Policarpa Salavarrieta, vagy La Pola, ahogy rövid életében a kortársai szólították merész volt, dacos és igazán felvágták a nyelvét. Azért harcolt, hogy felszabadítsa a hazáját – a mai Kolumbiát – a megszálló spanyoloktól. Mindezt úgy, hogy közben úgy tett, mintha csak ülne a sarokban és varrogatna. Egyébként egyáltalán nem meglepő, hogy Policarpa eltökélte, hogy kiveszi a részét a felkelésből, hiszen egy erősen politikai töltetű környezetben nőtt fel: annak idején, amikor ahogy Dél-Amerikában egyre erősödött a Spanyolországgal szembeni ellenállás.
A források szerint 1795-ben született a kilenctagú család ötödik gyermekeként a kolumbiai Guaduasban. A város fontos politikai központ volt akkoriban: itt született José Antonio Galán, aki 15 évvel Policarpa világra jövetele előtt vezette a kolumbiai szabadságharcot. 1781-ben Galánt elfogták, kivégezték, a testét lovakra követve darabokra szaggatták, a fejét pedig Guaduas főterén kitűzték. Galán lázadó szellemét azonban nem tudták kiirtani a városból: ő volt a követendő példa, akinek a nevét és történetét minden gyermek ismerte.
Policarpa Salavarrieta (Fotó: José María Espinosa Prieto, Public domain, via Wikimedia Commons)
Történészek szerint Policarpa is úgy nőtt fel, hogy Galán volt a példaképe. A Salavarrieta-család azonban nem maradt sokáig Guaduasban, Bogotába költöztek. De a mai Kolumbia fővárosában nem találtak rá a szerencséjükre, éppen ellenkezőleg. 1802-ben himlőjárvány tört ki, a kór pedig kegyetlenül végzett La Pola családjának nagy részével, beleértve a szüleit is. Két évvel később az ekkor 9 éves kislányt és öccsét, Bibianót be tudta fogadni a nővére, Catarina, illetve a keresztanyja, Margarita Beltrán – Guaduasban. Visszatértek a városba, ami tele volt felkelőkkel, Beltránékhoz, akik 1781 óta aktívan harcoltak a gyarmatosítókkal. Catarina férje, Domingo Garcia szintén részt vett a szabadságharcokban, azonban néhány éve rá elesett abban a hadjáratban, amihez később Bibiano is csatlakozott. Bár a fiú nem vesztette életét, komoly sérülésekkel tért haza a királypárti sereg fogságából.
Lehet, hogy La Pola gyerekkori álma alapvetően nem forradalmárkodás volt, ezek az események viszont mind-mind azzá a vagány ellenállóvá formálták, amivel beírta magát a történelembe.
Ugyanakkor ő normális életre készült: elegendő oktatást kapott ahhoz a családjától, hogy tudjon olvasni, sőt, egyes források szerint egy időben még iskolákban is tanított. Emellett még képzett varrónő volt – ez a szakma pedig hamarosan, mikor újra Bogotába költözött, igencsak hasznosnak bizonyult.
A kémvarrónő
Amikor 1817-ben Bogotába költözött már javában zajlott az – utolsó, végül sikeresnek bizonyuló – harc a gyarmatosítók ellen, La Pola pedig hozzá akart járni a hazája felszabadításához. Egyszerű varrónőként és szolgálóként beszivárgott befolyásos királypárti házak társalgóiba, kihallgatva olyan fontos információkat, amikhez a patrióták anélkül nem jutottak volna hozzá, ha Policarpa nem továbbítja őket. A földalatti ellenállás meghatározó tagjaként La Pola még ennél is többet tett az ügy érdekében.
Adományokat gyűjtött. Katonai felszereléseket szerzett be és rejtett el. Megszervezte a muníció elszállítását. És nem csak álcából varrogatott: a royalisták szeme előtt készítette varrta a szabadságharcosok egyenruháit.
Jelenet a La Pola c. teleregényből (Fotó: Youtube)
La Pola egy egész hálózatot épített ki olyan nőkből, akik hozzá hasonlóan segítették a felkelést, emellett számos katonát állított át a lázadók oldalára. A spanyol monarchia hadserege sorai között sok patrióta rejtőzött: a letartóztatott felkelőket ugyanis a royalisták szolgálatára kényszerítették. Policarpa könnyen kiszúrta az ilyen katonákat a búskomor tekintetükből (és a környék pletykáiból) egykori szabadságharcosokként azonosította őket. Ilyenkor a fiatal nő megszólította őket, úgy tett, mintha flörtölne velük, de közben visszacsábította őket a lázadás oldalára. A dezertált katonáknak segített elrejtőzni, valamint elmagyarázta nekik, hogyan juthatnak a Francisco de Paula Santander által vezetett sereghez. Ha kellett, Policarpa vesztegetett, manipulált, de mindenképpen biztonságban eljuttatta a harcosokat a hazát védő táborba. Mindenkit a saját nevével aláírt bemutatópapírral engedte el, így a felkelők tudták: bízhatnak az érkező katonákban.
Hősként élt, hősként halt meg
1817 szeptemberében a spanyolok elfogtak két testvért, akiknél kompromittáló dokumentumokat találtak – bajba keverve többek között La Polát. Eltökélték, hogy letartóztatják a lányt, amihez Policarpa 12 éves öccsét használták fel. Követték a kisfiút, aki önkéntelenül is elvezette a katonákat a rejtekhelyükre. Amikor azonban a tisztek betoppantak, Policarpa gyorsan felmérte a helyzetet: egy hosszú szópárbajjal vonta el a figyelmüket, amíg az egyik bajtársa elégette a terhelő bizonyítékokat. Ekkor viszont már a spanyolok kezében voltak a La Polát inkrimináló dokumentumok, így letartóztatták a lányt.
Policarpát legalább nyolc másik társával együtt 1817 novemberében kivégzőosztag általi halálra ítélték – egyes források szerint a szeretője is köztük volt, egy férfi, akit Santanderhez küldött. Állítólag La Polának felajánlottak egy menekülőutat: ha hűséget esküszik a királypártiaknak, szabadon távozhat. Policarpa azonnal visszautasította az ajánlatot, a szabadságharc ügyét pedig sosem árulta el. Így Bogotá főterére hurcolták, hogy példát statuáljanak vele és elrettentsék az embereket a lázadástól. Csakhogy olyan szintén túlkiabálta a spanyol katonákat, hogy a vezéreknek parancsba kellett adniuk a dobok minél hangosabb ütését, hogy ezzel elnyomják La Pola hangját. A kivégzőosztag előtt nem volt hajlandó letérdelni – hiába végeztek így az árulókkal –, így egy széknek támasztva lőtték le.
„Gyilkosok! A halálomat hamarosan megbosszulják!”
– hangzottak el a halálakor csupán 22 éves fiatal nő utolsó szavai.
Jelenet a La Pola c. teleregényből (Fotó: Youtube)
Bevéste magát a történelembe
Egy, a kivégzésen részt vett katona beszámolójából tudjuk, hogy La Polát az utolsó pillanatig sem hallgattatták el. Az akkor 19 éves tisztet mélyen megrendített Policarpa halála. Ezt a srácot Jose Hilario Lópeznek hívják – később ő lett a felszabadított Kolumbiai Köztársaság elnöke.
Hosszú karrierje során López gyakran emlegette La Pola bátorságát, és gondoskodott róla, hogy a kolumbiai nép sose felejtse el Policarpa Salavarrieta nevét: a nőre a mai napig a mint a Függetlenség Hősnője emlékszik az ország.
A tiszteletére 1967-ben november 17-ét a Kolumbiai nő napjává nyilvánították. Az évek során számtalan érmén szerepelt La Pola arcképe, ahogy bélyegekre is nem egyszer nyomtatták már a képét. 2022-ben egy újonnan felfedezett tarantula fajt neveztek el róla (ez lett a Pamphobeteus lapola), és egy kolumbiai italmárka, a helyi üdítőt sörrel keverő Cola & Pola is az ő nevét viseli. 2010-ben pedig La Pola néven telenovellát is készítettek Policarpa Salavarrieta életéről, a több, mint 100 részes sorozatot pedig a latin-amerikai kritikusok legjobb szappanoperák között tartották számon abban az évben.
(Forrás: Jerome R. Adams: Notable American Women című könyve, Her Half of History, On This Deity, Be Latina)