Mi legyen a gyerekkel a nyári szünetben? – Két iskolás gyerek, 11 hét szünet

Anya és apa dolgozik, a legtöbb helyen még a nagyszülők is dolgoznak, vagy nincsenek is egyáltalán. Hol van már az az idő, amikor egész nyáron a Balaton-parti házban hancúrozhattak a gyerekek, amíg a mama sütötte a jobbnál jobb sütiket. Legalábbis az én gyerekkorom így telt: leadtak minket a nagyszülőknél vidéken, a szülők dolgoztak, a mamám meg folyton rétesekkel bukkant elő a konyhából, amikor megérkeztünk az egész napos strandolásból, biciklizésből, bandázásból. Az én gyerekeimnek már ez sajnos nem adatik meg, ahogy az osztálytársaik 90 százaléka sem tud a mamáknál és papáknál parkolni két és fél hónapig.

Mit tesz ilyenkor az egyszeri szülő? Nyári táborok után néz.

Hozzáteszem, hogy aki most kezd csak keresgélni táborügyileg, az már eléggé el is van késve, mert az előlegek befizetése már javában folyik április óta, egyáltalán nem biztos, hogy most lesz még hely pont abba a táborba, amit kinéznének maguknak. A költségekről sem árt említést tenni: egy ötnapos, bejárós tábor általában 20 000 forintnál kezdődik, 11 hét a nyár, gyors fejszámolást végezve az alsó hangon 220 000 forint egy gyerekre.

Ha több gyermekünk is van, akkor pedig sokszorozódik ez az összeg, az én esetemben rögtön félmillió forint ugrana két gyerekre, ha minden héten táborba mennének. És akkor ez még az egyik legolcsóbb eset, mert ha nem bejárós, hanem mondjuk ottalvós, esetleg még vízparton is van vagy valamilyen sporttábor, akkor az 7 napra már 45-50 000 forint, tehát simán elmehet 1 000 000, azaz egymillió forint arra, hogy táboroztatjuk a gyerekeinket.

Vannak persze önkormányzati lehetőségek is, a mi kerületünkben is lenne lehetőség olyan táborra, ami napi 300 forintba kerül csupán, csak attól még maguk a tanítók is óva intettek minket. Hogy csak a legeslegvégső esetben, ha már tényleg sehova sem tudjuk tenni őket, és annál még az is jobb, ha kulcsos gyerekek lesznek inkább. Igen, még ez is egy opció, ha ilyen 9 és 11 évesekről beszélünk, mint az enyéim, hogy mi elmegyünk dolgozni, a gyerekek meg itthon maradnak, és mi 8 órán keresztül minden nap erősen reménykedünk abban, hogy vigyáznak magukra, nem gyújtják fel a házat és nem állnak szóba idegenekkel a játszótéren. Ebbe mondjuk én nem mennék bele, mindig megoldom máshogy, akárhogy.

Megoldásként az egyik nyáron azt találtam ki, hogy az egyik kolléganőm anyukája vigyázott a gyerekekre heti tízezer forintért.

Volt kertje, kutyái, és isteni finom lángost sütött a két lányomnak reggelente. Erre jó lehet egy szomszédasszony is, aki van annyira jóban velünk, hogy vigyáz a gyerekekre, vagy egy idősebb házaspár, aki a közelben lakik és pont unkahiánya van. Ugyanilyen kreatív megoldásom volt, amikor egy osztálytárs anyukájával működtem így együtt, aki pedagógus, a lányaink barátnők, és ő is vállalta, hogy pár hétig vigyáz a lányokra heti tízezer forintért, amíg én dolgozni járok.

Érdemes ilyenkor az ismerős anyukákkal kitalálni valamilyen egymást segítő rendszert, “én elviszem a te gyerekeidet magammal nyaralni, amikor szabadságon vagyok, cserébe te is elviszed az enyémeket, amikor ti mentek” alapon. Még a gyerekek szocializációjának is jót teszünk vele. A tanító néniket is megkérdezném ilyen esetben, mielőtt vége van az iskolának, hogy ők vállalnak-e gyerekfelvigyázást, mert rájuk nagyobb örömmel bíznám a gyerekemet, mint egy idegen bébiszitterre.

A bébiszitter is megoldás lehet, csak az ő óradíjuk így egész napra, a hét minden napjára elég masszív összegre rúg.

Ha 1000 Ft/órával számolunk két gyerekre, napi 9 órában (mert haza is kell érni a munkahelyről), akkor az 360 000 forint lenne egy hónapra. Akkor már ezzel az erővel tulajdonképpen fizetés nélküli szabadságot is kivehetünk, és lehetünk a saját gyerekeink bébiszitterei.

Sok családnál látom, hogy úgy oldják meg a nyári szünet problémáját, hogy apa és anya külön nyaral a gyerekekkel. Mindkettőjüknek van két-két hét szabadsága, amit nem egyszerre vesznek ki, hanem külön időpontokban, így négyhétnyi gyerekfelvigyázást tudnak biztosítani maguknak a két hét helyett. Praktikus megoldás, az igaz, és sokszor tényleg nincs más lehetőség, csak épp nem túl családbarát módja ez a nyaralásnak. Ráadásul a 11 hétből csupán 4 hetet sikerül így lefedniük.

A fennmaradó 7 héttel mi lesz?

Ott van a lehetőség, hogy ha olyan a munkahelyünk, akkor bevigyük őket magunkkal dolgozni, remélve, hogy nem szedik szét a házat unalmukban. Próbáltam, jöttek velem pár hétig az enyémek is a szerkesztőségbe, amikor még könyvkiadónál dolgoztam, nem volt egy fáklyásmenet. Nem tudtak mihez kezdeni magukkal igazán, rajzolgattak, számítógépeztek, kicsit zaklatták a munkatársakat a kérdéseikkel, akik szerencsémre rendkívül kedvesek voltak és nem zavarták el őket, sőt a főnököm még zongorázott is nekik nagy örömmel. Az volt az én mázlim, hogy ez egy családias, kis létszámú cég volt, ahol ezt meg lehetett tenni, de aki multinál vagy amolyan Nagyon Komoly cégnél dolgozik, annak nem biztos, hogy jó szemmel nézik, ha a gyerekek ott kolbászolnak az irodában.

Látható a felvázolt megoldásokból, hogy igazából nincs jó megoldás. Vagyis de, van, ahogy egyszer egy gyerektelen ismerősömtől megkaptam: nem kellett volna annyit szaporodni és akkor most nem lenne probléma a nyári szünettel. De ha már így alakult, akkor jó lenne, ha jó helyen lehetnének a gyerekek ebben a 11 hétben, és ez nem csak úgy lenne lehetséges, ha lenne egymillió forintom rá. Sajnos csak azt látom jó megoldásnak, ha megreformálnák az iskolarendszerünket és máshogy osztanák el a szüneteket, ahogy erre külföldön jó pár helyen látunk működő példát. De egyelőre azt hiszem ez itthon csak utópia marad.