A 2006-ban bemutatott, rendkívül hülye című Zyzzyx Road (magyarul: Út a világ végére, ami egy fokkal azért jobban hangzik) kétségkívül nem egy remekmű, de azért nem is minden idők legrosszabb filmje.
A történet a következő: Grant, a nőcsábász könyvelő Las Vegasba megy üzleti útra, ahol találkozik a szép és titokzatos Marissával. Marissa elcsábítja Grantet, ám a nő féltékeny exbarátja, Joey rájuk tör, a dulakodás közben pedig Grant megöli a férfit. Grant és Marissa úgy döntenek, hogy a holttestet a kaliforniai Mojave-sivatagban, a 15-ös autópálya mellett vezető, elhagyatott út, a valóságban is létező (!) Zyzzyx Road mellett temetik el. Miután megássák a sírt, visszatérnek a kocsihoz, és döbbenten konstatálják, hogy Joey hullája eltűnt a csomagtartóból. Grant Joey nyomába ered a sivatagban, és amikor megtalálja egy elhagyott bányában rejtőzve, a férfi elárul neki egy sötét titkot Marissáról: nevezetesen, hogy a nő egy démon. Aztán a végén kiderül, hogy Grant csak hallucinálta ez egészet (vagy majdnem az egészet), mert úgy beverte a fejét a Joey-val való verekedés közben.
A Zyzzyx road plakátja (Forrás: IMDB)
Ismertebb színészek a főbb szerepekben
Hát, igen – bár a film láthatóan kevés pénzből készült, és alig pár szereplőt mozgat, az a néhány megrázónak szánt csavar pedig már 2006-ban is elcsépeltnek számított, azért egyszer végig lehet nézni egy unalmas vasárnap délután. Ráadásul a főbb szerepekre (jó, mondjuk mellékszereplők nem is nagyon bukkannak fel a filmben) két közepesen ismert nevet is sikerült megnyerni: Marissát Katherine Heigl alakította, aki épp akkoriban kezdett befutni a Grace klinikának köszönhetően, Joey-t meg egy megbízható és sokat foglalkoztatott karakterszínész, az idén februárban elhunyt Tom Sizemore (Ryan közlegény megmentése, Született gyilkosok, Szemtől szembe) – mondjuk az ő karrierje akkoriban már erősen lejtmenetben volt.
Szóval igazából semmi nem indokolta volna, hogy az Út a világ végére úgy vonuljon be a mozi történetébe, mint az a film, amely minden idők leggyalázatosabb jegyeladását produkálta. Pedig így történt: a bemutató idején, vagyis 2006. február 25. és március 2. között a mű tudniillik összesen
harminc dolláros bevételt termelt a moziban.
Pontosabban: valójában csak húszat, de erre majd még visszatérünk. Ez mai árfolyamon kb. 10 ezer forintnak felel meg, ami gyakorlatilag értelmezhetetlen összeg, szóval talán indokolatlan is volt a fenti mondatban a bevétel és a termel kifejezéseket használnunk.
Magánbefektetők dobták össze a pénzt
A dologban persze van egy kis turpisság és egy-két izgalmas csavar (ami azt illeti, még izgalmasabbak is, mint a filmbéli csavarok). Az Entertainment Weekly korabeli cikke szerint az egész 2004 áprilisában kezdődött, amikor John Penney horror-forgatókönyvíró (Az élőholtak visszatérnek 3, Vírusbosszú) megismerkedett egy Leo Grillo nevű úriemberrel, aki a hetvenes években különböző tévéfilmekben és sorozatokban játszott mellékszerepeket, majd Kaliforniában egy állatvédő szervezetet alapított DELTA Rescue néven, amely mára az Egyesült Államok legnagyobb állatmenhelyévé nőtte ki magát.
Katherine Heigl, John Penney, Tom Sizemore és Leo Grillo a Zyzzyx forgatásán (Forrás: IMDB)
Az akkor 52 éves Grillo azonban nem akarta teljesen feladni hollywoodi álmait; saját bevallása szerint valamilyen állatos filmben gondolkodott elsősorban, mondjuk egy kutyás Rambo-moziban vagy egy Animal Hannibal-szerű horrorban (ami, valljuk be, csodálatosan hangzik). Így jutott el Penney-hez, aki éppen egy kisköltségvetésű thriller forgatókönyvén dolgozott, amely a Zyzzyx Road munkacímet kapta. Grillónak tetszett az ötlet: úgy vélte, hogy egy ilyen típusú film jól eladható külföldön, a bevételből pedig végre megcsinálhatja az állatos filmeket.
A film induló költségvetése 750 ezer dollár volt, amelyet magánbefektetőktől gyűjtöttek össze, és amely a forgatás végére kb. a duplájára nőtt, de azért így sem volt túl nagy; ez még bőven a low-budget kategória. Penney a forgatókönyvírás mellett a rendezői feladatokat is magára vállalta, míg Grillo főszereplőként (ő játszotta Grantet) és producerként működött közre. Maga a forgatás azért nem haladt teljesen zökkenőmentesen: a sivatagban uralkodó hőség az elviselhetetlenség határát súrolta, a csörgőkígyók és a skorpiók állandó problémát jelentettek a stáb számára, az éppen nem élete legjobb formáját futó Sizemore-t meg rövid időre le is tartóztatták valamilyen drogügylet miatt.
Be sem akarták mutatni moziban
Azért a film végül elkészült. Csakhogy mikor 2006. február 24-én bemutatták a dallasi Highland Park Village Theaterben, a stábot nem várta sem vörös szőnyeg, sem limuzinok, sem tülekedő paparazzik és rajongók. Valójában nem is volt igazi premier, sem bármiféle reklámkampány vagy promóció: a filmet egyszerűen csak levetítették, és kész. Utána egy héten keresztül játszották ugyanebben az eldugott moziban, minden áldott nap pontban délben, majd csendben levették a műsorról.
Tom Sizemore és John Penney (Forrás: IMDB)
Az Zyzzyx Roadot mindösszesen hatan nézték meg; az egyik fizető vendég a film sminkese, a Dallasban élő Sheila Moore volt, aki a barátjával érkezett az előadásra, és nem igazán értette, hogy miért nem Los Angelesben, valami frekventáltabb filmszínházban promózzák a művet. Ő egyébként később visszakapta a mozijegyek árát a rendezőtől – így csinált harminc helyett mindössze húsz dollárt az Út a világ végére a nyitóhéten (ami egyúttal a záróhét is volt, ugyebár).
A teljes képhez azért hozzátartozik, hogy a Zyzzyx Roadot soha nem akarták bemutatni semmiféle moziban, hisz az ilyen filmek többnyire eleve DVD-re készülnek. Grillo azért szervezte meg ezt a szokatlan premiert, mert a Screen Actors Guild, vagyis az amerikai színészszakszervezet szabályzata szerint a kisköltségvetésű, vagyis kevesebb mint 2 és fél millió dollárból készült független produkciók alacsonyabb bért fizethetnek színészeiknek, ha a film hazai moziforgalmazásba kerül; szóval a producer csak kihasznált egy jogi kiskaput, amelynek köszönhetően megspórolhatott pár ezer dollárt.
Bukás után kultfilm
Bár a film forgalmazási jogait körülbelül 23 országban sikerült eladni, azaz anyagilag mindenki egész jól járt, John Penney-t eleinte nagyon megviselte, hogy az amerikai filmes lapok gúnyos hangnemben számoltak be élete első rendezéséről, amelyet minden idők legnagyobb bukásának neveztek (hisz technikailag nagyjából az is volt).
„El voltam keseredve. Azt mondtam: »Ó, Istenem, ez borzalmas.« (…) Sok szarságon mentem keresztül a karrierem során. Annyi mindent láttam már. De ez a film olyan, mintha az én gyerekem lenne, aminek a hulláját végighurcolják az utcán, és az emberek botokkal böködik. Brutális volt. Csúnya volt. Konkrétan fizikailag rosszul voltam.”
Később azért megbékélt a helyzettel, pláne, hogy a Zyzzyx Road körül támadt egy kisebbfajta kultusz és érdeklődés is, hisz mindenki katasztrófaturista hajlamú filmrajongó látni akarta azt a filmet, ami körülbelül két pizza (de lehet, hogy csak másfél) árát kereste meg a mozipénztárnál.