Retró tárgyak, amik nélkül el sem tudtuk képzelni a 90-es éveket

Nézőpont kérdése, hogy a 90-es évek régen volt vagy sem, de ha a mostani életünket nézzük, rengeteget változtak a szokásaink és a mindennapjaink. 

Videokazetta

Miközben ma már teljesen megszokott, hogy szinte bármelyik filmet, amihez kedvünk van, gombnyomásra elérjük, a 90-es években ez egészen másként ment. Mindenkinek volt saját videokazetta gyűjteménye eredeti és a tévéből felvett filmekkel, de amikor valami újdonságra vágytunk, elmentünk a videotékába, amit átjárt egy utánozhatatlan atmoszféra. A videotéka maga volt a mennyország, ahol az akciófilmektől kezdve a romantikus történeteken és thrillereken át a vígjátékokig mindent megtaláltunk.

Habár a televíziónk képernyő átlója meg sem közelítette a mostaniakat, a képminőség pláne elmaradt a most megszokottól, mégis úgy élveztük a házimozit, ahogyan talán azóta sem. Feltéve, ha időben eszméltünk: amikor közeledett a hétvége, érdemes volt előre gondolkozni, mert ha túl későn érkeztünk, minden új filmet kikölcsönöztek.

Walkman

A walkman a 90-es évek egyik legszuperebb kütyüjének számított – habár valójában a 70-es évek találmánya, még a 90-es években is elképesztően menő volt.

A fejhallgatója nem zárta ki teljesen a külvilágot, de imádtuk, amikor séta közben, vagy épp a buszon zötykölődve is szólt a fülünkben az Ace of Base vagy épp Dr. Alban. Az A oldal rendszerint mindig népszerűbb volt, mint a B, és annál a számnál, amit sokszor tekertünk vissza, sokszor játszottunk le, egy idő után kicsit kopottas volt a hangzás.

Csattanós karkötő

A 90-es évek sok olyan bizsuval ajándékozott meg minket, amire ma már felhúzzuk a szemöldökünket. Ilyen volt az a karkötő is, ami alapállapotban inkább nézett ki vonalzónak, mint ékszernek. A merev és egyenes karkötő úgy alakult át, hogy nemes egyszerűséggel rá kellett vele csapni a csuklónkra, és máris kör alakban körbe ölelte azt .

Tetrisz

A 90-es évek varázslatos vívmánya a cirregő Tetrisz is. Hiába volt puritán a grafikája, és csak egyféle játékot lehetett vele játszani, egyszerűen imádtuk! Bárhová magunkkal vihettük, és egészen bele lehetett feledkezni.

A pittyegő hangot akár le is lehetett venni, de valójában úgy volt az igazi, ha hanggal együtt játszottunk. Minél magasabb szintet értünk el, annál gyorsabban érkeztek az alakzatok, és bonyolultabbak lettek a formák. Sokan nosztalgiával gondolunk vissza a Tetriszre, de van, akinek még most is a valósága: néhány éve írtunk például egy nőről, aki annyira kiábrándult a férfiakból, hogy inkább a Tetriszéhez ment feleségül.

Telefonkártya

Emlékszel még azokra az időkre, amikor útközben maximum úgy tudtunk telefonálni, hogy bementünk egy telefonfülkébe, és onnan hívtuk fel azt, akit akartunk? Szerencsés esetben pedig éppen otthon volt, és pont felvette. A gyakran használt fülkék számait rendszerint tudtuk, így tűpontos szervezéssel kivitelezhettük azt is, hogy minket hívjanak a fülkében a megbeszélt időpontban. Persze, ehhez szerencse is kellett, hiszen könnyen beléphetett előttünk más a fülkébe.

Egy idő után a csörgő pénzérméket felváltották a telefonkártyák, amiket különböző összegű feltöltéssel lehetett megvenni a postákon, és nem kellett már apró után kutatnunk, ha telefonálni akartunk. A praktikum mellett sokan gyűjtöttük a kártyákat, és csereberéltük is őket, minta szerint.

Még több retro!

• Ezekben a retró társasjátékokban nem volt túl sok extra, mégis imádtuk
• Retró kvíz: mennyre emlékszel ezekre a régi használati tárgyakra?
• Szex és Siófok: így nyaraltunk az átkosban