyarországon indítod el a vállalkozást, mikor sok évig dolgoztál más országokban kutatóként?

Sokan azt hiszik, külföldön könnyebb, de én úgy látom, mindenhol ugyanolyan könnyű vagy épp nehéz egy vállalkozást sikerre vinni. Lehet, hogy egy kis lokálpatriótaság is van benne, és nagyon különleges érzés volt bejegyezni elsőként űrszállítással foglalkozó céget itthon, a saját épületembe. Másrészt ezen a területen úgy vettem észre, mindenhol elismert, magyar szakemberekbe botlani, akikkel igenis érdemes összefogni, együttműködni. Nagyon szeretném ezt a projektet magyar érdekeltségű befektetőkkel végigcsinálni, ameddig csak lehet.

Tegyük fel, hogy mindezek a K+F tevékenységek sikeresek lesznek, elkészül a szállításra képes rakéta, és a műszerek is megfelelnek a kívánalmaknak. Ekkor még mindig szükségetek lesz egy űrhajóra, ami elrepíti a Marsig, ahhoz pedig rengeteg pénz kell. 

Azt gyanítom, eljutunk egy olyan szintre, mint a SpaxeX, hogy szükség lesz egy állami űrügynökségre a projekt befejezéséhez, ezért valamilyen szinten be kell olvadnunk. Hogy ez az Európai Űrügynökség, a NASA, vagy valamelyik másik lesz, nem tudom, de úgy látom, ez lesz a vége. Egy holdi tesztelés még talán megoldható magántőke-finanszírozással, de egy marsi expdíciót így már nem lehet véghezvinni. Nagyon nagy dolgot kell lerakni az asztalra ahhoz is, hogy odáig eljussunk. Ha be tudjuk mutatni, hogy a rakétánk nemcsak képes befúródni akár sziklás talajba is, de a műveletet pontosan, a szükséges mértékben, módon, helyen hajtja végre, akkor nyílhat lehetőség rá, hogy például a NASA vagy akár a SpaceX felkarolja a projektet. Egy hatalmas nagy exit lesz a vége, szerencsés esetben úgy, hogy valamilyen vezetői szinten benne maradhatok.

Mindenki az űrbe vágyik

• Tényleg kilőtték az űrbe a Star Trek Kirk kapitányát
• Mission Impossible? Tom Cruise a világűrben forgatná következő filmjét