Láttuk a Marvel halálát, vicces, hogy pont Marveleknek hívják

2019-ben a világ igazságtalanul bánt Brie Larson Marvel Kapitányával. A színésznő tényleg azért kapott kemény kritikákat, mert nem sokat mosolygott (!), bezzeg Amerika Kapitány vagy Hulk morcosságát nem volt annyira szokás számon kérni. Azért Larson olyan sokat biztosan nem szomorkodott, miközben számolgatta a film több mint egymilliárd dolláros összbevételét. Az azonban még egy másik világ volt. Egy világ, amiben a Marvel logó egyet jelentett a csillió dolláros bevételekkel, majdhogynem függetlenül attól, épp melyik szuperhős legújabb kalandját kívánták eladni nekünk.  

Egy korszak vége

Azóta azonban a pandémia, a Bosszúállók: Végjáték óta kissé céltalanul tébláboló filmek, a túltolt, sok esetben gyengén sikerült Disney+ sorozatok, a visszavonult/elhunyt szuperkedvencek, a multiverzumos bohóckodás erőltetése, egy problémás új főgonosz és az idővel egyre gagyibbá váló CGI hatására a Marvel sokat veszített az erejéből. Bónuszként a Disney még a kínai és az orosz piacot is elveszítette, miközben a filmjeik és sorozataik árcédulája kilőtt az egekbe. A Marvel hosszú évek sikersorozata után zsákutcába navigálta magát, és ez akkor vált bizonyossá, amikor nem sokkal a Marvelek megjelenése előtt Amerika első számú szórakoztatóipari magazinja, a Variety címlapon számolt be a cég kreatív irányvesztéséről és üzleti gondjairól.

Persze egyetlen film bukása kevés ahhoz, hogy egy ekkorára nőtt filmes birodalmat megrengessen, de a Marvelek védelmében el kell mondanom, hogy tényleg mindent megtesz a cél érdekében. Az állítólag 270 millió dollárba kerülő mozit nézve szinte látni, hogy a producerek egymás után gyújtották fel a vaskos dollárkötegeket ahelyett, hogy inkább egy valamirevaló, valahonnan valahová tartó, érdekes karaktereket felvonultató, szerethető forgatókönyvet írassanak. A Marvelek csodálatos példája annak, amikor valaki azt hiszi, hogy egy összecsapott filmet is könnyen le lehet nyomni az emberek torkán, ha közben a számítógépes animációval készült képekre a világ pénzét elköltötték.

Már a humor sem a régi

Tudom, sokat szoktam panaszkodni arra, hogy mostanság indokolatlanul hosszú filmekkel bombáznak minket. Erre jön a Marvelek, ami mindössze 105 perces, mégsem örömhírként éltem meg a rövidülést, hanem azt éreztem, hogy az időt attól vették el, hogy kicsit közelebb kerülhessünk a karakterekhez, és ne csak azt nézzük, ahogy egyik akciójelenetből a másikba sodródnak. A film hatalmas lendülettel indítva Marvel Kapitány sorsát nemcsak két másik szuperhőssel (Ms. Marvel és Monica Rambeau) köti össze, hanem egymás után sorjáznak a különböző civilizációk, bolygók és karakterek nevei, semmit nem jelentő fantáziatechnológiákról, dimenziókapuk nyitásáról beszélnek, miközben ütik az érdektelen rosszfiúkat, és minimum bő fél órának kell eltelnie, hogy elkezdjük érteni, miről akar szólni a legújabb Marvel-kaland.

Bár a Kampókéz-remake-en edződött rendező, Nia DaCosta felveti a lehetőségét annak, hogy egyfajta helycserés (nem testcserés!) komédiát hozzon tető alá, ahol a három szuperhőse folyton egymás helyére teleportál egy furcsa hiba miatt, de egy-két megmosolyogtató poént leszámítva nem igazán tudja kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket, és sokadjára már nem nevetünk fel azon, hogy Kamala Khanék családi házában megint újabb szuperhős (vagy épp szupergonosz) teleportál a nappali közepére. A Marvel mindig is híres volt arról, hogy ügyesen csepegtet humort a drámába és az akcióba, de mintha az utóbbi időben már ez sem menne neki: ahogy az utolsó Thor-filmben, így itt is átestek a ló túloldalára. Megérkezik egy MCU vendégszereplő, és halál komoly arccal azt a tanácsot adja Brie Larson karakterének, hogy

NOOOOO!!!

A világ megmentése a tét… már megint

Egymásra dobált vad ötletek sorozata a Marvelek. Akadnak köztük kifejezetten erős, kreatív ötletek is, mégsem működnek, mert öncélúak és semmit nem adnak hozzá a főszereplőkhöz, nem belőlük indulnak ki, nem őket építik. Tényleg egészen pazar, hogy láthatunk egy új bolygót, melynek lakói csak énekelve kommunikálnak egymással, de az itt játszódó, enyhén bollywoodi beütésű zenés nagyjelenet már-már paródiaszerűen elnagyolt, a bolygólakók pedig inkább tűnnek egy Monty Python-szkeccs szereplőinek, mint hús-vér lényeknek, pedig a film pár perccel később már azt várja tőlünk, hogy izguljunk értük, amikor a főgenya a bolygójukra támad. Kedves Marvel! Ez így nem megy. Nem lehet a totális marhulás után drámai izgalmakat teremteni, a két tónus ugyanis kioltja egymást. Vagy legalább egy nagyon-nagyon ügyes rendező kell hozzá.

Fájdalmas látni, hogy a Marvelek mennyire nem kezd semmit a karaktereivel. Nick Fury (Samuel L. Jackson) meglehetősen sok jelenetben szerepel, pláne azt is figyelembe véve, hogyha kihúznák őt a forgatókönyvből, a sztori szinte semmit sem változna. Brie Larson karaktere végig egydimenziós marad, Kamala Khan szerepe kimerül annyiban, hogy egy lelkes tinédzser rajongó, aki élvezi, hogy a nagyok társaságában szuperhősködhet, Monica Rambeau révén pedig egy kis családi drámát is behoznak ugyan a képbe, hogy aztán ne kezdjenek vele semmit. Az új főgonosz, Dar-Benn az MCU egyik legfelejthetőbb gonosztevője. Az pedig már külön teljesítmény, hogy bár hőseink elvileg azért küzdenek, hogy megmentsék az egész világegyetemet a pusztulástól, ennek a tétje egy pillanatig sem jön át a nézőknek a súlytalan, mindenfajta izgalmat és fantáziát nélkülöző akciójelenetek nézése közben.

Egy második végjáték

Ez a film olyan, mint egy nagy, villogó figyelmeztető jelzés a Marvelnek, hogy ennyi és ne tovább. Jelen pillanatban a filmes univerzumuk annyira céltalan és kaotikus, hogy kisebb csoda kéne ahhoz, hogy ki tudják húzni magukat a maguk által ásott gödörből. Az egyetlen szerencséjük, hogy még van néhány olyan karakterük (Pókember, Deadpool…) raktáron, akik még ebben az ínséges időszakban is képesek rengeteg nézőt vonzani. Ezek a filmek több éven át készülnek, nem lehet könnyen és gyorsan reagálni egy ilyen kreatív krízisre, de az biztos, hogy a korábban csodatévőnek tartott Marvel-vezérnek, Kevin Feige-nek sürgősen tennie kell valamit, mert túl sok Marvelek-féle rettenetes katyvaszt már nem engedhetnek meg maguknak.

Minden jel arra mutat, hogy a szuperhősös mozik végjátékát nézzük éppen, csak ez a végjáték már nem hoz pár milliárd dollárt a Disney konyhájára, mint a korábbi, épp ellenkezőleg. Trendek jönnek és mennek a filmek világában, szóval valójában semmi tragikus nem történik, csak egy trend épp letűnőben van. Majd jön helyette másik. Ettől még lesznek szuperhősfilmek a jövőben, ahogy westernek is készülnek mind a mai napig, csak már nem erről fog szólni minden, ha moziba megyünk. Ami talán nem is olyan nagy baj.