2018. október 29. és 2019. március 10. hosszú időre beírták magukat a légi közlekedés történelemkönyvébe. Előtte úgy tűnt, hogy a légi közlekedés minden eddiginél biztonságosabbá vált, egy komplett év telt el úgy, hogy nem zuhant le egyetlen nagyobb utasszállító gép sem. Aztán hirtelen minden megváltozott, és a vállalat, ami korábban arról lett ismert, hogy a világ legbiztonságosabb repülőgépeiért felelős, hirtelen a figyelem középpontjában találta magát.
A földre parancsolt Boeing 737 Max típusú gépek végül húsz hónapon át – a részletes kivizsgálás végeztéig – nem kaptak felszállási engedélyt, és mire újra repülhettek, a vállalat már húszmilliárd dolláros direkt veszteséget könyvelhetett el emiatt, ám ez a szám indirekt módon már a 60 milliárd dollárt is elérte, ugyanis a világ légitársaságai 1200 Boeing 737 Max gép rendelését mondták vissza. A világ bizalma megingott a híres amerikai repülőgépgyár iránt, a Zuhanás: A Boeing-ügy címen a Netflix választékában bemutatott dokumentumfilm pedig részletesen elmagyarázza, hogy miért.
Jelenetfotó a Zuhanás: A Boeing-ügy című dokumentumfilmből (Fotó: Netflix)
A kapzsiság átvette az uralmat
A másfél órás film első félórája még nagyjából ismerős lesz azoknak, akik szorgalmasan követték az üggyel kapcsolatos híreket. Megemlékeznek a két, gyors egymásutánban bekövetkező tragédiáról, bemutatják, hogyan reagált rájuk a sajtó és a Boeing (utóbbi próbálta inkább a pilótákra hárítani a felelősséget), megszólalnak az áldozatok hozzátartozói, és kapunk egy rövid magyarázatot is arról, hogy mi az a furcsa MCAS stabilizáló rendszer, ami végül a balesetekhez vezetett. A film érdemi, újdonságokkal is szolgáló része ezután következik.
Ebben Rory Kennedy rendező volt Boeing-alkalmazottak segítségével mutatja be ezt a hatalmas, sokáig rendkívül innovatívnak számító vállalatot és annak működését, valamint azt, hogy a biztonság hosszú évtizedeken át mennyire fontos szerepet töltött be náluk, gyakorlatilag mindenek felett állt. Aztán jött a kilencvenes évek, és a fúzió a McDonnell Douglas céggel, akik teljesen átalakították a Boeing vezetését. Már nem az innováción és a biztonságon, hanem a minél nagyobb profiton volt a hangsúly. Sorra iktatták ki a minőségellenőröket (a film egyik megdöbbentő jelenetében elmondják, hogy az éppen mutatott csarnok területén korábban 15 minőségellenőr dolgozott, és ez a szám egyre (!) esett vissza), és a céget szándékosan helyezték át Seattle-ből Chicagóba, hogy így szabaduljanak meg a vezetőket rendszeresen kritizáló mérnökeiktől, a helyettük felvett új mérnökök kapcsán pedig elintézték, hogy a lehető legkisebb hatalommal rendelkezzenek a céges struktúrában. A hanyagság odáig fajult, hogy az egyik elmesélt esetben egy komplett létrát hagytak bent a szerelők a repülőgép egy kritikus részén, és csak puszta szerencse volt, hogy repüléskor nem csapódott oda semminek, amiben végzetes kárt okozhatott volna.
Versenyhelyzet és kapkodás
Az új hozzáállás vezetett a Boeing 737 Max problémáihoz is. A modellel az Airbus alacsonyabb fogyasztású modelljének népszerűsége miatt rukkoltak elő, és igyekeztek nagyon gyorsan reagálni. Új gép tervezése helyett gyakorlatilag a már több évtizede sikeres 737-es szériájukat fejlesztették tovább úgy, hogy ők is alacsonyabb fogyasztást produkáljanak, ami a légitársaságoknál lényeges szempont, amikor egy modell mellett döntenek. Ehhez újra kellett tervezniük a hajtóművet, csakhogy fennállt a veszélye annak, hogy a nagyobb hajtóművek a gépet egy bizonyos dőlésszögnél hátrabillenthetik. Ennek ellensúlyozására került be az úgynevezett MCAS rendszer, ami ilyenkor lehúzta a gépet, csakhogy ezt a rendszert gyakorlatilag eltitkolták a pilóták elől, mert ha előtérbe helyezik, pilótaképzéseket kellett volna tartaniuk, amik sokba kerülnek, így pedig megspórolhatták mindezt.
Maga az MCAS-t is összecsapva, egyetlen érzékelőre támaszkodva építették be, így ha ez az érzékelő elromlott és rossz adatokat közvetített a gépnek, az könnyen balesethez vezethetett, mint ahogy az 2018-ban és 2019-ben meg is történt. A film legdurvább pillanatai közé tartozik, amikor kiderül, hogy a Boeinget figyelmeztették, hogy amennyiben nem változtatnak a rendszeren, átlagosan kétévente fog lezuhanni egy Boeing 737 Max a nagyvilágban, ám ők erre nem reagáltak semmit, gyakorlatilag úgy viselkedtek, mint akik elfogadták, hogy akkor ez lesz. Szerencsejátékot űztek, és arra tettek fel mindent, hogy nem lesznek balesetek, csakhogy nem jött be nekik. A film hosszan mutatja be, hogy a Boeing vezetői hogyan próbálták szándékosan lassítani a vizsgálatokat, és mennyire nem törődtek azzal, hogy a döntéseik és a céges kultúrájuk átalakítása/lebutítása milyen áldozatokkal jár. A Zuhanás: A Boeing-ügy egy látlelet arról, hová vezet a profit állandó hajszolása és a kapzsiság.
A Zuhanás: A Boeing-ügy című dokumentumfilm a Netflix kínálatában látható.