Ezekben a retró társasjátékokban nem volt túl sok extra, mégis imádtuk

A társasjátékok többsége egyszerű, mint a faék, de a mai harmincas-negyvenes korosztálynak rengeteg boldog percet okoztak.

Horowitz Katalin

2021. Május 08.

A társasjátékok napjainkra népszerűbbek, mint valaha, annak ellenére, hogy komoly konkurenciával, a videojátékokkal – na meg a streamingszolgáltatókkal és a milliónyi telefonos applikációval – kell megküzdeniük a játékosok figyelméért. A nyolcvanas években persze még jóval szűkebb volt a kínálat, de akik akkor társasoztak, a mai napig kellemes nosztalgiával gondolnak vissza a nagy partikra, ezért úgy gondoltuk, összeszedünk párat az akkori legnépszerűbb retró játékok közül.

Gazdálkodj okosan!

Szinte biztos, hogy mindenki emlékszik az 1966-ban készült Gazdálkodj okosan! című társasjátékra, akár azért, mert a szüleinek még megvolt valahol az eredeti változat, vagy azért, mert gyerekkorában kapott egyet a nyolcvanas években modernizált arculatú társasból. A Gazdálkodj okosan! ízig-vérig a szocialista Magyarország játéka volt, amelyet már eleve az amerikai Monopolyt utánzó – udvariasabban szólva, a helyi viszonyokra adaptáló – változatát, a negyvenes években már forgalmazott Capitalyt nem nézte jó szemmel az ország akkori vezetése. Ehelyett, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Minerva osztályát bízták meg a feladattal, hogy egy afféle szocialista népnevelő változatot remixeljenek az ingatlanvásárlást a középpontba állító eredetiből. Így az elegáns helyszínek, mint a Váci utca vagy a Dorottya utca helyét felváltották egy átlagosnak gondolt, a valóságban azonban legfeljebb a fantáziában létező szocialista háztartás berendezési tárgyai. Szobabútor, konyhabútor, hűtőszekrény, porszívó, a későbbi változatokban pedig kerékpár és pingpongasztal jelentette a megszerzendő javakat – a megszállott játékosok valószínűleg a mai napig emlékeznek az árakra is – a játékosokat pedig olyan fontos üzenetekkel bombázták játék közben, mint a Ne szemetelj! és Zárd el a csapot! mezők. Tétje nem igazán volt a játéknak, mert a játékosok gyakorlatilag sosem kerültek döntési helyzetbe, csupán teljesítették az egyes mezőkre írt utasításokat. Mai szemmel nézve már szinte érthetetlen, hogy tudtunk ezzel akkor órákon át játszani.

A Gazdálkodj okosan! nem adott sok döntési lehetőséget, a játékosok mégis imádták (Fotó: Baranyai Enikő)

A család játéka

Népszerűek voltak régebben az olyan társasjátékok is, amelyek egy dobozban több különféle játék lehetőségét kínálták. Ebből talán a legismertebb a Triál nevű egykori játékgyártó által forgalmazott A család játéka volt, amelyben 12 különféle játéktábla, 16 úgynevezett kúpos bábu és 60-féle egyéb műanyag korong, tallér és hasonlók lapultak. Bár a játékok java többé-kevésbé egy kaptafára épült – a játékosok minden bábuját célba kellett juttatni – akadt köztük pár üdítő kivétel, mint a dámajáték vagy a kínai sakk, amelynek illusztrációját ma már valószínűleg nem engednék piacra kerülni. Ettől függetlenül imádtuk, neked melyik volt a kedvenced?

A család játéka 12 különböző táblás játékot rejtett (Fotó: Baranyai Enikő)

Kalandozás a vadnyugaton és az Ezüst-tó kincse

Az NDK-ban és Jugoszláviában gyártott európai westerneken nevelkedett generációk tagjai előszeretettel játszottak cowboyosdit az udvaron, így nem véletlen, hogy ezt a hangulatot is megidézték társasjáték formájában. A Kalandozás a vadnyugaton című, 1984-ben kiadott játékkal 2-6 játékos szórakozhatott egyszerre, a partik pedig egészen rövidek, nagyjából egy órásak voltak. A játék különlegessége volt, hogy a pályán haladva választani is lehetett, hogy az elágazásoknál merre fordulnak a játékosok, ami értelemszerűen más-más eredményre vezetett.

Emlékszel még erre a vadnyugati társasjátékra

A Kalandozás a vadnyugaton a cowboyok világát hozta el a vasfüggönyön túlra (Fotó: Baranyai Enikő)

Ehhez nagyon hasonló, de már modernebb változat volt az Ezüst-tó kincse társasjáték, amelynek rajongói bizonyára a mai napig fel tudják idézni a kézzel festett csodaszép játéktáblát. A játékosoknak itt halászati, vadászati és bányászati engedélyeket kellett szerezniük, hogy legyen bevételük, az út során azonban haramiák és vadállatok is rájuk támadhattak. A játék csúcspontja azonban kétséget kizáróan az úgynevezett aranyrög volt, ami gyakorlatilag egy-egy aranyszínűre festett kavicsot jelentett, amit csak pár különleges mezőn lehetett megszerezni és rengeteg pénzt ért.

Police 07

A kilencvenes évek egyik legmenőbb magyar társasjátékának kétségkívül a Police 07 számított. Ebben a játékban Budapesten kellett üldözni egy bűnözőt, Doktor Faktort, aki a tömegközlekedést használva menekült a rá vadászó rendőrök elől. A fővárosi gyerekek számára bizonyára többet mondott a játék, mint azoknak, akik csak néha jártak Budapesten, ettől függetlenül viszont remek szórakozást nyújtott a játék, akár a bűnöző, akár a rendőrök szerepébe bújtunk. A nagy népszerűségre való tekintettel ezt a játékot néhány évvel ezelőtt felújított formában újra kiadták.

A kilencvenes évek: a nyugat szele

A vasfüggöny leomlását követően elkezdtek hazánkba is áramlani a külföldi cégek társasjátékai. Az akkori gyerekek valószínűleg a mai napig szép emlékeket őriznek például a Hotel című játékról, amely valójában a Monopoly/Capitaly egyfajta klónjának tekinthető, amennyiben itt is ingatlanokat kellett vásárolni, aki pedig egy más által birtokolt mezőre lépett, az fizethette a szállodai tartózkodás költségét. A játékot azonban papírból és műanyagból összerakható kis házikók tették látványossá. Taj Mahal, Waikiki, Royal… fogadjunk, hogy te is tudod folytatni a sort!

Legalább ennyire népszerű volt a Furfangos labirintus című játék, amely lehetőséget adott családtagjaink őrületbe kergetésére. A táblára csúsztatható labirintusdarabkákkal ugyanis egy pillanat alatt át lehetett rendezni a játékteret, így távolról sem volt annyira egyszerű eljutni a célunkig, mint elsőre gondolnánk. Persze, a kanapé alá beeső darabok aztán később nagy fejtörést okoztak, amikor meg kellett fejteni, hogy vajon hova tűnhettek.

A menőség csúcsát azonban egyértelműen az Egérfogó című, óriási dobozba csomagolt játék jelentette. A játék célja az volt, hogy felépüljön egy rendkívül bonyolult szerkezet – voltaképpen egy úgynevezett Rube Goldberg-gép – amelynek segítségével el lehetett kapni a játékosok által megszemélyesített egérkéket. Ilyen azonban csak a kiváltságosok polcaira kerülhetett, ugyanis ez már akkori mércével mérve is irtózatosan drága volt.