Ilyen férfiak nem teremnek többé: Telly Savalas, a kopasz, nyalókás görög, aki 20 évig élt egy hotelben

Telly Savalas gazdag ember volt. Természetesen volt saját háza, de sokkal jobban szerette a kedvenc hoteljében, a Sheraton-Universalban múlatni az időt. Először 1973-ban foglaltak ott neki szállást, amikor a szálloda szomszédságában található Universal műtermekben kezdett forgatni. Annyira megszerette a helyet, hogy a lakosztályát a haláláig, vagyis húsz éven át fizette és látogatta.

Imádott emberek között lenni, szerette a nyüzsgést, a beszélgetéseket és azt, ha kiszolgálják. Imádott meccseket nézni, de nem a lakosztályában, hanem a szálloda bárjában, emberek között, ahol néha fél napokat is eltöltött, és ugyanúgy elcsevegett a hotel személyzetével, mint a többi törzsvendéggel vagy épp a Sheratonban csak egy-két éjszakát eltöltő turistákkal.

A hotelcimborái szerint a színész egyik titka az volt, hogy ugyanolyan könnyen megtalálta a közös hangot hercegekkel és uralkodókkal, mint a hétköznapi emberekkel, mindenkivel rendkívül kedves és közvetlen volt. Ha valaki sportról kezdett beszélgetni vele, annak nyert ügye volt. Amikor egy interjúban megkérdezték tőle, mi a titka, miért rokonszenveznek vele az emberek, ő azt felelte, hogy azért, mert ő egy kedves fickó egy erőszakos világban.

A hatgyerekes hedonista

Telly Savalas szerette az életet nagykanállal falni, talán nem lenne túlzás azt állítani, hogy hedonista volt. Még hatvan fölött is vállalt két gyereket, pedig a korábbi kapcsolataiból/házasságaiból volt már neki négy. A harmadik felesége (karöltve az orvosával) még arra is képes volt rávenni őt, hogy tegye le a cigarettát, ami gyakorlatilag egész életében elválaszthatatlan volt tőle. Egy nyolcvanas évek végén készült tévéinterjúban mesélte, hogy ugyan sikerült letennie a cigarettát, de mellékhatásként elkezdtek felcsúszni rá a kilók, és emiatt már nem mennek rá azok a fess öltönyök, amiket a Kojak című sikersorozatában viselt.

A leszokása annak volt köszönhető, hogy ha már ilyen későn születtek gyerekei, minél több időt akart tölteni velük. A terve sajnos nem vált be: a kilencvenes évek elején prosztatarákkal diagnosztizálták (amihez később még húgyhólyagdaganat is társult). A legszűkebb családján kívül senki sem tudott a betegségéről és a küzdelmeiről, még a saját ügynöke is csak a halála előtt pár héttel értesült róla, amikor már tudni lehetett, hogy nem lesz visszaút. Savalas annyira az életére fókuszált, hogy szinte még arról is hajlamos volt megfeledkezni, hogy haldoklott.

Kojak hadnagy

A Kojak nyomozójaként folyton nyalóka lógott a szájából, mert a címszereplő így próbált leszokni a dohányzásról. Vele ellentétben civilben sosem nyalókázott, a Sheratonban töltött húsz év alatt egyszer sem látták nyalókával a szájában (a Kojak nyalóka egy létező és rendelhető termék). Amikor erre rákérdeztek, mindig rávágta, hogy

Ugyan a rendőrös sorozat mindössze öt évadot élt meg a hetvenes években, a szerep örökre ráégett, ráadásul a nyolcvanas években rendszeresen visszatért a karakterhez, hogy kétórás „a hét filmje” jellegű krimikben folytassa a sztoriját.

A nyalókát és a rendőri munkát leszámítva Kojak azért lehetett annyira népszerű, mert gyakorlatilag a tévés zsaru és Telly Savalas ugyanaz volt. A jellegzetes félmosoly, a jóféle New York-i dumák, a lazaság… Ez mind a tősgyökeres New York-i Telly Savalastól eredt, aki csak nagyon ritkán mondta úgy a szövegeket, ahogy azt a forgatókönyvírók megírták neki.

– hangzott az érve, és igaza volt. Savalas szerint a Kojakben a bűntény, a gyilkosság csak a körítést jelentette, a nézők azért nézték a sorozatot, mert valóságszagú New Yorkot láthattak igazi New York-i karakterekkel, jóféle, utcaszagú dumákkal. Nem csoda, hogy amikor a sorozatot 2005-ben egy másik színésszel próbálták feltámasztani, a nézők nem kértek belőle. Kojak Telly Savalas volt, és őt nem pótolhatta senki.

A kopasz görög

A görög-amerikai Aristotelis „Telly” Savalasnak nem hullott ki a haja, először egy szerep kedvéért vált meg tőle. A világ legszebb története – A Biblia című 1965-ös filmben megkapta Poncius Pilátus szerepét, és a rendező ötlete volt, hogy mi lenne, ha kopaszra borotválnák a szerepért. Belement, és a végeredmény annyira meggyőzte, hogy soha többé nem hagyta megnőni a haját. Haj nélkül sokkal karakteresebb lett, ez a munkái számán is érződött. A kopaszság idővel annyira az image-e részévé vált, hogy a Kojakben rajta kívül nem tűnhetett fel más kopasz színész. „Itt én vagyok az egyetlen kókuszdiófejű” – vallotta, és ha netán a castingnál mégis sikerült egy kopasz vendégszereplőt szerződtetniük, a színész addig nem állhatott a kamerák elé Tellyvel, amíg rá nem adtak egy parókát.

Savalas élvezte a munkáját, és egyáltalán nem zavarta, hogy idővel beskatulyázták Kojak szerepébe. Amikor arról kérdezték, hogy nem unja-e már Kojaket játszani, meglepően alázatos választ adott:

Szeretett tévézni és filmekben játszani, de valójában nem tartotta túl sokra ezt a munkát. Szerinte teljesen felesleges valakinek két-három évet tanulnia azért, hogy színész legyen, mert valójában nem akkor vagy jó, ha mások bőrébe tudsz bújni, hanem akkor, ha képes vagy annyira magabiztos lenni, hogy önmagadat tudod adni a kamerák előtt. Ehhez pedig szerinte felesleges iskolába járni.

Az élet császárán nyomot hagyott a halál

Nem egy műveletlen iskolakerülő beszélt belőle. A Columbia Egyetemen bsc alapképzést végzett el pszichológia szakon, ráadásul utána a State Department (gyakorlatilag az amerikai külügyminisztérium) berkeiben dolgozott, sőt még az újságíró szakmába is belekóstolt, és nem bizonyult tehetségtelennek. Viszont hiába voltak jó munkái, nem igazán tudott bánni a pénzzel, rendszeresen gatyásította le teljesen magát. Egyszer egy szuperelegáns étterembe vitte el vacsorázni az épp aktuális kiszemeltjét, nem figyelve arra, hogy a számlára az összes pénze elment, a kocsija tankja már szinte üres volt, a randi után pedig nem tudott hazaérni és tankolni sem, mert nem maradt egy fillérje sem.

A színészkedés közelébe csak véletlenül került. A minisztériumi külföldi kapcsolatai miatt őt kérték fel, hogy szerezzen egy angolul akcentussal beszélő férfit egy szerepre. Miután a férfi nem jelent meg a forgatáson, ő ugrott be helyette. Annyira megtetszett neki a dolog, hogy benne ragadt. Bár korábban stabilabb munkái voltak, a színészszakma gyakorlatilag szerencsejáték volt számára és ő imádta a szerencsejátékokat. Egy-egy jobb munka után felvetette a pénz, máskor meg sokáig szűkölködnie kellett. Nagyjából a hetvenes évek elejétől iratkozott fel a sokat kereső sztárok listájára, szupersztárrá pedig a Kojak tette. Onnantól kezdve pedig már nem okozott gondot neki, hogy meccsekre fogadjon, lóversenyekre járjon (egy idő után saját lova is volt) és kaszinókban múlassa az időt. Ragyogó pókerjátékos hírében állt, az 1992-es világbajnokságon a 21. helyen végzett. Ő volt az élet császára, akinek mindenkihez volt egy kedves szava.

Még fiatalon szembesült a halállal, és talán ez is közrejátszott abban, hogy annyira szerette az életet. Ugyan katonaként szolgált a II. világháborúban, a legnagyobb traumája nem ott, hanem odahaza érte. Nyáron életmentői munkát vállalt a tengerparton, és túl későn ért oda egy fuldokló édesapához. A férfi hiábavaló mentését és a halálát a gyerekei a parton nézték végig. Az ebből fakadó lelkifurdalás egy életen át elkísérte. Részt vett több biztonságos úszást és strandolást propagáló kampányban, és fontosnak tartotta, hogy mind a hat gyermekét ő maga tanítsa meg úszni. Eközben pedig próbált úgy élni, hogy az utolsó csepp örömöt is kisajtolja az életből. Sugárzott belőle az élet öröme és szeretete, ezért is szerette őt mindenki nézni a tévében. Mert nem egy szerepet, hanem Telly Savalast láttuk. A nyalókás, kopasz pasit, aki mosolyt csalt az arcunkra.

Forrás: (via) (via) (via) (via) valamint a YouTube-on fellelhető tévéinterjúi.