Milyen lehetőségeink vannak, ha beköszönt a nyári szünet? Az a rossz hírem van, hogy ha az év végén kapsz észbe, hogy valahova kellene tenni az általános iskolás gyermeket, akkor rég elkéstél, mert már májusban úgy fogynak a tábori helyek, mintha ingyen lennének. Bár kétségtelen, hogy vannak olyan szerencsés családok, ahol létezik odaadó és sok szabadidővel rendelkező nagyszülő, akár több is, akinek minden vágya az, hogy a vidéki kertes házában vigyázzon két és fél hónapot az unokára, de azért ez a ritkábbik eset valószínűleg.
„A nagyi dolgozik, és nincs is kertes háza”
Sokan vagyunk a 80-as évek környékén született gyerekek közül, akik annyira szerencsések voltunk, hogy a nagyszülők vidéki telkén tölthettük a nyarakat. Az én nagyszüleimnek például balatoni telke volt, és a szakmájukból adódóan korán nyugdíjba mehettek, így hiába lettek fiatalon nagyszülők, mégis szabadok voltak nyáron, amikor az unokák már iskolás korba léptek és felmerült a nyári szünet problémája. Minket leadtak a szülők a telekre a mamáékhoz, hétvégente csatlakoztak hozzánk, és mindenki boldog volt. A budapesti unokák gyűjtötték a nyári, balatoni élményeket, be sem lehetett minket kanalazni a környékről, maximum akkor tértünk vissza a házba, ha megéheztünk vagy a papa bevezényelt minket, hogy segítsünk a mamának a házimunkában vagy a kertben. Így visszanézve abszolút idilli nyaraink voltak – és nemcsak rám volt ez jellemző, hanem az iskolában nagyjából mindenki alsóban ugyanígy a nagyszülőknél töltötte a nyári szünetet. A mai családoknak ezzel szemben már legtöbbször nincs meg ez a lehetőség, a nagyszülők szerepe nagyot változott az utóbbi évtiezedekben. Egy anya mesélt a saját helyzetéről:
„Nálunk a nagyi dolgozik, és nincs is kertes háza, bár vidéken lakik, de panelben. A férjemnek pedig nem élnek már a szülei, így az az opció sem létezik. A fiunk idén elsős, úgyhogy igazán most jöttem rá, hogy mennyivel nehezebb lesz ez a nyár, mint az ovis nyarak, amikor maximum három hét szünetet kellett megoldani.
Nagyszülők segítsége nélkül már az is trükkös volt, de el tudtam úgy osztani a szabadságomat év közben, hogy három hetet kivegyek nyáron. Most viszont esélyem sincs a két és fél hónap szünettel.
Ráadásul nagyon félénk gyerekem van, nem hajlandó csak úgy, bármilyen táborba elmenni, így most azon vagyok, hogy az osztálytársak anyukáit kérdezgetem, hogy milyen táborokba és mikor viszik a gyereküket, hogy oda jelentkezzünk mi is, mert hátha jobban megmarad a gyerekem a táborban, ha van ott ismerős. Szóval meg vagyok lőve rendesen az iskolai szünettel. Ha napközis táborokat sikerül is minden hétre terveznem, akkor is ott van a probléma, hogy 8-16-ig vannak általában meghirdetve, márpedig ez pont a munkaidőnk, nem tudom, hogyan oldjuk majd meg az érkezést-elhozást, ebben is kreatívnak kell majd lenni, az már most egyértelmű.”
Ahol van nagyszülő ott sem biztos, hogy sorban áll az unokákért, ahogy egy anyuka megfogalmazta: „Az én anyám lábrázást kap két nap alatt az unokáitól, úgyhogy nem is gondolkodunk ilyenekben, hogy ő vigyázzon rájuk hosszabb ideig nyáron. Az apai nagyszülők türelmesebbek és szívesen vannak az unokákkal, náluk csak az a gond, hogy mindketten aktívan dolgoznak még, így pár hétig (amennyi szabadságuk van) jelent csak megoldást, hogy hozzájuk vigyük a gyerekeket. Ez a hátránya a fiatalon szülésnek, túl fiatalok a nagymamák és nagypapák is, nem lesznek még jó pár évig nyugdíjasok, addig marad a táborozós nyár a gyerekeknek.”
„Milliónyi pénzt költünk el táborokra”
Könnyen dobálózunk elméletben a táborozással, de azért ne felejtsük el, hogy egyáltalán nem olcsó mulatság az, ha táboroztatni akarjuk a gyereket két hónapig. Vannak persze jelképes összegért, vagy akár ingyenesen önkormányzati napközis táborok is, amik áldásként segítik át a szülőket a nyári vakáción végszükség esetén, de a szülők nagy része azért inkább olyan táborokat keresgél már május eleje óta, ahol valamilyen különleges élményben lehet a gyereknek része. Az élményekért viszont mélyen a zsebünkbe kell nyúlni.
Az elsős kislányom esetében például az volt az elsődleges szempont a táborok keresgélésénél, hogy közel legyen a lakhelyünkhöz, ne legyen ottalvós és lehetőleg ismerős kisgyerek is járjon majd az adott táborba, hogy nagyobb örömmel csatlakozzon majd az én gyerekem is. Már ennyi kritérium is komoly fejtörést okozott, és még csak ezek után jött be az a szempont, hogy mennyibe kerül a tábor. Mert biztos, hogy óriási élmény lenne és boldogan menne mondjuk az állatkerti táborba minden gyerek, de csak kevés szülő engedheti meg magának a majdnem 100 ezres részvételi díjat öt napra. A pénzkérdés egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen általában 30-40 ezerből jön ki egy hét napközis tábor – friss információk szerint átlagosan 38 500 forintba kerülnek a napközis, 60 ezer forintba pedig az egyhetes ottalvós táborok -, persze attól függően, hogy milyen tematika mentén szervezik meg. A lovaglós vagy az angolos tábor többe kerül, de egy kreatív vagy úszótábor ebben az árkategóriában várható. Csak viszonyítási alapként részletezte egy budapesti anya, hogy a másodikos lányának milyen táborokat és mennyiért talált a nyárra.
fotó: getty images
„Mi a szerencsésebb családok közé tartozunk, mert otthonról dolgozhatunk a férjemmel, így igazából azért kellenek a táborok, hogy ne unja magát szét a gyerek otthon mellettünk, amíg mi meredünk a monitorra 8-16 óra között. Mind tudjuk, hogy a home office milyen nehéz gyerekkel, nemcsak a szülőknek, hanem a gyereknek is rossz élmény, hiszen nem tudnak rá figyelni a szülei. Még abban is szerencsések vagyunk, hogy le tudjuk két hétre adni a nagyihoz vidékre, két hetet pedig el tudunk együtt menni nyaralni, így az augusztust ezzel le is tudtuk, csupán júniusból két hét és júliusból négy hét várt arra, hogy valamit kezdjünk a gyermekkel. Azért az a hat hét is elég durva, eddig öt hétre sikerült szereznem táborokat. Az egyik tánctábor, a másik kreatívkodós, a harmadikat a közeli uszodában tartják…
Semmi különleges vagy elit tábor, csak a hétköznapi szórakozás a cél, így lesz ez az öt hét napközis tábor összesen 170 ezer forint. A vége 200 körül lesz, ha még az utolsó tábort is sikerül leszerveznem.
De már tanultam a tavalyi, elsős iskolai nyárból, amikor hidegzuhanyként ért, hogy mennyire kerülnek a táborok, úgyhogy gyűjtöttem külön erre év közben, így nem a havi büdzsét terheli ez az összeg. És ha belegondolsz, a gyerek hetedikes-nyolcadikos koráig ez lesz minden nyáron – utána már nem tábort, hanem fesztiválokat kell majd fizetni -, ami azt jelenti, hogy milliónyi pénzt költünk el táborokra. Erre valahogy nem gondolunk, amikor azt számolgatjuk még terhesen, hogy mennyibe kerül egy gyerek. Ráadásul nekünk csak egy gyerekünk van, ahol viszont több tesó is van, ott a tábori költségek jól megnőnek minden gyerekkel, bár vannak testvérkedvezmények a táborokban, de nem olyan számottevőek, hogy az olyan könnyebbé tenné az anyagi részét a nyári szünetnek.”
Nagyítóval kell keresni az SNI-s gyereknek a táborokat
Az SNI-s gyerekek pedig egy teljesen más kategóriába esnek a táboroztatás szempontjából, sajnos sok tábornál kikötik, hogy nem fogadnak sajátos nevelési igényű gyerekeket. Érthető persze az álláspont, hiszen egy ADHD-s vagy aspergeres, vagy bármi más kóddal rendelkező gyermek általában különleges figyelmet és szaktudást kíván a pedagógusok részéről – mindezt pedig nem tudják az általános táborok nyújtani általában. A probléma nem azzal van, hogy a normál tábor kiköti, hogy nem fogad SNI-s gyereket, hanem azzal, hogy nagyon kevés alternatíva van a nehézségekkel küzdő gyerekek számára a táborok terén. Ha nagyon szerencsések vagyunk, akkor olyan iskolába jár a gyerek, ahol egyrészt szerveznek táborokat, másrészt nem ijednek meg a suliba járó SNI-s gyerekektől. Ez pár hetet megoldhat a nyárból, ami nagy könnyebbség lehet, de nem ez a jellemző sajnos. Egy aspergeres fiú anyukája mesélt a saját tapasztalatairól:
„A nagyfiam SNI-s, vele végigjártam a táborozós nehézségeket, a saját iskolája már első osztályos korában közölte, hogy nem vállalnak érte felelősséget sem a napközis táborban, sem pedig az ottalvósban, úgyhogy ne is adjam be a jelentkezést. Aztán otthagytuk azt a sulit és speciális iskolába kezdett járni már negyedikes korától, ami nagy segítség volt nyáron, mert ők szerveztek több tábort is az oda járó tanulóknak, így legalább három-négy hetet meg tudtunk velük oldani.
Nem is törődtem azzal, hogy mennyibe kerülnek ezek a táborok (általában 40-60 között mozogtak), csak örültem neki, hogy ennyi szenvedős nyár után végre volt rendes programja a gyerekemnek.
Persze nem mindenki teheti meg, hogy ne foglalkozzon a táborok anyagi részével, nagy hiány van az ingyenes SNI-s táborokból. A sulin kívül érdemes még érdeklődni annál az intézménynél is, ahol esetleg mentálhigiénés gondozást kap a gyerek, az esetünkben is volt már, hogy szerveztek ott is tábort az aspergereseknek, de ez ritkán fordul elő pénz- és emberhiány miatt. Aztán nagy segítség lehet az is, ha a civil szervezeteknél nézelődnek a szülők, mint most például a Szikra Tehetséggondozó Egyesületnél vagy a Lásd a világot autista szemmel Egyesületnél, ahol épp pénzt gyűjtenek arra, hogy szervezni tudjanak auti gyerekeknek tábort. Vagy a Magyar Vöröskeresztnél is szoktak indítani ottalvós tábor, ahova mehetnek simán az SNI-s gyerekek jelképes áron, ezen volt az én gyerekem is, imádta! Aztán volt olyan is, hogy az a fejlesztőház szervezett nyári táborokat, ahova logopédushoz járt a fiam, és így derült ki, hogy fogadják őt is az aspergerrel együtt. Ezek csak azok, amik az én látóterembe kerültek, de tény, hogy eléggé nagyítóval kell keresni, ha nem akarjuk a négy fal között aszalni az SNI-s gyereket egész nyáron úgy, hogy mellette még megpróbálunk normálisan dolgozni is. A lehetetlen határát súroló küldetés.”