A sorozatot eladni számodra ugyanolyan fontos, mint elkészíteni?
Hogyne, persze. Szeretnék a különböző típusú nézőknek különböző okokat adni arra, hogy nézzék. A sorozatban sokféle karakter van, sokféle sors és sokféle társadalmi osztály képviselteti magát ’85 Magyarországából. A munkámnak a népszerűsítés is a velejárója, ez teljesen természetes.
Szentgyörgyi Bálint (Fotó: HBO/The Orbital Strangers Project)
Ezek szerint A besúgót öttől kilencvenéves korig bárkinek tudnád ajánlani?
Én nagyon bízom abban, hogy mindenki találhat benne magának valamit. Tovább is megyek: azt figyeltem meg, hogy ma már különböző képernyőket néz a család minden tagja. A nagyi a híradót nézi a tévében, a gyerek a telefont nyomogatja, az egyik szülő ezt a sorozatot nézi, a másik meg azt a sorozatot, és a szolgáltatók különböző demográfiákat céloznak azzal, hogy kit mi köt le. Eltűnni látszik az a fajta élmény, hogy a család együtt nézzen valamit, és legyen egy olyan produkció, ami mindenkinek ad valamit, amit aztán családilag meg lehet beszélni. Akkor lennék a legboldogabb, ha A besúgó ezt valahogy visszahozná, és generációk néznék együtt. Reményeim szerint érzelmileg mindenki tud azonosulni a sorozat hőseivel, és izgalmas lesz követni a kalandjaikat. Ugyanakkor ez egy történelmi sorozat, és örülnék, ha a magyar történelem kapcsán egyfajta diskurzust indítana el a családokon belül.
Az, hogy ekkora hangsúlyt fektetsz a sorozatod eladására, szerinted fontos volt ahhoz, hogy kívülállóként az HBO zöld lámpát adjon a sorozattervedre?
Szerintem ott inkább az volt a fontos, hogy nagyon-nagyon pontos vízióval rendelkeztem arról, hogy mit szeretnék elérni és mit szeretnék megmutatni. Meg tudtam mutatni, hogy számomra nem büdös a munka, ugyanis már akkor bevittem egy sufnituning pilotot és négyepizódnyi forgatókönyvet, amikor ezt még senki nem kérte tőlem és senki nem fizetett érte. Emellett arról is volt elképzelésem, hogy hogyan nézzen ki A besúgó: hogy mozgatnám a kamerát és milyen vizuális logika van abban, ahogyan fel szeretném építeni a sorozat képi világát. Egy filmkészítő munkája általában kettős. Egyrészt el kell képzelnie, hogy mi az a történet, amit el szeretne mondani, és hogyan szeretné azt elmondani, másrészt pedig tudnia kell kommunikálni a stábbal, mivel az elképzelésedet szét kell törnöd részfeladatokká, ugyanis ezekből a részfeladatokból áll össze a vágószobában mindaz, ami sokáig csak a fejedben létezett. Amikor a fejedben lévő egységes képet szétbontottad feladat-puzzle darabokra a stábnak, majd ennek eredményét újra összeállítod a vágószobában, akkor pedig már a közönséggel kommunikálsz.
Patkós Márton, Váradi Gergely és Szász Júlia A besúgó forgatásán (Fotó: HBO/The Orbital Strangers Project)
Mesélnél kicsit a hátteredről? Mit csináltál azelőtt, hogy elkezdtél volna dolgozni az HBO-nak A besúgón?
Az életemnek majdnem felét Nyugat-Európában töltöttem. Húszéves voltam, amikor hazajöttem egy hátizsákkal és azzal a céllal, hogy az első filmemet, azt a bizonyos „így jöttem” filmet itt készítsem el, azt az alkotást, ami teli van a mondanivalómmal. Ebből lett aztán A besúgó. Nem végeztem filmes sulit, autodidakta vagyok: a filmszakmában elvállaltam minden munkát, amit csak el lehetett. Voltam statiszta és kávét is hordtam csak azért, hogy a filmkészítés közelében lehessek. Hiszem, hogy az ember úgy tud a leginkább tanulni, ha valós felelősség nyomja a vállát. A valós felelősség számomra a munka volt, vagyis én munka közben tanultam, és az így tanult leckék számomra sokkal jobban rögzülnek. Tényleg minden részével foglalkoztam a filmkészítésnek: az első munkám során műhavat pucoltam egy ablakról egy karácsonyi reklámban. Aztán eljött egy pont, amikor úgy éreztem, hogy eleget tudok már ahhoz, hogy megmutatkozzam. Ez összekapcsolódott azzal, hogy egész életemben rengeteget olvastam, nagyon szerettem a történelmet és régóta tudtam, hogy a XX. század Magyarországán játszódik majd az a történelmi film, amivel majd be szeretnék mutatkozni. Megírtam a pilotot azzal az ötlettel, hogy leforgatjuk majd sufnituningban, hiszen tudtam, hogy korábbi tapasztalatok híján nem számíthatok arra, hogy valaki majd pénzt ad nekem arra, hogy leforgathassam. Nem kisjátékfilmet akartam forgatni, nem nagyjátékfilmet, hanem egy sorozat első részét. Az volt a terv, hogy a leforgatott pilottal a zsebemben körbetelefonálom a Google-ből kinézett portatelefonszámokat az összes magyar tévécsatornához és próbálok vevőt keresni rá. Evidens módon az HBO volt a listám tetején, hiszen talán itt a legalkotócentrikusabb a légkör, és itt lehet a leghasználhatóbb költségvetésből dolgozni. Betelefonáltam az HBO portájára, ahol elmagyaráztam a portásnak, hogy van egy 42 perces pilotom, és szeretném, ha kapcsolna valakit, akinek megmutathatom. Végül eljutottam valakihez az épületben, aki tudott adni egy időpontot a kreatív igazgatóhoz egy két hónappal későbbi dátumra. Tudtam tehát, hogy lesz egy rés a pajzson két hónap múlva, és a legjobb dolog, ami történhet velem, hogy megkérdezik: van-e elképzelésed a folytatásra? Emiatt ezt a két hónapot azzal töltöttem, hogy nappal dolgoztam, éjszakánként pedig tovább írtam a sorozatot. Senki nem kérte, és senki nem fizetett ezért, de így biztosítottam be azt, hogy a fenti kérdésre majd legyen válaszom.
Ha megnéznénk most az annak idején leforgatott sufnituningos pilotodat, az mennyire hasonlítana az HBO-s első részhez?
Forgatókönyv szintjén nagyjából megegyeznek, nincsenek nagy eltérések. A képi világában azonban nagyon más a kettő, de ez természetes, hiszen nagyon mások voltak a lehetőségeink is. Egy felmosórúdra szigszalagoztuk a mikrofont és úgy vadásztuk a helyeket a városban, ahol lehetett gerilla módon forgatni. Az HBO beszállása után már volt egy jelentős költségvetésünk. Vizuálisan sokkal kiforrottabb lett a végleges változat.
A sufnituningos változat alkotótársai elkísértek a végleges verzió elkészítésére is?
Varga Ádám, aki a Máté nevű szobatársat játssza, már ebben a változatban is ugyanezt a karaktert alakította. Neki írtam, ő az egyik legjobb barátom. A másik legjobb barátom, a pilot operatőre, Czomba Albert is elkísért a sorozatba, ő lett a B-kamera operatőre, de velünk volt a kezdetektől Szász Juli is, bár ő a pilotban még egy másik karaktert alakított. Vas Judit Gigi is szerepelt a pilotban, szóval azért van egy komolyabb átfedés a kettő között. Akit lehetett, átmentettem.
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Úgy tudom az HBO nemzetközi vezetői már tárgyaltak veled A besúgó második évadáról. Elmesélnéd, hogy állnak ezek a megbeszélések?
Sajnálom, nem. Erről nem beszélhetek.
Említetted, hogy azzal a tervvel költöztél haza, hogy filmet készíts. Ehelyett végül sorozatot csináltál. Miért?
Rájöttem, hogy ha pilotot csinálok, és valaki vevő lesz rá, azzal bebiztosíthatom, hogy hosszú távon legyen munkám a szakmában. Persze az is közrejátszott, hogy maga az anyag, a téma jobban kibontható volt sorozat formájában, mint filmként, hiszen jobban el tudsz mélyedni ezekben a karakterekben, időt tudsz tölteni velük, hozzád tudnak nőni. Megváltozott a világ. Elképesztő, hogy A besúgó hatvanegy országban jön ki egyszerre. Ma már ez vonzóbb, mint a nagyvászon, aminek a közönsége kezd kiürülni. Ez nem jelenti azt, hogy a jövőben elhatárolódnék a mozifilmkészítéstől.
Egy olyan időszakról forgattad a sorozatot, amiben még nem éltél, mégis azt mondod, hogy ez a te „így jöttem” alkotásod. Hol vannak benne a személyes kapcsolódási pontjaid?
Benne van A besúgóban az érzés, amikor az ember először szerelmes lesz, először vállal felelősséget a tetteiért vagy éppen először kell meghoznia olyan döntéseket, melyek az élete hátra lévő részére kihatással lesznek. Huszonéves emberként írtam A besúgót, ezeket az érzéseket és dilemmákat átérzem, hiszen közel állnak hozzám. És ott van még Kata karakterének „Menni vagy maradni?” kérdése, ami nálam is egy dilemma volt, vagy Száva Zsolt azon felismerése, hogy tud embereket vezetni, netán Demeter sakkozókra emlékeztető előre gondolkodása a saját jövőjével kapcsolatban. Ez mind nagyon-nagyon önazonos.
Varga Ádám karakterén, Mátén kívül előfordult, hogy konkrét színészre írtál egy szerepet?
Az író szerepét már kezdettől fogva Mácsai Pálnak szántam.
Manapság szinte már kosztümös történelmi alkotásnak számít, ha egy történet a nyolcvanas években játszódik?
Persze. Vannak olyan elemei, melyeket meglepően nehéz rekonstruálni, például a sok neonfeliratot az utcákon. Ha mindenhová neonfeliratokat helyeztünk volna fel, annak a költsége irreálisan magas lenne, így óhatatlanul CGI segítségével oldottuk meg a dolgot. Ugyanakkor törekedtünk arra, hogy mindig legyen valami a színész mellett, ami valódi. Szatmári Péter operatőr zseniális volt abban, hogy úgynevezett astera csöveket szerelt fel, amik világítanak, és arra jók, hogy megcsinálják a neon alapfényét. A színész így tudja, hogy hol lesz a neon, ami alatt el kell sétálnia. A régi autókkal is volt egy kis gondunk, mivel ezeket nagyrészt gyűjtőktől szokás beszerezni. Ők fényezik, polírozzák és rendszeresen tisztítják őket, ezért úgy néz ki a karosszériájuk, mintha újak lennének, nekem viszont fontos volt, hogy az autók úgy nézzenek ki, mint amiket rendszeresen használnak. Emiatt kértem, hogy ne gyűjtőktől szerezzék be a kocsikat, hanem inkább garázsokból, és óvtam a koszt, ami rajtuk volt. Nem szerettem volna, hogy a néző azt érezze: muzeális darabokat néz.
Fotó: HBO / The Orbital Strangers Project
Az Ukrajnában zajló háború még nagyobb aktualitást ad a történetednek, hiszen a „melyik blokkhoz húzunk?” dilemma A besúgóban is előkerül. A háború kitörése óta másképp gondolsz a sorozatra? Átértékelődött benned?
Nem becsülném túl egy sorozat jelentőségét akkor, amikor emberek halnak meg. Talán az amerikai piacon többen megnézik azért, mert van egy újdonsült érdeklődés a régió iránt. De akármennyire nem is árt ez a filmnek, én viszolygok attól, hogy használjuk ezt a marketing szempontot. Nem is fogom soha.